Földmívelő, 1957 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1957-06-01 / 1. szám
Május 17-én szakszervezetünk központjában összegyűltek a megyei és üzemi aktivisták, mező- és erdőgazdasági üzemek dolgozói, vezetői, hogy megvitassák szakszervezetünk előtt álló legfontosabb feladatokat. Az elnökség a szakszervezet termelési munkájával kapcsolatos határozattervezetet — éppen azért, hogy elkerülhessük a múltban elkövetett hibákat — megyei és üzemi aktívák előtt széleskörű vitára bocsátotta. A vita határozta meg, milyen módon lehet szakszervezetünk termelési munkáját újszerűen eredményesebbé tenni. Újszerű volt a május 17-i tanácskozás is, mert az elnökség ez alkalommal személyesen tanácskozott megyei és üzemi aktívákkal határozatának meghozatala előtt. Miért volt szükség a tanácskozásra? Erre a kérdésre szeretnénk válaszolni, s ez nem is olyan nehéz feladat, mert a tanácskozás részvevői közül többen választ adtak erre, legrövidebben talán egyik felszólaló, amikor azt mondta, hogy már régen kellett volna egy ilyen tanácskozás. Igen, régen kellett volna. Az októberi ellenforradalmi események, a nagy anyagi kár, a sok vérveszteség, szívfájdalom és szorongás mellett igazi ködös őszt hagytak a fejekben is, hiszen a derült októberi napok éppúgy csak hamis díszletként szolgáltak, mint az ellenforradalom viharmadarainak kölcsönkért ékes tollai, mert az igazi tetteiket, s terveiket takaró álhazafias jelszarvak — a vezetés hibái miatt jogosan elégedetlen, de becsületes munkások körében is — nagy zavart okoztak. Nincs mit szépítgetni — mert ez tény —, hogy a szakszervezetek, így a MEDOSZ munkájában is jóideig háttérbe szorult a közvetlen érdekvédelmi feladatok mellett a termelés segítése, jóideig minden erőnket a bérügyi intézkedések és a szociális kérdések megoldására fordították. A szakszervezetek termelési munkájának, helyes módszereinek kialakulását gátolta még, hogy az októberi események után hosszú ideig nem voltak tisztázva — és sajnos még ma sincsenek véglegesen— a termelésben, a munkában jó eredményt elérő dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsülésének elvei, új gyakorlati módszerei. Nem volt meg ennek a gazdasági, pénzügyi alapja sem. A törvényes rend és a fegyelem helyreállta, a termelési fegyelem bizonyos fokú rendeződése után egyre több dolgozó hiányolja és sürgeti a jól végzett munka elismerését. A szaktanácsnak ez év elején megtartott X. teljes ülése megindította a szakszervezetek munkájában a termeléssel való fokozottabb, egyben újszerű foglalkozást. A tanácskozáson Borbás elvtárs beszámolójában hangsúlyozta, hogy szakszervezetünk termelési munkáját nem lehet ott folytatni, ahol az októberben félbeszakadt. Súlyos hiba volt az, hogy a szakszervezet termelési munkája egyenlő volt a verseny szervezésével A határozattervezet a maga valóságában és sokrétűségében határozza meg a szakszervezet termelési munkáját, amely elkezdődik azzal, hogy a dolgozókat bevonja a tervek készítésébe, észrevételeik, javaslataik érvényre juttatásával segítenek azt reálissá tenni, elindítják a termelési tartalékok felszínre hozását. A szakszervezeteknek az eddiginél sokkal szorosabban együtt kell működniük a munkaügyi, munkavédelmi és szociális vonatkozású tervrészek meghatározásában, figyelemmel kell kísérniök a tervek ütemes teljesítését. A szocialista munkaverseny kibontakoztatásával közreműködnek az együttesen kialakított helyes célok megvalósításában. Állandóan tanulmányozniuk kell a munka termelékenységét, a termésátlagok növelését, az önköltség alakulását befolyásoló tényezőket. A termelési munkával szorosan összefüggnek a bérügyi, munkaügyi kérdések; a munkaszervezés, üzemszervezés tanulmányozása, az újítás széleskörű elterjesztése, tapasztalatcserék szervezése; a dolgozók szakképzettségének emelése. Nem vonatkoztatható el a szakszervezetek termelési munkájától a munkavédelem és szociális kérdések megoldása sem. Alapvető hiba volt, hogy a mező- és erdőgazdasági üzemekben alkalmazott bérrendszerek túlzottan a munka mennyiségre való túlteljesítésére ösztönöztek. Centralizált volt a verseny szervezése, a kitüntetések, jutalmazások feltételeinek meghatározása, értékelése, az anyagi, erkölcsi elismerés megadása. Sok esetben a dolgozók megkérdezése nélkül, a vezetők által összeállított vállalások helyettesítették a dolgozók egészséges versengését és gyakran egyik verrsenyszervezést nyomon követte a másik fajta és az értékelés igen sokszor elmaradt. Hangsúlyozta Borbás elvtárs, hogy szakszervezetünknek is — mint a proletárdiktatúra időszakában a hatalom részeseinek és mint a munkásosztály legnagyobb érdekvédelmi tömegszervezetének — részt kell vennie azoknak az ellentmondásoknak a megszüntetésében, amelyek az októberi ellenforradalmi események következtében keletkeztek országunkban. Amíg az október—novemberi időkben az ellenforradalom fegyveres megsemmisítése, most elsősorban gazdasági életünk megszilárdítása a legfőbb feltétele a proletárdiktatúra megerősítésének. Az októberi ellenforradalmi események igen súlyos kárt okoztak gazdaságilag is. A kár mintegy 20 milliárd forint. Ebből 9 milliárd termeléskiesés következtében, mintegy 6—8 milliárd termelékenység csökkenése következtében, 3 milliárd a pusztítás következtében keletkezett. A népgazdaság jelenlegi helyzetében fontos feladat az árualap növelése, melyhez területünkön a termésátlagok növelésével, a munka minőségének javításával s a terme- lési költségek csökkentésével járulhatunk hozzá. A tanácskozás rámutatott, hogy minden területen, országos, megyei és üzemi vonatkozásban vizsgálni kell a termelési mutatókat, a magas termelési költségek okait. Nézzünk meg néhány adatot: Somogy megye Állami Gazdaságában mindössze 2370 forint az egy kh-ra eső termelési érték, ugyanakkor Fejér megyében 3120 forint. A kenyérgabona termelési költsége a Bábolnai Állami Gazdaságban 139 forint mázsánként, s ugyanakkor Somogy megyében 236 forint. Cukorrépatermelésnél 31.96 forinttól 83.90 forintig alakul a mázsánkénti önköltség. Még sok más termék termelésével hasonlóan nagy különbségek vannak az egyes megyék, állami gazdaságok között, amelyeket semmiképp sem lehet magyarázni teljes mértékben az egyes vidékek, gazdaságok különböző területi termelési adottságaival. A gépállomásoknál a terv szerint 125,5 forint az egy normálholdra jutó költség. Mégis az abonyi gépállomáson, amely nem tartozik a korszerűen felszerelt gépállomások közé, jó adottságokkal sem rendelkezik, javítóműhelye is korszerűtlen, az elmúlt évben az egy normálholdra eső termelési költsége 76 forint volt. Az erdőgazdaságok területén igen rosszul alakult a mezőgazdasági ágazat termelése, amely mintegy 22 millió forint eredményromlással csökkentette az elmúlt évben általában eredményesen dolgozó erdőgazdaságok terven felüli nyereségét. A Vízügyi Főigazgatóság területén egyes igazgatóságoknál rendkívül magas egy ma beton beépítési költsége. Másik súlyos hiba az állami gazdaságokban, hogy a minimális számítások szerint is 14 000—15 000-re tehető az olyan dolgozóknak a létszáma, akik nem járulnak hozzá, vagy csak nagyon kis mértékben a termeléshez. Rámutatott a tanácskozás, hogy óriási az ügyviteli apparátus minden területen, 12—18 %-ot tesz ki az összes dolgozóknak. A Vízügyi Igazgatóságnál 12 fizikai munkásra jut egy műszaki dolgozó és 5 fizikai dolgozóra jut egy adminisztrátor. A tanácskozás döntő feladatként határozta meg az aratás-cséplési munkára való gondos felkészülést, a növényápolási munkák időben történő szakszerű elvégzését, a gazdálkodás eredményességének minden téren való javítását. A vitáiban igen sokan felszólaltak. Bencsik elvtárs, a Vízügyi Főigazgatóság küldötte kifogásolta, hogy náluk a műszakiak bérét még nem rendezték. Deli elvtárs a miskolci megyebizottságról részletesen ismertette a dolgozók véleményét, akik nyomatékosan kérik, hogy maradjon meg a darabbérezés, mert ezzel sokkal jobban jönnek ki. Területükön a pártszervekkel sokkal jobb a kapcsolat, mint azelőtt. Korom elvtárs a Csongrád megyei bizottság elnöke elmondotta, hogy a szakszervezeti aktívák nehezen tudnak a számok között eligazodni, s így nem tudnak kellően segítséget adni a tervek elkészítésénél. De az is baj, hogy a terveket sok helyen nélkülük készítik és hétpecsétes titokként lakat alatt őrzik. A dolgozóknak az a kívánsága, hogy ahol újítanak, ott kapják meg az érte járó jutalmat, mert a mostani rendszer bürokratikus, áttekinthetetlen. Takács elvtárs, a Bábolnai Állami Gazdaságból gazdaságuk versenyszervező munkájáról beszélt. Varga elvtárs, az állami gazdaságok főigazgatóhelyettese elmondotta, milyen drága a termelés a gazdaságokban s hol állanak jobban e téren. A szakszervezet segítségét kérte a termelési munka megjavításához, majd arról beszélt, hogy az igazgatóságok sok helyen — a racionalizálás után — megpróbálják visszalopkodni a régi embereket. Ismertette a versenyszervezés eddigi eredményeit. Halász elvtárs az ország szorult és nehéz helyzetéről beszélt, arról, hogy a veszteséget — ami az ellenforradalmi események következtében ért bennünket — nagyon nehéz kiheverni. Minden szakszervezeti vezetőnek, bármilyen poszton dolgozzon is, a marxizmus—leninizmus alapvető tanításait jól kell ismernie, különben nem állhatja meg a helyét. A szocializmust építjük ugyan, de még nem vagyunk szocialisták, a szakszervezetre hárul a dolgozók átnevelésének feladata is, hiszen mi vagyunk a legnagyobb tömegszervezet. Kovács elvtárs összefoglalta a felszólalásokat. Számos felszólaló volt, öszszesen 14-en mondták el véleményüket a MEDOSZ határozattervezetéről, a szakszervezet termelési munkájáról, s a tervezetet végül is megszavazták. Új módszerek a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének irányító munkájában Termelés, sport és kultúra Mezőhegyesen... Mezőhegyes nevét és eseményeit 1785-ben történt megalakítása óta minden időszakról írásos emlékek őrzik. Régtől fogva a világhírű magyar lótenyésztés egyik fellegvára, de ma már híres magas termésátlagáról, jó eredményeiről is. Régen kapitalista állami nagybirtok volt, ma szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Régen rossz urak által hajszolt cselédek, ma megbecsült mezőgazdasági munkások lakják. A Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság igazi története és felvirágzása is a felszabadulással kezdődik, pedig értékes ló- és állatállományát a fasiszták csaknem teljesen elrabolták. Azután az ország szocialista fejlődésével párhuzamosan fejlődött modern, szocialista nagyüzemmé. Az ellenforradalom hazug, mérgező és hazafias demagógiája itt is megzavarta sok egyszerű ember gondolkodásmódját. Csökkent egy ideig a termelés is. A pártszervezetek erősödésével, felvilágosító munkájával tisztultak a fejek, emelkedett a termelés, nemcsak elérte, de túl is szárnyalta az október előttit. (Az istállóátlag ma már 9.33 liter helyett 10.79 liter.) Az eredményekben természetesen a szakszervezeti bizottság, a szakszervezeti aktivisták munkája is tükröződik. A szakszervezeti bizottság 16 munkahelyi bizottságot irányít Megkérdeztük Faragó elvtársat, az SZB elnökét: mit tesz a szakszervezeti bizottság a termelésért, milyen a termelési munkája? „Szakszervezeti bizottságunk — kezdi Faragó elvtárs — szoros kapcsolatot tart a gazdasági vezetéssel. Részt veszünk a termelési tervek kidolgozásában, megvalósításuk ellenőrzésében, képviselve a dolgozók érdekvédelmét is. Biztosítjuk a jobb munkához szükséges munkakörülményeket. Gazdaságunk dolgozóinak szinte egyöntetű véleménye: ha valaha, akkor most szükség van munkaversenyre. Szükség, de nem a régi, elbürokratizált módon. A dolgozók javaslatai alapján kezd kialakulni a munkaverseny új, helyes, a termelés emelését valóban segítő formája. A versenyek, a vállalások általában 1 éves időtartamra szólnak. A célszerűen megállapított jutalmak ösztönöznek, jobb a munkakedv, jobb a termelés. Például a tehenészeknél áprilisban a zöld takarmányra való áttérés alatt egy ideig csökken az istállóátlag. Most, a verseny megindulásával az idén nem csökkent, hanem emelkedett. Az SZB most készíti újítási tervét a munkaigényes folyamatok gépesítésére. Nagyobb kapacitású silógépet akarunk, így javul a takarmány és tovább nő a tejhozam. Ugyanakkor jól haladunk a tagszervezéssel is, az időszaki dolgozóknak közel fele szakszervezeti tag? Mezőhegyesen a felszabadulás előtt a dolgozóknak nem volt lehetőségük a sportolásra. Most egyre többen sportolnak. Természetesen itt is a labdarúgás a legnépszerűbb sportág. Nem is ez a baj, hanem az, hogy a szakszervezeti bizottság és a sportkör elhanyagolja a többi sportágak népszerűsítését. Pedig a dolgozók bizonyára szívesen ismerkednének meg más sportágakkal. Az SZB és a sportkör fordítson nagyobb gondot arra is, hogy eddiginél jóval több dolgozóval szerettesse meg a sportolást. Mert erre megvannak a lehetőségek. A kultúra helyzete viszont sokkal jobb Mezőhegyesen. A „Móricz Zsigmond" sport- és kultúrotthon a volt tiszti kaszinóban kapott helyet. A falak, melyek között — a réginek tűnő világában — gőgös urak mulattak és vívtak nagy kártyacsatákat, vagy hajlongtak Horthynak, ezek a szép termek most a kultúra áldott kincseinek lettek otthonai. E falak között azok a mezőgazdasági dolgozók és gyermekeik ismerkednek zenével, könyvvel, tanulságos filmekkel, akik valamikor csak messziről hallgathatták az épületből kiszűrődő csendes zenét, vagy vad duhajt. A mozi kedd és péntek kivételével állandóan „telt ház“ előtt játszik. Rendszeresen tanul a zenekar, az úttörőzenekar, a színjátszócsoport, a tánccsoport és a képzőművész-, fotó-, rádió- és repülőmodellező szakkör. Megfelelő a könyvtár látogatottsága is. Az elmúlt évben egy kiselejtezett autóbuszt vásároltak, melyet azóta szépen rendbehoztak. Az öreg busszal a színjátszó-, és tánccsoport, s a tánczenekar minden hét végén felkeresi valamelyik üzemegység központját, ott műsoros estet, bált rendez. Az üzemegységekben minden héten van keskenyfilm-vetítés is, a képzőművészkör jól sikerült kiállítást rendezett a gazdaság dolgozóinak és gyermekeinek mintegy 80 festményéből és iparművészeti munkájából. Tervek? Ezekről beszéljen Halmos elvtárs, a kultúrotthon igazgatója. „Készülünk a járási kulturális fesztiválra, melyet június elején Battonyán rendeznek meg. Képzőművészkörünk kiállításával Gyulára megy. Nyelvtanfolyamot is tervezünk. Most, hogy az időszaki dolgozókkal növekedett a munkáslétszám, 8 üzemegységben könyvtárat kívánunk létesíteni. Tervezzük azt is, hogy a színjátszóinkat és az úttörőinket saját autóbuszunkkal elvisszük az ország nagyobb állami gazdaságaiba. A MOKÉP- pel van nehézségünk. Keskenyfilmes mozink 14 üzemegységet lát el. Viszont Iscompiát csak öt napra kapunk, holott ezelőtt egy hétre adták. A másik: rossz a filmellátásunk, általában csak régebbi filmeket kapunk. Legalább negyed, vagy félévenként adjanak, premierfilmet Úgy gondoljuk, hogy az ország egyik legnagyobb mezőgazdasági üzemének dolgozói megemelnék a MOKÉP-től panaszuk orvoslását. 2 FÖLDMÍVELŐ Egy gépállomás igazgatója: Ismeretes, hogy a közelmúltban több fontos határozat született, mely gépállomásaink helyzetét érinti. Határozatot hoztak a gépállomások önállóságáról. Rendelkezés jelent meg arról is, hogy a termelőszövetkezetek vásárolhatnak gépeket. E rendelkezéseket sok vita kísérte és — elsősorban a termelőszövetkezetek gépvásárlásával kapcsolatos határozatot — kíséri még ma is. Megkerestük Hidi Antal elvtársat, a 67 erőgépes Békéscsabai Gépállomás igazgatóját, mondja el véleményét ezekről a kérdésekről. Hogyan fogadta az önállóságról szóló határozatot? — Azt hiszem — válaszolt Hidi elvtárs — a legtöbb gépállomás igazgatója helyesli a határozatot, noha — szerintem — hiányzik is belőle valami. Jó dolog az önállóság. Eddig szinte a legkisebb dolgokban a megyéhez, sőt a minisztériumhoz kellett fordulni. A sok bürokratikus, sokszor egymásnak ellentmondó rendelkezés gátolta a jobb munkát. A sablonosan megállapított Határidők a a minőségi munka rovására mentek. Most a rendelet módot nyújt a bátrabb kezdeményezésre. Azelőtt sok volt az indokolatlan prémium, juttatás. Most a juttatások elsősorban az önköltség csökkentésétől függnek. Ez mindenkit arra ösztönöz, hogy kiválóan javítsa és karbantartsa gépét — ezáltal jobb lesz az elvégzett munka is. — Miért volt hiányérzetem a rendelet áttanulmányozása után? Jutalmazásokra a béralap 7 százaléka fordítható. De hogy ezt milyen alapon oszthatjuk el — ennek jogát a minisztérium fenntartotta magának: a rendeletben nincs szó erről és azóta sem történt intézkedés. Pedig nemsokára itt a „Traktoros nap” is! Ha jön is intézkedés, elég későn. Erről a kérdésről még annyit: bizonyára ez az év amolyan kísérleti év. Jövőre már könnyebb, jobb lesz. Mi a véleménye a termelőszövetkezetek gépvásárlásával kapcsolatos rendeletről? — Sok tekintetben helyes. De én most nem arról szeretnék beszélni, ami a rendeletben jó, hanem ami — szerintem — nem helyes. Én a belterjesség teljes megvalósítását látom most fő feladatnak a tsz-ekben. Szerintem csak szállításra kellene a tsz-gépesítés, talajmunkára nem. Klasszikusaink tanítanak rá: a szövetkezeti termelésben, mint a kommunista gazdasági rendszerhez vezető átmeneti szakaszban, az államnak kell megtartani a termelőeszközök tulajdonát, hogy a szövetkezeti társulás magánérdeke ne kerekedhessen az egész társadalom érdeke fölé. A komplex gépesítést — szerintem — nem lehet úgy megoldani, hogy a gépek egy része az állam, más része szövetkezeti társulások tulajdonában van. A gyakorlatban is sok problémát okoz a rendelet. A legtöbb tsz nem tudja javítani gépét egyrészt felszerelések, alkatrészek, másrészt szakemberek hiányában, így a gép hamarabb tönkremegy, javítása sokba kerül. Sok, főleg kisebb tsz nem tudja kihasználni a gépet. A rendelet nyomán a gépállomások dolgozóinak, elsősorban a traktorosoknak, csökkent a munkalehetősége. Ezt jelenleg megnyugtatóan megoldani nem tudjuk. Amit elmondtam, ezért ne nézzenek rám idegenkedve a környékbeli tsz-ek. Azért tettem, mert azt kell elsősorban szem előtt tartani, ami az egész társadalom, a szocializmus építése ügyének legjobban megfelel. Hogyan segíti az IB a gépállomás munkáját? — Jó a kapcsolat a gépállomás vezetősége és az üzemi bizottság között. Az alapszervezet vezetősége szilárdabban, bátrabban állja meg a helyét, mint október előtt. Az önállóságról beszéltünk. Nos, szerintem, még több önállóságot kell biztosítani a szakszervezeti alapszerveknek is. Ugyanakkor, a népszerű és népszerűtlen feladatok megoldásában egyaránt, jobban kell képviselnie a dolgozók jogos érdekeit, így lesz nálunk is az ÜB-nek megfelelő tekintélye. * Aki a Békéscsabai Gépállomáson járt, az ismeri régi nagy óhajukat: kultúrotthont akarnak építeni. A gépállomástól a város központja elég messze van. A dolgozókban nagy az érdeklődés a kultúra kérdései iránt. Szeretnének tanulni, szórakozni. Kérésüket és a hozzávetőleges költségvetést elküldték a Földművelésügyi Minisztériumba és a MEDOSZ Kultúrosztályára. Társadalmi munkában felépítenék a kultúrotthont, hozzávaló építőanyag egy része kikerülne a gépállomásról. Téglára kellene pénz. A gépállomás 140 dolgozója és a környező tsz-ek tagsága várja a Földművelésügyi Minisztérium kedvező intézkedését. J. Zs. a nagyobb önállóságról, a termelőszövetkezetekről, az SZB segítségéről a termelési munkában Öt újfajta fűmagot állítottak elő Mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik problémája a legelők és rétek felújítása. Ennek megoldásához a Keszthelyi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet növénynemesítői öt újfajta fűmagot állítanak elő. A kiváló tulajdonságokkal rendelkező füveket még ebben az évben állami elismerésben részesítik. Közöttük a réti és a vörös csenkesz megfelelő kezeléssel hat-hét mázsa magot is ad holdanként. Mesterséges termékenyítésből—ikerborjak Nógrád megyében a Borsosberényi Állami Gazdaság tehenészetében Narancs nevű, mesterségesen termékenyített tehénnek a napokban ikerborjai születtek. A kisborjak a balassagyarmati mesterséges termékenyítő állomás dánvörös bikájának a leszármazottai.