Földmívelési értesítő, 1935 (45. évfolyam, 1-24. szám)

1935-03-25 / 6. szám

XLV. évfolyam. — 6. szám. Megjelenik Havonta utsza. Budapest, 1935. március 25. KIADJA A MAGYAR KIRÁLYI Kiadóhivatal. V., Kossuth Lajos-tér II. földsz., 17. sz. FOLDMIVELESUGYI MINISTER Magánelőfizetőknek egész évre _­0*— Pengő. f. rr FOLDMIVELESI ERTESITO TARTALOM: Személyes ügyek. — A magyarfajta szarvasmarha tenyésztéséről. — A magyar olvasztott disznózsírnak állami árujeggyel való ellátásáról. — Az erdei szalonkára vonatkozólag fennálló tavaszi hajtóvadászati tilalom ideiglenes felfüggesztéséről. — A fűtés gazdaságosságának elbírálásához szükséges adatok összegyűjtéséről. — Legeltetési társulatok alapszabályainak jóváhagyása. — Közlemények. — Kimutatás a ragadós állati betegségek állásáról 1935 március 15-én. HIVATALOS RÉSZ. A magyar királyi földmívelésügyi minister előterjesztésére dr. Ludányi Bay Bertalan sze­gedi lakos, nyugalmazott királyi járásbíró, szőlő­birtokosnak, a hazai mezőgazdaság fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréseül, a magyar királyi gazdasági főtanácsosi címet adomá­nyozom. Kelt Budapesten, 1935. évi március hó 13. napján. Horthy s. k. dr. Darányi Kálmán s. k. A magyar királyi földmívelésügyi minister az 1900. évi XVII. t.-c. 28. §-a alapján szervezett Országos Állategészségügyi Tanács rendes tag­jává dr. Hetzel Henrik egyetemi ny. r. tanárt 1935. évi december 31-ig terjedő időtartamra, rendkívüli tagjává pedig dr. Marcis Árpád m. kir. állategészségügyi tanácsost 1935. évi december 31-ig és dr. Hasskó Sándor egyetemi adjunktust 1937. évi december 31-ig terjedő idő­tartamra kinevezte. A magyar királyi földmívelésügyi minister a kecskeméti szőlészeti és borászati szakiskola igazgatóját Debski Béla m. kir. szőlészeti és borá­szati főfelügyelőt Kecskemét thr. város, továbbá a Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye abonyi, alsó­dabasi, dunavecsei, kiskőrösi, kiskúnfélegyházai és kúnszentmiklósi járásainak s végül Cegléd, Nagykőrös és Kiskúnfélegyháza megyei városok­nak a közigazgatási területére a szőlészeti és borászati kerületi felügyelői teendők ellátásával megbízta. A budapesti szőlészeti és borászati kerületi felügyelőség működési területét Budapest székes­főváros, továbbá Pest-Pilis-Solt-Kiskún vár­megye váci, pomázi, biai, gödöllői, aszódi, köz­ponti, gyömrői, nagykátai, ráckevei és monori járásainak, Budafok, Kispest, Pesterzsébet, Rá­kospalota, Szentendre, Újpest és Vác megyei vá­rosoknak, Nógrád és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéknek s végül Jász­.Nagykun-Szolnok vármegye jászsági felső járá­sának és Jászberény megyei városnak a közigaz­gatás területében állapította meg. Ezen kerület­ben a szőlészeti és borászati kerületi felügyelői teendők ellátásával dr. Terray Lajos m. kir. sző­lészeti és borászati főfelügyelőt bízta meg. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye kalocsai járási, valamint Kalocsa és Kiskunhalas megyei városoknak a közigazgatási területét a budapesti szőlészeti és borászati kerületi felügyelőségtől, a szegedi szőlészeti és borászati kerületi felügyelő­séghez s végül Jász-N­agykun-Szolnok vármegye jászsági felső járásának és Jászberény megyei városnak a közigazgatási terü­letét a nyíregy­házai szőlészeti és borászati kerületi Felügyelő­ségtől a budapesti szőlészeti és borászati kerü­leti felügyelőséghez csatolta. A magyar királyi földmívelésügyi minister Szabó Mihály ideiglenes minőségű m. kir. gaz­dasági gyakornokot a szolgálat érdekében a szentlőrinci m. kir. téli gazdasági iskolától a jászberényi m. kir. mezőgazdasági szakiskolához áthelyezte. M. kir. földmívelésügyi minister 58.287/1934. Ill.I. számú rendelete. Pest-Pilis-Solt-Kiskún, Jász - Nagykun - Szolnok, Heves, Borsod, Abaúj, Zemplén, Szabolcs-Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített, Szatmár-U­gocsa-Bereg, Bihar, Hajdú, Békés, Baranya, Somogy vármegyék alispánjának, Debrecen és Szeged szabad kir. városok polgármesterének. A hivatalos állatösszeírás eredményéből, va­lamint a kir. gazdasági felügyelőségek és a szarvasmarhatenyésztő szervezetek jelentéseiből ismeretesek azok a számadatok, amelyekből két­ségtelenül megállapítható az a sajnálatos körül­mény, mely szerint magyar fajta szarvasmarha tenyésztésünk számbelileg évről-évre sorvad, szűkebb térre zsugorodik össze s ma már igen kis szigetet képez az a terület, ahol a magyar fajta szarvasmarhát a köztenyésztésben tiszta vérben nagyobb számban találhatjuk fel. Kétségtelen, hogy a pirostarka marha na­gyobb térhódításának a múltban általában véve meg voltak az indokai még az Alföld egyes vidé­kein is. A termelésünkben bekövetkezett fejlődés, a piac kívánalmai tették indokolttá a hármas hasznosításra kitenyésztett jobb takarmányérté­kesítő fajtának a kisebb teljesítő képességű s csak az igazhatóságban kitűnő magyar fajtával szembeni bizonyos térfoglalását.

Next