Földmívelő, 1957 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1957-10-03 / 8. szám

Afdl egymaga hetven tagot szervezett Hogyan dolgozik a gárdonyi faárugyár — Hulladék? Az nálunk alig van, mert igyekszünk mindent felhasználni mndta Ostvadal Lajos, a gárdonyi fa­árugyár igazgatója. (Az üzemnek nem ez a címe, de a pontos cím felér egy kisebb novella terjedelmével.) Valóban, amit a faanyagból ki lehet használni, azt kihasználják. A nagyjá­ból ajtót, ablakot készítenek az állami gazdaságok építkezéseihez. A különböző közületek számára gyümölcsösládák tíz­ezreit csinálják, leginkább úgynevezett bolgár almásládát és hűtőházi ládát. Mint elismerő levelek igazolják, a leg­szebbeket valamennyi között, és amel­lett talán az egész országban a leggaz­daságosabban: egy köbméter fából 160— 170 darabot is, naponta körülbelül ki­lecszázat. Pedig elég aprólékos munka ez, hiszen egy ládához kilencféle méretben 32 darab deszkácska kelk A ládafenék az előírás szerint 12 kg teherbírású, de felemeltek benne egy 42 kg-os kislányt, a ládának meg se koty­­tyant, még csak meg sem lazult a sze­­gezése. A „bőrdeszkából“ (egyik oldalán rajta van a faháncs) kerítés, a legap­róbb hulladékból pedig gyümölcsfa­címke lesz, havonta készül vagy három millió darab. — És ha még mindig akad hulladék ?— mondja Papp Ferenc mérnök, — ab­ból nemsokára gyermekjátékot, építő­kockát fabrikálunk. — Aztán sóvárogva hozzáteszi: — Hej, ha majd megjön a nagy „gatter* (uszoda nagyságú beton­alapja már kész), és a parkettagép, ak­kor már csak egy gondunk lesz, fát sze­rezni. Igaz, hogy ez majdnem nehezebb, mint feldolgozni.­ A feldolgozással azonban nem lehet nogy baj az olyan üzemiben, ahol az igazgató egyik újítást „szüld” a másik után, és ahol olyan emberek dolgoznak, mint Takács Árpád, a csendesszavú párt­titkár, Kohl József, a legnagyobb hori­zontál fűrészgép kezelője, az ötletes, minden munkára mindig kész Nyári István asztalos, a kétszeres sztahano­vista Magyar József szalagfűrészes, a lelkes KISZ titkár, Szabó Gergely, vagy az üzem kedvence, „Annuskaja’­ Rajner Anna adminisztrátor, aki Bucski Árpád­­nével együtt látja el az üzem 103 embe­rének ügyes-bajos dolgait. Annuska Annuskánál meg kel­l állni egy percre, mert ez a szénfekete hajú, h­uló-piruló lány, a leglelkesebb szakszervezeti tag messze a környéken, de még azon túl is. Alig két hónap alatt 70 tagot szer­vezett a szakszervezetbe, — akiknek egy fillér hátralékjuk sincs! — Azt hiszem — bizakodik — októ­berben itt már csak szervezett munká­sok dolgoznak. — Hogyan csinálja? — kérdezzük. — Sehogyan — szerénykedik. — Aki idejön dolgozni, annak megmagyarázom, mire jó, milyen előnyökkel jár a tagság, beszélgetek vele, megmondom, hogy leg­többen már tagok ... szóval sehogyan ... Rajner Anna sikerének nincs „titka“. Talán csak az, hogy szíves, emberi szó­val beszél mindenkivel. Akinek valami bánata van, akinek segítségre van szük­sége, rá bizton számíthat. Ez minden. Jaj, csak át ne szervezzenek ! Az üzem tavaly 24 emberrel kezdte, ma több mint száz van, és ha a kívána­tos mértékben lehetne fejleszteni, ez a szám hamarosan megduplázódnék. Az igazgatón és a főmérnökön nem múlik, ők „kihozták” belőle amit lehetett. Az eleinte ráfizetéses üzemben, a második félévre 150 ezer forint nyereséget tervez­tek, de ma már 800 ezer forintnál tartanak. — Ezt ne írja meg — óvatoskodik az igazgató — mert utóbb átszerveznek, vagy elcsatolnak bennünket és akkor vége a szép terveinknek. Mégis megírtuk, mert elképzelhetet­lennek tartjuk, hogy megismétlődhesse­nek a múlt hibái, amikor egyik átszer­vezés a másikat érte és aki este lefeküdt mint a gárdonyi faárugyár igazgatója, másnap — úgy lehet — a hetedik határ­ban, mint egy szeszgyár vezetője ébredt fel. Nem, ettől ma már nem kell tartani. Aki jól végzi munkáját, munkahelyén maradhat akár az idők végezetéig. (K. E.) Rajner Anna A mi Szabolcs megyénkhez hasonló vidéken halad autónk a Román Alföldön, gyönyörű gabona, kukorica- és burgonya­vetések között. Vendéglátónk, a Román Mezőgazdasági Szak­­szervezet Központi Bizottsága, a Helkimi Állami Gazdaság gazdasági és kulturális életével ismertet meg bennünket. Nem nagy gazdaság: 1300 hektár földön gazdálkodik, 170 állandó dolgozóval. A termés­átlagok és a gépesítettség foka hasonló a mieinkhez, de ol­csóbban termel, mint mi. A szakszervezeti bizottság főleg abban segíti a gazdaságvezetés munkáját, hogy olyan helyzetet teremt — különösen munkás­ellátási és kulturális szempont­ból — amely kielégíti a dolgo­zók igényeit, ragaszkodást vált ki belőlük a gazdasággal szem­ben és lelkesíti őket a több és jobb munk­ára. Különösen sok aktívája van a kultúrnevelési felelősnek, akinek jó munkáját igazolja, hogy a dolgozók 80 százaléka részt vesz a kultúrmunkában, tehát tagja valamilyen együt­tesnek. Három bizottságuk kö­zül az egyik a művészeti munkával, a másik a könyv­tári, a harmadik pedig a tö­megnevelési munkával foglal­kozik. 4400 kötetes könyvtár Tevékenységük arányára jel­lemző, hogy 7 művészeti cso­portjukban mintegy 90-en vesz­nek részt, így tudják biztosí­tani hetenként mind a központ­ban, mind az üzemrészekben a dolgozók szórakoztatását. Külön román és külön német népi tánccsoportjuk van, mivel dolgozóik nagy része német nemzetiségű. De vannak ma­gyarnyelvű szavalók és szóló­énekesek is, mivel magyarok is dolgoznak a gazdaságban. A dolgozók nemzetiségi ösz­­szetételét figyelembe veszik. A gazdaságnak 4400 kötetes könyvtára van, melyből 200 kö­­tet magyar, 1400 kötet német nyelvű. Az állandó dolgozók­nak több mint 50 százaléka rendszeresen olvas. A könyv­táros könyvismertető előadáso­kat szervez, úgy, hogy rend­szeres olvasóit, akiknek képes­ségei erre megfelelnek, 1­1 jó könyv elolvasása után megkéri, tartson ismertetést a könyv tartalmáról. Még a nyári nagy munkák idején is üzemrészenként rend­szeresen tartottak különböző politikai, tudományos, vagy ismeretterjesztő előadásokat, a szakkörök pedig szakmai okta­tásokat, különböző ismeretter­jesztő előadásokat szerveznek. A Román Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszer­vezetének kultúrnevelési tevé­kenységére jellemző, hogy fon­tossági sorrendben a szervezési feladatok után a kultúrnevelési munk­a következik. A központ­tól az üzemi szervekig minde­nütt részletes munkatervek vannak a vezetők, illetve a bi­zottságok kezében a kultúr­­munkára vonatkozóan. Ezek alapján mindenki tudja, mit kell tennie. Mindenütt figyelembe veszik a dolgozók kívánságait, a vi­dék hagyományait, nemzetisé­geit és úgy állítják össze prog­ramjaikat, hogy a hagyomá­nyok megőrzését, továbbfej­lesztését biztosítsák. Tolnai István »• • *· ÍGY TERJESZTIK A KULTÚRÁT A ROMÁN MEZŐGAZDASÁGI ÜZEMEKBEN Mindenütt tekintettel vannak a nemzetiségekre láttam kifogást. Éppen most kaptak egy tangóharmonikát is. Az egyik munkásszálláson beszélgetünk Persek Jánossal és munkacsapatával. Elsők voltak a motorfűrésznél és most a szállításnál is jól meg­állják a helyüket. Máskülön­ben az iharosi erdészettől jöt­tek át a kaszóiak megsegíté­sére. — Munka van bőven — mondja Persek elvtárs. — Ha­nem az étkezései egy kis baj van. Az első héten nagyon jó volt, mostanában azonban ke­vés is, rossz is. Mi dolgozni akarunk, ne­héz ez a munka, ehhez jó étel kell. Bólintunk. Igaza van. Az irodaházban érdeklődünk a termelési eredmények után. A villanyfűrésznél Varga La­jos nyolc fős munkacsapata 13 nap alatt 351,48 köbméter FÖLDMIVELŐ a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezete Lapja Szerkeszti: a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Szentiványi Kálmán Felelős szerkesztő: Borbás Lajos Szerkesztőség: MEDOSZ Központ. VT., Jókai u. 2—4. Terjeszti a Népakarat Lapkiadó Vállalat VII., Rákóczi út 54. Szikra Lapnyomda F. v.: Kulcsár Mihály tér termelt ki, így ők, Gön­­döcs József, Vass István, Joós József, Bán Lajos, Pető Gyu­la, Stenna József, Horváth József 6728,36 forintot keres­tek. A benzinmotoros fűrész­nél ugyanennyi idő alatt Kol­­lát József és négy társa 220,73 köbméter fát termeltek ki és 4028,15 forintot kerestek. A kézi­ fakitermelésnél Háros Já­nos munkacsapata áll az élen. Vele dolgozik két fia, Tibor és András is, valamint Bor­­bér János és Katona János. Ők kilenc nap alatt 110,82 köbméter fát termeltek ki. Ke­resetük erre az időre 2534,74 forint. A vontatások teljesítménye most van javulóban. A vasúti szállítók és felterhelők is jól megállják a helyüket. Elbúcsúzunk. Németh elv­társsal motorkerékpáron hala­dunk a homokba vájt úton, melyet kétoldalt erdő szegé­lyez. Nem is olyan régen, 12 esztendővel ezelőtt itt még herceg Festetits, Hohenloh­e, a Széchenyi grófok, a báró In­­keyek és a Mándy földbirtoko­sok voltak az urak. Most az állam kezében van ez a ha­talmas erdőterület, az állam pedig azoké is, akik ezt az er­dőt megművelik. Szürkül, kora este van. A fehérfalú házak vacsoraidei kéményfüstje egyenesen száll felfelé. Nyugat felől rózsaszín az égalja. A mélyebben fekvő lápos területeket lassan ellepi a tejszínű köd ... Oravecz János INNEN - ONNAN Szeptember 24-én Pusztasza­­bolcson tanácskozásra ültek össze Fejér megye 20 állami gazdasá­gából az igazgatók, párttitkárok és VB-elnökök. Ezen az értekez­leten értékelték ez évi munkáju­kat, meghatározták jövő évi fel­adataikat. Az értekezleten szere­­pelt a szakoktatás kérdése is. Mint a párizsi Paysan közli a C. G. T. francia sza­kszerve­­zet több havi harcának ered­ményeként a mezőgazdasági munkások minimális bérét az ipari munkások legalacso­nyabb bérével egy szintre hozták, ami 9,6 százalékos emelést jelent. A lap közli a mezőgazdasági dolgozók az or­szág minden részéből érkező köszönő leveleit, melyeket a C. G. T.-hez intéznek. Itt van az ősz, az erdősítés és fásítás ideje. Legtöbb állami gazdaság fahiánnyal küzd. Meglévő erdejük, fásításuk nem fedezi az épület-, szerszám­fa- és tűzifaszükségletüket, az állami erdőgazdaságoknak kell erről is gondoskodniuk, az állami erdőgazdaságok kezelé­sében lévő erdők pedig a hazai faszükségletnek csak a felét fedezik. A hiányt importtal kell biztosítani. Súlyos teher ez népgazdaságunknak, a faim­port a behozatali listán a má­sodik helyen áll. De nemcsak a kitermelt fa hasznos. A fának addig is, amíg lábon áll, fontos szerepe volt. Ugyanakkor az erdősáv által nem védett területen a termés 7—8 g között volt kát, holdanként. Érdekük tehát az állami gaz­daságoknak, hogy az üzemen belüli földrendezés során kiala­kított nagyüzemi táblák ha­tárvonalára, utak mellé, majo­rok, lakótelepek körül, mező­védő erdősávokat, fasorokat telepítsenek és fásítsák a meg van a természetben. Az erdők, fásítások védik a termőtalajt a szél elfúvása ellen, lejtős te­rületeken megakadályozzák, hogy a csapadékvíz a termő­talajt lemossa. Bebizonyított tény, hogy a szél irányára merőlegesen telepített erdő­sávok védelmében nagyobb a terméshozam. Az erdősávok haszna A dánszentmiklósi állami gazdaság területén összehason­lították a szabad területen és a régebben telepített erdősávok mellett betakarított termést és a következő eredményeket ta­lálták: kőgazdasági művelésre alkal­matlan, csak erdősítéssel hasz­nosítható parlagterületeket. Minden gazdaság területén vannak nagyüzemi művelésre alkalmatlan sarkok, egyéb kis területek, amelyek műveletle­nül, csak a gyomot szaporítják, befásításukkal ezek is hasznot­­hajtó területekké válnak. A fát meg is kell védeni! Az állami erdőgazdaságok sok százmillió facsemetét és suhángot nevelnek évenként. Ebből bőven jut az állami gaz­daságoknak is, ha idejében igénylik az erdőgazdaságoktól. Az erdőgazdaságok feladata, hogy kifogástalan minőségű, egészséges facsemetéket és su­­hányokat juttassanak a fásí­­tóknak. 1950 után sok állami gazda­ságban nagy ütemben indult meg a fásítás. Erre az új fel­adatra azonban nem készültek fel kellőképpen, így történt meg pl., hogy a rajkai állami gazdaságban az 1951-től folya­matosan telepített 245 kát. hold erdősávból 190 kát. hold meg­semmisült. A gondos ültetés és ápolás megszervezése mellett tehát gondolni kell a fásítások meg­védésére is. A hodászi állami gazdaság fásításában sok kárt tette­k a községbeli birkanyá­jak. A legeltetés miatt a fiatal fásítás csak sínylődik. Az ebesi állami gazdaságban árokkal védik a fásításokat, nem is tett benne kárt a legelő jószág. De nemcsak a legelő állattól kell védeni a fásításokat, gondat­lanságból az emberek is sok kárt okoznak. A fásítási munka előkészíté­sében nagy feladatuk van a gépállomásoknak is. A terme­lőszövetkezetek, legeltetési bi­­zotságok, községek és sok más közület fásításainak talajelő­készítését a gépállomások vég­zik. Rajtuk múlik, hogy az ide­jében elvégzett, legalább 35— 40 cm mélyszántással biztosít­sák a földbe kerülő kis facse­meték megeredését és egészsé­ges fejlődését. A gépállomások a mezőgazdasági jellegű mun­kák mellett folyamatosan vé­gezzék a fásítások alá is a ta­lajelőkészítést, s ne csak ak­kor, ha a többi munkájukkal már elkészültek. Sok gépállo­más épülete pusztaságban, sza­badon áll, egyetlen fa sincs a környéken, pedig a gondosan nevelt fasorok, cserjesávok megszépítik, barátságossá te­szik a gépállomást és környé­két. Fekete Gyula főmérnök. Az erdősáv melletti ——— Fásítani, fásítani, fásítani! Dolgozzanak össze az erdőgazdaságok, az állami gazdaságok, a gépállomások a fásítás érdekében 0— 12 m-es sávon a búzatermés 6 q 12—100 „ „ 9,6 q 100—200 „ „ „ 11,6 q 200—300 „ „ „ 10,9 q 300—390 „ „ 9,4 g Esteledik Pihegve piroslik a Nap a száraz mezőn. Ott, a falu határában, lopva, meg is áll... Felhőből font kosara súlyosan megrakott. Sóhajt... és kidob belőle, néhány csillagot. Lőrinczy Gézáné Nálunk ősszel is szép az élet! így kell kukoricát fosztani! A­­ világszép szarvasbikát lőtt egy milotai Fariné tanítja a fiatal német vadász vendégünk Bács tanítónőt. a megyében. Exportra csomagolják az illatos nagymágocsi körtét. Szüretelnek a Hosszúhegyi Állami Gazdaságban.

Next