Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)

1883-09-17 / 38. szám

,,A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- és nyugdíjegy­ületünk" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Felelős szerkesztő: Wágner László, kir. József müegyetemen « шев8- án er«­ gazdaságtan nyilv. rendes tanára.­ A lap szellemi részét illető közlemények 1. évi szept. hó 10-ig Professor Wágner László Alt-Aussee (Steiermark) czim alatt küldendők Kiadó-tulajdonosok: Légrady testvérek. 341. szám. Budapest, 1883. szeptember 17. Tizenegyedik évfolyam 38. szám FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ­GAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Több­szöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés.­ Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi trazdá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor­ utcza 7. sz.) czimzendők. Ta­rta,h­.m­.. Részletes adatok Magyarország állategészségügyének mikénti szervezéséhez. — Felhívás a hazai gyümölcs­termelőkhöz. — Néhány szó az üru­hizlalásról. — Egy új tészta-dagasztó gép. — Az indiai búza. — A mezőgazdaság az 1885. évi országos általános ki­állításon. Vidéki mozgalmak a mezőgazdaság fej­lesztése terén. — Kormányintézkedések. — Szakegy­letek működése. — Gyakorlati apróságok. Kü­lönfélék. — Személyi hírek. — Üzleti tudósítások. _________________— Hirdetések. Részletes adatok Magyarország állat­­egészségügyének mikénti szervezéséhez. (Folytatása és vége.) Az ellenőrzés tekintetében következők irányadók : A) Vágóhidak. A vágóhídnak lehetőleg folyóvíz mellett kell elhelyezve lennie és pedig a város vagy község alatt. Folyóvíz nem létében bő vizű kút és emésztő gödör feltétlenül szükségesek. Czélszerű, ha a marhavásártér a vágóhídtól nincs távol. A szükséghez mért nagyságú is­tálló, hol az állat a vágásig elhelyezhető és hol a betegnek talált állat ideiglenesen beál­lítható, hasonlóképen elengedhette. A sok­féle vágási mód közül lehe­tleg az alkalma­zandó, mely legkevesebb kínzással jár. A vágási manipuláció közszemlére ki nem te­endő, annak tehát zárt ajtók mögött s csak a szükséges egyének jelenlétében kell történ­nie. A húsnak nyitott kocsikban való szállí­tása, a vágóhídnak bemocskolt ruhákban való elhagyása szigorúan betiltandó. Az egészsé­ges beleknek, gyomroknak stb. nek a paczal­­készitők általi elvitele csak megtisztított ál­lapotban engedendő meg. A vágó, bontó, el­daraboló és minden más vágóhídi eszköz a helyszínén tartandó s úgy ezeknek, mint min­den egyéb eszközöknek és berendezési tár­gyaknak tisztántartására a legnagyobb gond fordítandó. B) Hentes műhelyek és hentes boltok. Tudjuk tapasztalásból, hogy a bármily okból megromlott hús különféle kolbászokká feldolgozva consum alá szokott kerülni. A hússzemlélő feladata ezt megakadályozni. E czélból meghatározatlan időben vizsgálatot ejt a hentes műhelyekben és boltokban s kü­lönösen megfigyeli azt, hogy hol és miként tartatik a feldolgozandó hús ; fordittatik-e a feldolgozásnál kellő gond a tisztaságra; nincs-e akár a készletben levő húsban, akár a feldol­gozott czikkben borsóka, fonalócz, vagy egyéb ártalmas vagy hamisítás czéljából közbeke­­vert anyag; nincs-e az eladásra szánt czik­­kek között egyébképen rossz, romlott, az em­beri egészséget veszélyeztető darab. Bármely hiány, szabálytalanság, rend­ellenesség vagy törvénytelenség úgy itt, mint mindenütt kérlelhetlenül bejelentendő, hogy a kihágást vagy mulasztást elkövető felek meg­büntethetők legyenek. C) Mészárszékek: Ezen hasáruló helyek is a hentes bol­tok és műhelyeknél említett szempontok alá esnek. Jégvermek, jégtartányok, berende­zési tárgyak, vágó és mérő eszközök itt is vizsgálat alá vonandók, egyfelől tisztaság,­­ másfelől czélszerűség tekintetéből. Ellenőr­zendő, hogy a mészáros egészséges, romlat­lan, hamisítatlan, egyszóval emberi táplálékra teljesen alkalmas húst árul-e ? E tekintetben szükségesnek tartom a figyelmet következőkre felhívni: I. Az egészséges ökör, tehén és bika húsa kellemes és sajátságos friss hús szagú, élénk, piros-barna színű és zsírral átszőtt. Fogásnál és vágásnál bizonyos keménységet lehet rajta észrevenni. A zsírja fehéres sárga, meglehe­tős kemény, kötőszövete nedves, fehér; a csontvelő kemény, vöröses-sárga. Fiatal ál­latok és a bivaly busa élénkebb vörös; az utóbbi állat és a lesoványodott más állatok húsa szívós, száraz. II. Az egészséges juh és кеезке busa vörös barna, tömött de finom rosta és zsírral nincs átszőve, hanem fagygyuval van körül­véve, melynek sajátságos szaga van. A csont­velő vörhenyes-fehér, kemény. III. Az egészséges borju húsa (4 hetes koráig) halvány piros szinű, finom rostu, zsirral át nem szőtt, de jól táplált állatoknál kemény, fehér szinü zsirral körülvett. A cson­tok vékonyak s a velő bennük rózsapiros. 2—4 hetesnél fiatalabb borjuk húsa (me­lyek levágása betiltandó volna,) nyálkás, ké­­kes-szü­rke szinü és zsirtalan. IV. Az egészséges sertés húsa rózsa­piros szinü, zsirral átszőtt s részint szaga és a szalonna jelenléte által más hústól elüt. Öre­gebb sertések husa sötétebb szinü, durva rostu s az öreg kanok húsának sajátságos bak szaga van. V. Az egészséges ló húsa finom rostu, barnavörös szinű­, édeses izü és zsirral át nem szőtt, hanem körülvett. A hús erős bölé­nyével bevont és rövid állás után már sötét, kékes-fekete szint vesz fel. A zsir lágy, sárga színű, úgyszintén a csontvelő is. Már az itt felsorolt néhány jel is elég­séges arra, hogy az emberi táplálékul alkal­mas és nem alkalmas hús közti különbséget feltüntesse, de a tárgy fontossága megkívánja, hogy még a következőket is figyelmünkre méltassuk. Az előbbi czikkben jelzett betegségek­ben szenvedő állatoktól eredő búsón kívül nem alkalmas és kizárandó a fogyasztás alól: 1. a végvonaglásban levő és döglött ál­lattól eredő hús, 2. a nagyon lesoványodott állattól eredő, és 3. a bármiféleképen megromlott hús. E tekintetben jegyezzük meg, hogy a végvonaglásban leölt és az elvérzés nélkül megdöglött állat húsa mindig dúsabb vértar­­talmú, sötétebb színű, könnyebben rothadó, és friss állapotban is rothadt szagú; a na­gyon lesoványodott állattól eredő hús (mely­nek különben már levágása megtiltandó) zsír­szegény, halvány, száraz; a csontvelő kocso­nya-szerű lágy; a romlott hús, mely kivált nyáron gyakori, előbb kékes-fekete, azután zöldes szinű­, nyákosan lágy, az ujj között szétmálló, büdös. A conserválás nélkül nyá­ron 3—4, télen 10—12 napig tartott szar­vasmarha, sertés, juh, kecske és lóhús, és a nyáron 2, télen 4 napig állott borjú hús, úgy nemkülönben a nyáron 1, télen 3 napig tar­tott halhús a consum alól kizárandó volna, mert a benne rejlő putrid anyag a fogyasztó egészségét veszélyeztetheti. Mondanom se kell, hogy a bármiféleképen bemocskolt, undort gerjesztő hús a székben szintén nem volna megtűrendő. Az eddig felsoroltakon kívü­l köteles a szemlélő a húsnemeknél szokásos különféle hamisításokra is figyelmet fordítani, valamint köteles a vad- és halpiaczot és a baromfivá­sárt is ellenőrizni. E tekintetben a következőket vélem megjegyzendőknek. Ha az állat egész teste áll a vizsgáló rendelkezésére, úgy a hamisítás némi boncz­­tani ismeret mellett könnyen felfedezhető, mint­hogy csontalap és zsigerek tekintetében a szarvasmarha a lótól, a ló a sertéstől vagy juhtól és megfordítva tetemesen különbözik. De legtöbb esetben csak egyes darabból kell ítéletet mondani, a­hol aztán a különféle állatok húsának leírásánál már említett kü­lönbségeken kívül még irányadónak lehet te­kinteni azt, hogy a) a kutyazsir .... 22.5 C° b) a nyulzsir .... 26.— „ c) a lózsir.......................30.— „ d) a disznózsír . . . 40.— „ e) a szarvasmarhazsir . 42.— „ f) a juh- és kecskezsir . 43.— „ g) a szarvaszsir . . . 50.— C°-nál olvad meg­ a sertéshús helyett eladott kutya­­húst, a szarvashús helyett elárusított marha­húst és így tovább tehát ebből biztosan meg­lehet állapítani. D) Vad piacz. Községekben, kisebb városokban ritkán, nagyobb városokban azonban mindég van egy, vagy több helyiség, vagy épen piacz, hol szarvas, dámvad, őz, vaddisznó, nyúl, récze, fogoly stb. árusíttatik. A húsvizsgáló ezek szemlélésénél követ­kezőkre figyeljen: Szarvas, dámvad, őz, sőt a nyúl is lép­­fenében nem ritkán nagyobb számban szokott elhullani, megfigyelendő tehát, hogy e beteg­ség jelei nincsenek-e jelen. Különösen tájé­kozást nyújt erre és más körülményekre nézve a leseb jelenléte vagy hiánya. Az élő állapotban meglőtt állat lősebe sötétvörös és vérrel belövelt, a döglött álla­potban csalás szempontjából meglőtt állat lő­sebe ellenben nem. Vad állatnál a rothadás első stádiumá­ban levő példányok — mint ismeretes — ke­resettek; nagyobb fokban rothadásnak indult vad azonban minden körülmény között ártal­mas, consumra tehát nem bocsátandó. Közönséges sertés különféle eljárás, kü­lönösen pörkölés által vaddisznóhoz tétetvén hasonlóvá, ilyen gyanánt adatik el. Jóllehet ez az egészségre nézve nem ártalmas, de mint csalás, nem tűrendő. E) Hal piacz. Élő hal — ritka kivétellel — egészsé­ges szokott lenni, a hasvizsgáló figyelme te-

Next