Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1969-10-18 / 20. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAKÓJA 1969. OKTÓBER 18. XIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM ABA: 50 JURJD1 A szakszervezet jog- és hatáskörének érvényesítése, a vállalati mikromechanizmus megvalósítása FONTOS KEZDÉSEKRŐL TÁRGYALT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK A MEDOSZ központi vezetősége október 1-én ülést tartott. Hunyós István elnöki megnyitója után dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára számolt be arról, hogyan érvényesült a gyakorlatban a szakszervezet jog- és hatásbevezetőben rámutatott a beszámoló, hogy a szocialista építésnek olyan időszakában élünk, amelyben a megnövekedett társadalmi követelményeknek jobban megfelelő mozgalmi eszközökkel kell irányítani és segíteni a dolgozó tömegek alkotó és cselekvőképességének kibontakozását és érvényesülését. A szakszervezeti szerveknek nagyobb politikai bátorsággal és felelősséggel kell keresni és alkalmazni a hatékonyabb módszereket, a mozgalmi feladatok minél eredményesebb megoldása érdekében. Döntő jelentőségre tett szert a vállalatoknál a mikromechanizmus következetes megvalósítása. A gazdaságosabb termelés, a hatékonyabb gazdálkodás fontos része az üzemi önállóság, az üzemi vezetők intézkedési hatáskörének, felelősségének növelése. Egyidejűleg a dolgozóknak is nagyobb véleményezési lehetőséget kell biztosítani a közvetlen munkahelyi termelési feladatok meghatározásában, a naponta jelentkező problémák és ellentmondások megoldására, a munkára vonatkozó döntések előkészítésében. Ezeknek az új körülményeknek szükségszerű eredménye, hogy a korszerű érdekképviseleti, érdekvédelmi szakszervezeti munka súlypontja az üzemekben a vállalati központokból és a középszintű vezető szervektől a munkahelyekre, a brigádokra tolódott út. Nagymértékben megnövekedett a taggyűlések és a szakszervezeti csoportértekezletek, az üzemi tanácskozások, a brigádértekezletek, vagyis az üzemi és szakszervezeti demokrácia szerepe, feladata és politikai jelentősége. Alapvető fontosságúvá vált a kis egységekben végzett politikai nevelő és tömegmozgósító munka. A korszerű szakszervezeti tevékenység egyben elengedhetetlen feltétele is az össztársadalmi, a vállalati, a csoportos az egyéni érdekek — közgazdaságilag és politikailag — helyes összeegyeztetésének. Szakszervezetünk XXII. kongresszusa ezeket az összefüggéseket előre látva tartotta fontosnak az új körülményekhez jobban igazodó szervezeti keretek fejlesztését, valamint a szakszervezeti szervek jog- és hatáskörének kidolgozását. Ennek megfelelően, mint ismeretes, az elnökség az alapszervezeti jog- és hatásköröket — az új gazdasági mechanizmus céljaival összhangban — úgy határozta meg, hogy azáltal az alapszervezeti taggyűlések, szakszervezeti csoportok, bizalmiak, aszb-k és mhb-k körének kiterjesztése, hogyan erősödött a szakszervezeti demokrácia. Az ülésen részt vett Beckl Sándor, a SZOT titkára és dr. Soós Gábor miniszterhelyettes, szervezeti, politikai önállósága, felelőssége, érdekképviseleti és érdekvédelmi hatásköre tovább növekedjék. Egyidejűleg a testületi vezetésnek, a szakszervezeti demokrácia fejlődésének és további erősödésének kedvezőbb feltételei, lehetőségei alakuljanak ki az üzemekben és a mozgalmi munka rendszeressége, tervszerűsége, hatékonysága és a szakszeivensz politikai tekintélye tovább erősödjék. Hatékonyabb mozgalmi módszerek A tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy az 1967. december 22-i határozat főbb tendenciái, lényeges célkitűzései elvileg és gyakorlatilag is helyesek. A határozat végrehajtásának gyakorlati tapasztalatait vizsgálva megállapíthatjuk: 1. A határozat hatékonyabb mozgalmi módszerek kialakítására ösztönzi az alapszervezetek vezető testületeit és a megyei bizottságokat. Fokozza a tisztségviselők felelősségérzetét, politikai igényességét és cselekvőkészségét. 2. Rendszerbe foglalja és helyes irányban fejleszti a gazdasági vezetők és a partner szakszervezeti szervek együttműködését. Mindenekelőtt a mikromechanizmus következetesebb megvalósítására ösztönzi a vállalati, intézeti, intézményi vezetőket. 3. Növekedett az alapszervezetek és a választott vezető testületek szervezeti és mozgalmi önállósága, politikai tekintélye. Elősegítette a dolgozók szélesebb körű bevonását a vezetésbe, az érdekvédelmi feladatok meghatározásába, a döntések és állásfoglalások kialakításába, és a határozatok végrehajtásába. Jobb munkamegosztásra és a kollektív vezetés megvalósítására ösztönözte a vezető testületeket. 4. A szakszervezeti feladatok világosabb elhatárolásával érthetőbbé tette a szakszervezeti alapszervek gyakorlati feladatait, jogkörét és politikai felelősségét. Ezáltal méginkább megteremtődtek a szakszervezeti munka magasabb szintű pártellenőrzésének és elvi irányításának feltételei. 5. A határozat ráirányítja a vezető szervek és a tisztségviselők figyelmét a szocialista demokrácia különböző formáinak fejlesztésére, a taggyűlések, a csoportértekezletek, a tanácsülések, a termelési tanácskozások, a műszaki konferenciák, a szocialista brigádértekezletek rendszeres megtartására. A továbbiakban megállapította a beszámoló, hogy a vszt-k és a vszb-k többsége eredményesen törekszik a határozat végrehajtásában is a nagyobb önállóság és az üzemi lehetőségek kihasználására. Ez különösen jellemző a gépjavító vállalatokra, ahol az vszb-k lehető legnagyobb önállóságát meghagyták az öszszevonás után is. Ugyanez a helyzet a vízépítő vállalatoknál, országos vállalatoknál és az utóbbi időben egyre több erdőgazdaságnál. Aránylag kisebb a fejlődés az állami gazdaságoknál. Az önállósággal és a lehetőségekkel azonban az vszb-k és a bizalmiak, de még a vszb-k tekintélyes része — sem tudnak elég hatékonyan élni. Sokan nem is értik még a hatáskör lényegét. Ehhez a 57'SJwi*Ttr““C,Sr‘'S'^XEKKrCSOKCtOl IS kevés segítséget kapnak. De ha értik is, gyakorlati alkalmazásánál még nem veszik figyelembe elég körültekintően az üzemi, a munkahelyi sajátosságokat, a brigádok problémáit, a kis egységekben folyó mozgalmi munka követelményeit. A legtöbb helyen általában kevés szó esik a jog- és hatáskörök politikai jelentőségéről, a szervezeti és mozgalmi önállósággal járó nagyobb politikai felelősségről. Amíg az igazgatók és vszb-k többségénél határozott és eredményes törekvés tapasztalható a hatásköri elveknek megfelelő együttműködésre, ugyanez nem mondható el egyértelműen az vszb-k, a munkahelyi bizottságok, a bizalmiak, valamint az üzemi és a munkahelyi gazdasági vezetők közötti viszonyról. A hatásköri összhang és az együttműködés hiányának alapvető oka, hogy a vállalatok és intézmények irányító apparátusaiban még nem elég következetes a mikromechanizmus megvalósítása. Az üzemi és a munkahelyi osztályok és a tanszéki vezetők intézkedési hatáskörének és önállóságának korlátozottsága akadályozza az üzemi és a munkahelyi szakszervezeti vezető szervek önállóságának és hatáskörének bővítését. Ez megnehezíti a mozgalmi munka hatékonyabb módszereinek kialakítását és alkalmazását és fékező hatással van a gazdasági, intézeti, intézményi vonalra is. Csökkenti a kezdeményezőkészséget, felelősségérzetet. Pedig az üzemekben, a különböző munkahelyeken, osztályokon a helyi vezetők igénye növekszik az önállóságra, a gazdálkodási, a termelési, oktatási, kutatási, hatósági feladatok fejlesztésében, meghatározásában való aktívabb részvételre. A másik — de az előbbinél ritkábban előforduló — ok, hogy a vszb-k sem következetesek, az vszb-k és a bizalmiak, valamint a taggyűlések és a szakszervezeti csoportok önállóságának és hatáskörének bővítésében vagy érvényesítésében. Engedik, hogy a gazdasági, intézményi vezetés megkerülje őket a hatáskörükbe tartozó kérdésekben. Nem egy esetben a vszb-k maguk sem tartják tiszteletben az vszb-k, bizalmiak hatáskörét. Több vállalatnál, de különösen a költségvetési szerveknél a hatásköri összhang hiányának egyik oka az is, hogy nem rendelkeznek kidolgozott, korszerű vállalati, illetve intézményi ügyrenddel, ügyviteli szabályzattal. Sok helyen a már régen elavult, több éves ügyrendet próbálják alkalmazni és érvényben tartani. Ezek nem is tartalmazzák a szakszervezeti szervekkel való együttműködés rendjét. Az a leghelyesebb, ha a kollektív szerződésben, vagy ahol ilyen nincs, az ügyrendben — a munkaköri feladatokkal összefüggésben — rögzítik az azonos szintű mozgalmi szervek, illetve gazdasági vezetők együttműködésének rendjét, feladatát a felelősség megjelölésével együtt. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy azoknál a vállalatoknál, intézeteknél, intézményeknél és alapszervezeteknél, ahol a hatásköri összhang és az üzemi szintű állami vezetők önállósága, megfelelő intézkedési jogköre — az új követelményeknek megfelelően — biztosított, aktívabb a szervezeti élet, nagyobb a dolgozók kezdeményező kedve, eredményesebb a szocialista versenymozgalom, tájékozottabbak a dolgozók a saját feladataikról, ritkábban fordulnak elő sérelmek és jogos panaszok és eredményesebb az egész gazdálkodási tevékenység.sek, a szakszervezeti csoportértekezletek rendszertelensége miatt az alapszervezetek egy részében a demokrácia gyakorlásának közvetlen formái hiányosak. Ennek egyik alapvető oka az, hogy ezeknél az alapszervezeteknél nem vették tudomásul, hogy a tanácsülések és az szb-ülések nem pótolják és nem helyettesítik a taggyűléseket, mert nem azonosak a feladataik. A taggyűlések: a demokratizmus fórumai A szakszervezeti taggyűlés olyan fórum, amelyen a tagság közvetlen módon — tehát nem a választott tisztségviselők útján — gyakorolja demokratikus jogait. A taggyűlések hatásköre elsősorban azért nem érvényesül, mert nem tartják meg rendszeresen. Továbbá, mert a taggyűléseken nem mindig a leglényesebb, a dolgozók tömegeit érintő feladatok meghatározásával, illetve a problémák megoldására irányuló tennivalók megvitatásával, vagy az emberi sorsokat érintő kérdésekkel foglalkoznak, hanem általános beszámolókat tartanak, s ezek nem ösztönzik a tagság aktivitását, nem keltik fel érdeklődését. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyes és szükséges a taggyűlések hatáskörének konkrét meghatározása és különösen politikai jelentőségének hangsúlyozása a jövőre utaló feladatokban. Sokat kell még annak érdekében dolgoznunk, hogy a tisztségviselők és a gazdasági vezetők egy része megértse: a szakszervezet társadalmi segítő, ellenőrző feladatát és szerepét az üzemekben és a munkahelyeken elsősorban a taggyűlések és a szakszervezeti csoportértekezletek — alapszabály szerinti — rendszeres megtartásával és politikai színvonalának tartalmi fejlesztésével lehet megvalósítani, illetve biztosítani. A sajátos üzemi és rétegproblémák az új viszonyok között egyre gyakrabban jelentkeznek. Ezt az ellentmondást csakis a szocialista demokrácia közvetlen formáinak alkalmazásával lehet egészségesen feloldani. Az üzemi problémák, a dolgozók élet- és munkakörülményével való rendszeres foglalkozás azt igényli, hogy a dolgozókkal taggyűléseken, szakszervezeti csoportértekezleteken, termelési tanácskozásokon, szocialista brigádértekezleteken rendszeresen tanácskozzanak a hatáskörileg illetékes gazdasági és szakszervezeti vezetők. Nem szabad tehát megengedni, hogy az üzemi demokrácia elsekélyesedjen, vagy hogy csak közvetett formában, a testületi vezetésen és a tisztségviselők kizárólagos bevonásán keresztül érvényesüljön. A demokrácia közvetlen formáinak az állandó fejlesztésére is szükség van. (Folytatás a 2. oldalon) . Korszerű érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység Az üzemi szakszervezeti demokrácia fejlesztése A kongresszusi határozat alapvető célkitűzése, hogy „a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben ne történjenek döntések az illetékes szakszervezeti szerv, illetve a bizalmi meghallgatása, egyetértése nélkül. Minden fontosabb kérdésben a választótestület döntsön, és közösen dolgozzanak a határozatok és a döntések végrehajtásáért is. Az üzemi ellentmondások, problémák, a nagyobb feladatok megoldására irányuló állásfoglalások előtt ismerjék meg, és vegyék figyelembe a taggyűlés, a szakszervezeti csoport, illetve a dolgozók véleményét.’’ A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a társadalom egésze a demokratizálódás folyamatában van. Ezen belül a szakszervezetnek nagy szerep és felelősség jut az érdekellentétek feloldásában, az üzemi és intézményi szakszervezeti demokrácia fejlesztésében. Az alapszervek jog- és hatáskörének érvényesülésével üzemeinkben a szakszervezeti demokrácia közvetett formái az utóbbi időben egyre hatékonyabban valósulnak meg. Nem ilyen egyértelmű a fejlődés a szakszervezeti demokrácia közvetlen formáinak érvényesülésében. A taggyűlé Köszöntjük a Világkongresszust! Budapest napjainkban ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Október 17—26-a között ugyanis hazánk fővárosában több mint 120 ország küldötteinek részvételével ülésezik a VII. Szakszervezeti Világkongresszus. A világ munkásosztálya, haladó erői nagy érdeklődéssel és várakozással tekintenek e nagy nemzetközi eseményre, hiszen a referátumok jelenlegi világhelyzetünk sokrétű, legfontosabb kérdéseinek mélyreható elemzését adják. Megvitatják és kialakítják azokat a lehetőségeket és tennivalókat, amelyek előbbre viszik a szakszervezeti világmozgalom harcát. A kongresszus feladata, hogy kidolgozza, meghatározza, milyen legyen, hogyan tevékenykedjék a jelenlegi szakszervezeti mozgalom. A VII. Szakszervezeti Világkongresszus egyik jellemző vonása, hogy a kongresszus nyitva áll minden olyan nemzeti, nemzetközi, vagy regionális szakszervezet, illetve szakszervezeti szövetség előtt, amely — akár tagja az SZVSZ-nek, akár nem — keresi a tapasztalatcsere lehetőségeit. Mi — hangsúlyozta egyik sajtótájékoztatóján Pierre Geusous, az SZDSZ főtitkárhelyettese — különösen érdekeltek vagyunk abban, hogy irányvonalunk és akcióprogramunk a lehető legpontosabban tükrözze, a maga egészében és sokféleségében a haladó szakszervezeti mozgalom nézeteit. Ezért mindazoknak, akik a kongresszusra eljöttek, lehetőséget nyújtunk, hogy a kongresszus munkájában aktívan részt vehessenek mind a teljes üléseken, mind pedig a munkabizottságokon. A Szakszervezeti Világ-1ó- kongresszust nagy egyséstüntetéssé is kívánjuk tenni. Ebben a szellemben kapott meghívást 124 ország 230 szakszervezete, melynek több mint a fele nem tagja az SZVSZ-nek. Meghívták a kongresszusra a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét és a Munka Világszövetségét is. A kongresszusnak 4 fő napirendi pontja van: 1. Az SZVSZ és a szakszervezetek szerepe, feladatai és felelőssége a dolgozók egysége érdekében a társadalmi haladásért, a szakszervezeti és demokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a monopóliumok kizsákmányolása, az imperializmus, a kolonializmus és a neokolonializmus ellen vívott harcban; 2. a vietnami helyzet; 3. a fejlődő országok szakszervezeti problémái; 4. a szakszervezetek és a tudományos-technikai haladás megvitatása mellett a kongresszus munkabizottságokban tárgyal meg néhány olyan jelentős problémát, mint például a munkanélküliség, a társadalombiztosítás, az ifjúság és dolgozó nők, a mezőgazdasági dolgozók és a szakszervezeti jogok kérdése. A kongresszuson minden bizonnyal döntő helyet fog kapni a szakszervezeti világmozgalom egysége helyreállításának kérdése is. Az SZDSZ az elmúlt években folytatott küzdelmeiről tudjuk, hogy milyen szívósan és következetesen munkálkodott a szakszervezeti világmozgalom egységének megteremtésén és kitartóan kereste a különböző szakszervezetek közti megegyezés lehetőségeit. A világ szervezeti és békeszerető dolgozóival együtt a magyar mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók is élénk érdeklődéssel kísérik a világkongresszust és jó munkát, sok sikert kívánnak a nagy találkozás valamennyi részvevőjének.