Földmívelő, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
Mit vár az új esztendőtől. A megyei titkár Mikola Ferenc, a MEDOSZ Zala megyei bizottságának titkára a feladatából adódó tennivalókról beszélt: — Szeretném, ha 1966-ban újabb eredményeket érhetnénk el megyénkben a szakszervezeti munka társadalmasításában. Jelentős tennivalók várnak ránk a munkavédelem jobb megszervezésében, el akarjuk érni, hogy csökkenjenek a balesetek és a dolgozók mindenütt megkapják a megfelelő védőberendezéseket és használják is azokat. A megyebizottság feltétlenül meg akarja maradéktalanul valósítani azokat a feladatait, amelyeket munkánk beható elemzése után, a MEDOSZ elnökségének útmutatásai alapján soron következő tennivalóként munkatervünkben rögzítettünk. Én személy szerint nagy örömmel tekintek az új esztendő elé, hiszen eddig vidékről jártam be dolgozni Zalaegerszegre és végre 16 évi vonatozás után lakáshoz jutottam. Szeretném új lakásomat úgy berendezni, hogy feleségem és három gyermekem számára igazi otthonná tegyem. Az szb-titkár Buzdor Károly, az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság szb-titkára éppen a karácsonyi csomagok szétosztásával volt elfoglalva, amikor a jövő esztendő tervei felől érdeklődtünk. — Az elmúlt rendkívül nehéz esztendő után mit kívánhat az ember? Feltétlenül azt, hogy az idei év jobban sikerüljön. A mi legfontosabb feladatunk 1966-ban — erről tárgyaltunk legutóbb is —, hogy a szociális ellátottságot javítsuk. Főképpen a családjuktól távol élő dolgozókra gondolunk, akik munkahelyeinken, néha sanyarú körülmények között dolgoznak. A munkásszállásokon és a bérelt magánszállásokon igyekszünk a lehető legjobb feltételeket megteremteni. El szeretnénk érni, hogy el legyen valamennyi munkásszállás rádióval látva, hiszen ez ma már elemi követelmény. A szakszervezet továbbra is egyik legfontosabb tevékenységének tartja a szocialista brigádokkal való foglalkozást, és a munkaverseny szélesítését. A reális vállalásokat szorgalmazzuk, azt, amit teljesíteni is lehet. Mint magánember azt kívánom, mint gondolom, rajtam kívül milliók is, békét a sokat szenvedett vietnami népnek, teljesedjék a felszabadítási harcunk sikere. Az igazgató Dr. Szava Dezső, a Baranya megyei Mezőgazdasági Vállalat igazgatója szakszervezetünk Baranya megyei bizottságának aktivistája is. Amikor arról kérdeztük, mit vár az új esztendőtől, így kezdte: — A szakszervezet munkájának igen nagy szerepe van az üzemi demokrácia, a dolgozók alkotó kezdeményezésének kibontakoztatásában. Nálunk jórészt ennek volt köszönhető, hogy az ó évben sikerrel, 104 százalékra teljesítettük tervünket. A gazdaságirányítás új módszereinek alkalmazása különösen megköveteli, hogy még nagyobb gondot fordítsunk a szakszervezeti taggyűlésekre, a termelési tanácskozásokra. — Vállalatunk fő profilja a baromfitenyésztés, különösen a termelőszövetkezetek és a háztáji gazdaságok ellátása naposcsibével — folytatta dr. Szava Dezső. — 1966-ra megszüntettük mintaközség-hálózatunkat, s a 45 község helyett, most már csak egyedül Hegyszentmártonból veszünk át keltetésre tojást. Hegyszentmártonban a háztáji gazdaságokban is fertőzésmentes, hampshire-i állományt hoztunk létre. Egyébként már csak nagyüzemi tojást keltetünk. Naposcsibetervünk 1966-ra több mint 3 millió 200 ezer darab, s ehhez több, mint 4 millió tojásra van szükség. Tekintve, hogy az árrendezés a baromfihúst nem érinti, az igények növekedésével kell számolnunk. Ezért nemcsak több, továbbtenyésztésre is kiválóan alkalmas naposcsibét adunk a megye termelőszövetkezeteinek, hanem a szaktanácsadói munkánkat is javítjuk, és 1966-ban szakmunkásiskolát szervezünk a termelőszövetkezetek baromfitenyésztői részére. Ugyancsak húsértékű élelmiszer a gomba is, melynek termelését bővítettük, úgy, hogy az új évben 3000 négyzetméter alapterületen 30 ezer kiló sampiongombát termelünk. A főmérnök Kovács Jenő, a Nyugat-bükki Állami Erdőgazdaság főmérnöke arról beszél, hogy szervezettebb, jobb munkával akarják kezdeni 1966-ot. Műszaki erdészet alakult december közepén, Egerben, s ennek feladata, hogy a gazdaság 15 gépkocsiját egy helyen javítsa. Ezzel el akarják érni, hogy több százezer forintot megtakaríthassanak. Mindezt az új műszaki ügyintézési terv keretében készítették elő. Teljesíteni akarják az erdei melléktermék tervüket, jobban akarják hasznosítani a felsőtárkányi kisvasútat — olyan távlati tervek is készültek már, miszerint a kisvasút 1970-ig bejön a városba, s ezzel Eger jobban mint eddig, a bükki kirándulások központjává válhat. A 63—64-es évhez képest 3— 4 millióval szeretnének többet elérni. Az idei terv egyik fő feladata, hogy az egyes helyeken olyan választékot termeljenek, amelyet rövid úton lehet értékesíteni, s szűnjenek meg a keresztbefuvarozások. Az igények helyben történő kielégítése jobbá teszi a termelést. Okosan, ésszerűen termelni, értékesítési helyek szerint. Arról is beszél a főmérnök, hogy az ún. Egri mérgezőgép bevezetésével 1966-ban 7000 köbméterrel több papírfát tudnak exportálni. Egyébként az egri mérgezőgép iránt több ország is érdeklődik. A brigádvezető Morár György, a Gyulai Állami Gazdaság brigádvezetője, egyben szakszervezeti titkára a következőket mondta: — Az elmúlt évben a legtöbb gondot az elemi károk okozták. Gazdaságunkat sem kerülte el a száj és körömfájás, a sok eső okozta termeléskiesés, a belvíz elvezetése stb. Problémáink voltak az időszaki munkások elszállásolásával, a munkafegyelem megszilárdításával is. Hogy mit szeretnék ebben az új esztendőben ? Mindenekelőtt elemi károk nélküli évet. Jól tudom nem az elemi csapások késztették a kormányt az ár és bérintézkedésekre, mégis káros kihatása volt a népgazdaság fejlődésére. A felvásárlási árak emelését megelégedéssel fogadta a parasztság, s minden bizonnyal több hús és tejtermék előállítására fog ösztönözni. Legfőbb törekvésünk az új esztendőben, a gazdasági irányítási rendszer kialakításának, a dolgozók ideológiai nevelésének, valamint a szakszervezeti bizalmiak, valamennyi szakszervezeti aktíva jó felkészítésének elősegítése. Mint magánember, szeretnék sikeres vizsgákat ternni a felsőfokú technikumban. A szocialista brigádvezető Szűcs Lajos, a Mezőberényi Mezőgazdasági Gépjavító Állomás szocialista brigádvezetője így nyilatkozik a 16 tagú brigád munkájáról, terveiről: — Mi azzal járulunk hozzá körzetünk mezőgazdasági tervteljesítéséhez, hogy az új esztendőben csak kifogástalan minőségű alkatrészt gyártunk. Mi mindannyian a forgácsolóműhelyben dolgozunk, munkánk, felújítás és új alkatrészek készítése. Munkánktól függ, hogy kevesebb, vagy több lesz-e a munkakiesés a termelőszövetkezetek földjén. Nem túlzás, hogy fiatal brigádomat a műhely egyik legfontosabb munkacsapatának tekintem. Valamennyien tanulunk, én a mezőgazdasági technikum III. osztályába járok s a többiek is vagy szakmai, vagy politikai képzésben vesznek részt, örömünk, hogy 1966-ban új műhelyt kapunk, üvegfalú, jól fűthető, tágas műhelyt és az új körülmény mindenkit jobb munkára sarkall. Mint szb-titkár azt is elmondhatom, hogy nálunk orvosi rendelő, étkezde, hidegmelegvízzel ellátott mosdó, öltöző áll a dolgozók rendelkezésére. Mi mindannyian férfiak vagyunk, s magunk közé tiszteletbeli brigádtagnak felvettük Károlyi Mihályné anyagraktárost, mintegy anyahelyettesnek is, ugyanis elhatároztuk, hogy örökbefogadunk egy kislányt, akit a szünidőben magunkhoz veszünk, gondoskodunk legszükségesebb holmijairól és takarékkönyvet váltunk számára, hogy mire férjhez megy, a 16 „apuka” összeadja számára a hozományt. (Folytatás az 1. oldalról.) nek a felelősségnek és jognak érvényesülni kell a termelési, áruforgalmi és vállalatfejlesztési kérdések eldöntésében, amelynek operatív megvalósítását felelősséggel és döntési jogokkal a szakmai és részlegvezetőkre, szükség esetén az egyes dolgozókra decentralizálják. Az ilyen önállóbb, de felelősségteljesebb munka megkívánja az ellenőrzés szélesebb körű demokratizmusát is, hogy a gazdaságok minden dolgozója és vezetője fokozott felelősséget érezzen és vállaljon a gazdaság feladataiból reá háruló munka elvégzéséért. Az önálló vállalati gazdálkodás kibontakozásával, a termelésben részt vevő egyes emberek felelősségének növekedésével lehet csak elérni az üzemek eredményesebb, gazdaságosabb termelését, s ez biztosíthat a termelésben részt vevő dolgozók részére is nagyobb egyéni jövedelmet Ezek most az első lépések, amelyeket a gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatosan minden egyes állami gazdaság vezetőjének, a dolgozókra, a társadalmi szervekre támaszkodva meg kell tenni. A jelenlegi intézkedések hosszabb időre megoldják a mezőgazdaság árszínvonalának, a mezőgazdaság árrendszerének problémáit? Egyes mezőgazdasági termékek jelenlegi termelői árrendezése csak első lépés volt a megfelelő mezőgazdasági árszínvonal kialakításához. Amint az MSZMP KB november 18—20-án tartott ülésén Nyers Rezső elvtárs beszámolójában megállapította: a helyes árrendszer kialakítása alapos előkészítés után 1968-ban történik meg. Ennek alapja olyan árrendszer kialakítása lesz, „amely az árak arányai és a jövedelmezőség révén a jelenleginél helyesebben orientálja majd a termelőket és a fogyasztókat a gazdasági döntésekben, ami jobban elősegítheti a termelés idomulását a szükségletekhez, a korszerű termékek gyorsabb terjedését, a gazdaságosabb fogyasztás struktúrájának kialakulását.” A mostani mezőgazdasági termelői árrendezés ezen elv gyakorlati megvalósításának egy lépcsője volt. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy ez a mezőgazdaság dolgozói részére csak kisebb részben jövedelemnövelő árrendezés, a döntő része az árrendezésből származó többletbevételnek a termelési alapok képzésének megkezdését, s ezen keresztül az önállóbb, eredménysebb vállalati gazdálkodás kibontakozását szolgálja. A bérintézkedések mennyiben érintik a mezőgazdasági üzemi, gépállomási, erdőgazdasági és vízügyi dolgozókat? Az 1966. évi terv megalapozásával kapcsolatos intézkedéseknek bérügyi vonatkozásai természetesen egyes mezőgazdasági dolgozó rétegeket, mint pl. főművezetők, művezetők, ipari dolgozók stb. is érintenek. A bérrendezésre felhasználható összegből a művezetők és főművezetők bérének emelésén kívül a fizikai dolgozók közül elsősorban a nehéz fizikai munkát végzők, kedvezőtlen munkakörülmények között dolgozók bérét tervezzük javítani, így pl a gépjavító állomásokon az ólomvegyületekkel dolgozók a gumivulkanizálók stb., a vízügyi igazgatóságoknál az építőipari dolgozók, a nehéz fizikai munkát végző rakodómunkások, a nehéz testi munkát végző ipari dolgozók, pl. kovácsok, az erdőgazdaságoknál pedig előreláthatólag a rakodómunkások bére kerül javításra. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megnövelt prémiumalap lehetőséget nyújt üzemeinkben a jelenleginél ösztönzőbb alkalmazotti prémiumrendszer bevezetésére. Ennek keretében szabályozásra kerül a műszaki és adminisztratív dolgozók prémiumrendszere is. Természetesen a mezőgazdasági dolgozók széles körét érinti a 2 vagy többgyermekes családfenntartók családi pótlékának növelése, a mezőgazdasági szakoktatásban dolgozó pedagógusok fizetésrendezése is. A mezőgazdaság anyagi-műszaki fejlesztésével párhuzamosan lehetőség nyílik-e jelentősebb szociális beruházásokra, a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók szociális ellátottságának javítására? Az éves beruházási programok kialakításakor mindig egyik nagy probléma a dolgozók szociális helyzetének javítására irányuló anyagi eszközök biztosítása. Elmondhatjuk, hogy az igények arányában még nem sikerült megfelelő arányt biztosítani az öszszes beruházásokon belül a szociális beruházásoknak. Ezen a téren 1966-ban bizonyos mértékű előrehaladás várható. Az állami gazdasági, a vízügyi és az erdészeti dolgozók szociális ellátását biztosító létesítményekre az előző évekkel szemben valamivel több beruházásra nyílik lehetőség. Ennek keretében az állami gazdaságok beruházásaikból kereken 55 millió forintot fordíthatnak szociális létesítményekre, amelyből kereken 180 lakást és egyéb szociális létesítményt valósítanak meg. Az erdészet területén 104 lakás, 3 új üzemi étterem, 3 új munkásszállás, 4 munkásszállás korszerűsítése stb. jelzi a dolgozókról való fokozottabb gondoskodást, a vízügyi dolgozók részére 51 új szolgálati lakást, 4 munkásszállást, illetve iparitanuló-otthont építenek, 51 lakókocsit szereznek be, hogy csak a legfőbbeket említsem. Hasonló módon javul a gépjavító állomásokon és a gépjavító trösztöknél is a dolgozók szociális ellátottsága, ami, bár még 1966-ban az igények teljes kielégítését nem közelíti meg, de jelentős előrehaladás a dolgozók szociális ellátásának javulása terén. Soós elvtárs, mint a MEDOSZ alelnöke, a mezőgazdaság új feladataival kapcsolatban miben látja a szakszervezet szerepének kiemelkedő jelentőségét? Gazdasági életünk irányításának reformja nemcsak a gazdasági szervektől, az ott dolgozó vezetőktől és munkatársaktól kíván új, fejlettebb munkastílust és módszert, hanem a politikai és társadalmi szervektől, így a szakszervezetektől, s ezek között a MEDOSZ-tól is. Alapvető feladatnak tartom, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló elgondolások, intézkedések kialakításánál még fokozottabb legyen az együttműködés a központi gazdasági irányító szervek és a MEDOSZ központi vezetése között, mert az egységes elhatározáson és egyetértésen alapuló intézkedések eredményezhetnek csak lent az üzemekben is összefogott, szervezett munkát. Természetesen a termelés fejlesztése, a mezőgazdasági üzemek fejlődése fokozott követelményeket hárít az üzemi szakszervezeti bizottságokra is. A dolgozók kollektív részvételének elve az üzem gazdasági irányításában elsősorban a szakszervezetek összefogó, társadalmi tevékenysége alapján válhat gyakorlattá. Ezért a szakszervezeti bizottságoknak, aktivistáknak felszínre kell hozni a dolgozóknak a termelésfejlesztésre, a munka megjavítására irányuló kezdeményezését, fel kell tárni a termelésfejlesztés üzemen belüli lehetőségeit, mert ez minden mezőgazdasági üzem önállóbb vállalati tevékenységének fontos része, és növeli az egyes dolgozók felelősségérzetét az egész üzem termelésének eredményességében. Nagyon fontos az is, hogy a szakszervezeti bizottságok fokozott figyelmet fordítsanak a rendelkezésre álló szociális létesítmények fenntartására, gazdaságos kihasználására, az újonnan e célra rendelkezésre álló anyagi eszközök leghelyesebb felhasználására. Kívánatos volna, hogy ezen a téren is ne csak a központi alapokból várható anyagi eszközökre támaszkodjanak, hanem az üzemben adódó lehetőségeket is jobban használják fel, amelyre, sajnos, eddig nagyon sok esetben még nem fordítottak kellő figyelmet. Nagy feladatot jelent a szakszervezeti munkában a most megteendő munkaügyi intézkedések üzemen belüli helyes érvényesítése. Figyelembe kell venni azt, hogy a béremelés nem általános, hanem csak bizonyos munkakategóriákat érint. A szakszervezet és a gazdaságvezetés együttes feladata, hogy ne kerüljön sor egyenlősdiségre, hanem ott kerüljön sor béremelésre, ahol a fizikai igénybevétel, a kedvezőtlen munkakörülmények, a munkához szükséges szakképzettség és a gyakorlat ezt indokolja. Nagyon fontos az is, hogy olyan prémiumfeltételeket alakítsanak ki a szakszervezeti bizottságok segítségével az üzem egyes részlegeiben dolgozók részére, amelyek ösztönzők a nagyobb termelésre, a vállalati gazdálkodás javítására, s az árutermelés növelését, az exportfeladatok maradéktalan teljesítését és a jövedelem növelését, a minőség javulását segítik elő. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban fontos feladat hárul a szakszervezetekre, abból a szempontból is, hogy megértessék a dolgozók széles körével az új helyzetet, azt a feladatot, hogy gazdasági életünk továbbfejlesztése elsősorban azon múlik, hogy minden üzemben minden egyes dolgozó megértse és a maga munkakörében felelősséggel teljesítse a gazdasági élet fejlesztésére vonatkozó feladatokat A termelési programok széles körű ismertetése, a legjobb módszerek elterjesztése, a versenymozgalom kibontakoztatása és a társadalmi ellenőrzés, demokratizmus kiszélesítése mind olyan feladat, amelyben a párt, a gazdasági vezetés és a szakszervezetek csak együttes munkával tudnak eredményeket elérni. Ilyen együttműködéssel és szervezettséggel bizakodással tekinthetünk az 1966. évi mezőgazdasági terv sikeres teljesítése elé, amely a mezőgazdaságban a gazdasági élet fejlesztésének egy nagy lépését jelenti. Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes nyilatkozata a FÖLDMÍVELŐ A TÉLI ÁLLATNEVELÉS EREDMÉNYESSÉGÉT BIZTOSÍTJÁK a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet takarmánykiegészítő készítményei. OSSIFEROL — PHYLAVIT BN — PHYLAPOLIVIT TIKOFURAN — PHYLASOL I. A . O. VITAMINPREMIX ÁSVÁNYI PREMIX Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézet Budapest X. Szállás u. 5.