Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-10-18 / 20. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAKÓJA 1969. OKTÓBER 18. XIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM AB­A: 50 JURJD1 A szakszervezet jog- és hatáskörének érvényesítése, a vállalati mikromechanizmus megvalósítása FONTOS KEZDÉSEKRŐL TÁRGYALT KÖZPONTI VEZETŐSÉGÜNK A MEDOSZ központi veze­tősége október 1-én ülést tartott. Hunyós István elnöki megnyitója után dr. Dobi Fe­renc, a MEDOSZ titkára szá­molt be arról, hogyan érvé­nyesült a gyakorlatban a szakszervezet jog- és hatás­bevezetőben rámutatott a beszámoló, hogy a szocialista építésnek olyan időszakában élünk, amelyben a megnöve­kedett társadalmi követelmé­nyeknek jobban megfelelő mozgalmi eszközökkel kell irányítani és segíteni a dolgo­zó tömegek alkotó és cselek­vő­képességének kibontakozá­sát és érvényesülését. A szak­­szervezeti szerveknek na­gyobb politikai bátorsággal és felelősséggel kell keresni és alkalmazni a hatékonyabb módszereket, a mozgalmi fel­adatok minél eredményesebb megoldása érdekében. Döntő jelentőségre tett szert a vállalatoknál a mikro­­mechanizmus következetes megvalósítása. A gazdaságo­sabb termelés, a hatékonyabb gazdálkodás fontos része az üzemi önállóság, az üzemi ve­zetők intézkedési hatásköré­nek, felelősségének növelése. Egyidejűleg a dolgozóknak is nagyobb véleményezési lehe­tőséget kell biztosítani a köz­vetlen munkahelyi termelési feladatok meghatározásában, a naponta jelentkező problé­mák és ellentmondások meg­oldására, a munkára vonat­kozó döntések előkészítésében. Ezeknek az új körülmé­nyeknek szükségszerű ered­ménye, hogy a korszerű ér­dekképviseleti, érdekvédelmi szakszervezeti munka súly­pontja az üzemekben a vál­lalati központokból és a kö­zépszintű vezető szervektől a munkahelyekre, a brigádokra tolódott út. Nagymértékben megnövekedett a taggyűlések és a szakszervezeti csoportér­tekezletek, az üzemi tanács­kozások, a brigádértekezletek, vagyis az üzemi és szakszer­vezeti demokrácia szerepe, feladata és politikai jelentő­sége. Alapvető fontosságúvá vált a kis egységekben vég­zett politikai nevelő és tö­megmozgósító munka. A kor­szerű szakszervezeti tevé­kenység egyben elengedhetet­len feltétele is az össztársa­dalmi, a vállalati, a csoport­os az egyéni érdekek — köz­gazdaságilag és politikailag — helyes összeegyeztetésének. Szakszervezetünk XXII. kongresszusa ezeket az össze­függéseket előre látva tartot­ta fontosnak az új körülmé­nyekhez jobban igazodó szer­vezeti keretek fejlesztését, va­lamint a szakszervezeti szer­­vek jog- és hatáskörének ki­dolgozását. Ennek megfele­lően, mint ismeretes, az el­nökség az alapszervezeti jog- és hatásköröket — az új gaz­dasági mechanizmus céljai­val összhangban — úgy hatá­rozta meg, hogy azáltal az alapszervezeti taggyűlések, szakszervezeti csoportok, bi­zalmiak, aszb-k és mhb-k körének kiterjesztése, hogyan erősödött a szakszervezeti de­mokrácia. Az ülésen részt vett Beckl Sándor, a SZOT titkára és dr. Soós Gábor miniszterhelyet­tes, szervezeti, politikai önálló­sága, felelőssége, érdekképvi­seleti és érdekvédelmi ha­tásköre tovább növekedjék. Egyidejűleg a testületi veze­tésnek, a szakszervezeti de­mokrácia fejlődésének és to­vábbi erősödésének kedve­zőbb feltételei, lehetőségei alakuljanak ki az üzemekben és a mozgalmi munka rend­szeressége, tervszerűsége, ha­tékonysága és a szakszei­vensz politikai tekintélye tovább erősödjék. Hatékonyabb mozgalmi módszerek A tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy az 1967. de­cember 22-i határozat főbb tendenciái, lényeges célkitű­zései elvileg és gyakorlatilag is helyesek. A határozat végrehajtásá­nak gyakorlati tapasztalatait vizsgálva megállapíthatjuk: 1. A határozat hatékonyabb mozgalmi módszerek kialakí­tására ösztönzi az alapszerve­zetek vezető testületeit és a megyei bizottságokat. Fokoz­za a tisztségviselők felelősség­­érzetét, politikai igényessé­gét és cselekvőkészségét. 2. Rendszerbe foglalja és helyes irányban fejleszti a gazdasági vezetők és a part­ner szakszervezeti szervek együttműködését. Mindenek­előtt a mikromechanizmus következetesebb megvalósítá­sára ösztönzi a vállalati, in­tézeti, intézményi vezetőket. 3. Növekedett az alapszer­vezetek és a választott vezető testületek szervezeti és moz­galmi önállósága, politikai te­kintélye. Elősegítette a dolgo­zók szélesebb körű bevonását a vezetésbe, az érdekvédelmi feladatok meghatározásába, a döntések és állásfoglalások kialakításába, és a határoza­tok végrehajtásába. Jobb munkamegosztásra és a kol­lektív vezetés megvalósításá­ra ösztönözte a vezető testü­leteket. 4. A szakszervezeti felada­tok világosabb elhatárolásával érthetőbbé tette a szakszerve­zeti alapszervek gyakorlati feladatait, jogkörét és politi­kai felelősségét. Ezáltal még­­inkább megteremtődtek a szakszervezeti munka maga­sabb szintű pártellenőrzésé­nek és elvi irányításának fel­tételei. 5. A határozat ráirányítja a vezető szervek és a tisztség­­viselők figyelmét a szocialista demokrácia különböző for­máinak fejlesztésére, a tag­gyűlések, a csoportértekezle­tek, a tanácsülések, a terme­lési tanácskozások, a műszaki konferenciák, a szocialista brigádértekezletek rendszeres megtartására. A továbbiakban megállapí­totta a beszámoló, hogy a vszt-k és a vszb-k többsége eredményesen törekszik a ha­tározat végrehajtásában is a nagyobb önállóság és az üze­mi lehetőségek kihasználásá­ra. Ez különösen jellemző a gépjavító vállalatokra, ahol az vszb-k lehető legnagyobb ön­állóságát meghagyták az ösz­­szevonás után is. Ugyanez a helyzet a vízépítő vállalatok­nál, országos vállalatoknál és az utóbbi időben egyre több erdőgazdaságnál. Aránylag kisebb a fejlődés az állami gazdaságoknál. Az önállósággal és a lehe­tőségekkel azonban az vszb-k és a bizalmiak­­, de még a vszb-k tekintélyes része — sem tudnak elég hatékonyan élni. Sokan nem is értik még a hatáskör lényegét. Ehhez a 57'SJwi*Tt­r““C,Sr‘'S'^XEK­KrCSOK­CtOl IS kevés segítséget kapnak. De ha értik is, gyakorlati alkal­mazásánál még nem veszik figyelembe elég körültekin­tően az üzemi, a munkahelyi sajátosságokat, a brigádok problémáit, a kis egységekben folyó mozgalmi munka kö­vetelményeit. A legtöbb he­lyen általában kevés szó esik a jog- és hatáskörök politi­kai jelentőségéről, a szerve­zeti és mozgalmi önállósággal járó nagyobb politikai fele­lősségről. Amíg az igazgatók és vszb-k többségénél határozott és eredményes törekvés tapasz­talható a hatásköri elveknek megfelelő együttműködésre, ugyanez nem mondható el egyértelműen az vszb-k, a munkahelyi bizottságok, a bi­zalmiak, valamint az üzemi és a munkahelyi gazdasági vezetők közötti viszonyról. A hatásköri összhang és az együttműködés hiányának alapvető oka, hogy a válla­latok és intézmények irányí­tó apparátusaiban még nem elég következetes a mikro­mechanizmus megvalósítása. Az üzemi és a munkahelyi osztályok és a tanszéki veze­tők intézkedési hatáskörének és önállóságának korlátozott­sága akadályozza az üzemi és a munkahelyi szakszer­vezeti vezető szervek ön­állóságának és hatásköré­nek bővítését. Ez meg­nehezíti a mozgalmi munka hatékonyabb módszereinek kialakítását és alkalmazását és fékező hatással van a gaz­dasági, intézeti, intézményi vonalra is. Csökkenti a kezde­ményezőkészséget, felelősség­­érzetet. Pedig az üzemekben, a különböző munkahelyeken, osztályokon a helyi vezetők igénye növekszik az önálló­ságra, a gazdálkodási, a ter­melési, oktatási, kutatási, ha­tósági feladatok fejlesztésé­ben, meghatározásában való aktívabb részvételre. A másik — de az előbbinél ritkábban előforduló — ok, hogy a vszb-k sem követke­zetesek, az vszb-k és a bizal­miak, valamint a taggyűlé­sek és a szakszervezeti cso­portok önállóságának és ha­táskörének bővítésében vagy érvényesítésében. Engedik, hogy a gazdasági, intézményi vezetés megkerülje őket a hatáskörükbe tartozó kérdé­sekben. Nem egy esetben a vszb-k maguk sem tartják tiszteletben az vszb-k, bizal­miak hatáskörét. Több vállalatnál, de külö­nösen a költségvetési szervek­nél a hatásköri összhang hiá­nyának egyik oka az is, hogy nem rendelkeznek kidolgozott, korszerű vállalati, illetve in­tézményi ügyrenddel, ügyvite­li szabályzattal. Sok helyen a már régen elavult, több éves ügyrendet próbálják alkal­mazni és érvényben tartani. Ezek nem is tartalmazzák a szakszervezeti szervekkel va­ló együttműködés rendjét. Az a leghelyesebb, ha a kollek­tív szerződésben, vagy ahol ilyen nincs, az ügyrendben — a munkaköri feladatokkal összefüggésben — rögzítik az azonos szintű mozgalmi szer­vek, illetve gazdasági vezetők együttműködésének rendjét, feladatát a felelősség megje­lölésével együtt. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy azoknál a vál­lalatoknál, intézeteknél, intéz­ményeknél és alapszerveze­teknél, ahol a hatásköri össz­hang és az üzemi szintű ál­lami vezetők önállósága, meg­felelő intézkedési jogköre — az új követelményeknek meg­felelően — biztosított, aktí­vabb a szervezeti élet, na­gyobb a dolgozók kezdemé­nyező kedve, eredményesebb a szocialista versenymozga­lom, tájékozottabbak a dol­gozók a saját feladataikról, ritkábban fordulnak elő sé­relmek és jogos panaszok és eredményesebb az egész gaz­dálkodási tevékenység.­sek, a szakszervezeti csoport­értekezletek rendszertelensége miatt az alapszervezetek egy részében a demokrácia gya­korlásának közvetlen formái hiányosak. Ennek egyik alapvető oka az, hogy ezeknél az alapszer­vezeteknél nem vették tudo­másul, hogy a tanácsülések és az szb-ülések nem pótolják és nem helyettesítik a tag­gyűléseket, mert nem azono­sak a feladataik. A taggyűlések: a demokratizmus fórumai A szakszervezeti taggyűlés olyan fórum, amelyen a tag­ság közvetlen módon — tehát nem a választott tisztségvise­lők útján — gyakorolja de­mokratikus jogait. A taggyűlések hatásköre el­sősorban azért nem érvénye­sül, mert nem tartják meg rendszeresen. Továbbá, mert a taggyűléseken nem mindig a leglényesebb, a dolgozók tö­megeit érintő feladatok meg­határozásával, illetve a prob­lémák megoldására irányuló tennivalók megvitatásával, vagy az emberi sorsokat érin­tő kérdésekkel foglalkoznak, hanem általános beszámolókat tartanak, s ezek nem ösztön­zik a tagság aktivitását, nem keltik fel érdeklődését. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy helyes és szük­séges a taggyűlések hatáskö­rének konkrét meghatározása és különösen politikai jelentő­ségének hangsúlyozása a jö­vőre utaló feladatokban. Sokat kell még annak érde­kében dolgoznunk, hogy a tisztségviselők és a gazdasági vezetők egy része megértse: a szakszervezet társadalmi se­gítő, ellenőrző feladatát és szerepét az üzemekben és a munkahelyeken elsősorban a taggyűlések és a szakszerve­zeti csoportértekezletek — alapszabály szerinti — rend­szeres megtartásával és poli­tikai színvonalának tartalmi fejlesztésével lehet megvaló­sítani, illetve biztosítani. A sajátos üzemi és réteg­­problémák az új viszonyok között egyre gyakrabban je­lentkeznek. Ezt az ellent­mondást csakis a szocialista demokrácia közvetlen formái­nak alkalmazásával lehet egészségesen feloldani. Az üzemi problémák, a dolgozók élet- és munkakörülményével való rendszeres foglalkozás azt igényli, hogy a dolgozók­kal taggyűléseken, szakszer­vezeti csoportértekezleteken, termelési tanácskozásokon, szocialista brigádértekezlete­ken rendszeresen tanácskoz­zanak a hatáskörileg illetékes gazdasági és szakszervezeti vezetők. Nem szabad tehát megen­gedni, hogy az üzemi demok­rácia elsekélyesedjen, vagy hogy csak közvetett formá­ban, a testületi vezetésen és a tisztségviselők kizárólagos bevonásán keresztül érvénye­süljön. A demokrácia közvet­len formáinak az állandó fej­lesztésére is szükség van.­ (Folytatás a 2. oldalon) . Korszerű érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenység Az üzemi szakszervezeti demokrácia fejlesztése A kongresszusi határozat alapvető célkitűzése, hogy „a dolgozók élet- és munkakörül­ményeit érintő kérdésekben ne történjenek döntések az illetékes szakszervezeti szerv, illetve a bizalmi meghallga­tása, egyetértése nélkül. Min­den fontosabb kérdésben a választótestület döntsön, és közösen dolgozzanak a hatá­rozatok és a döntések végre­hajtásáért is. Az üzemi el­lentmondások, problémák, a nagyobb feladatok megoldásá­ra irányuló állásfoglalások előtt ismerjék meg, és vegyék figyelembe a taggyűlés, a szakszervezeti csoport, illetve a dolgozók véleményét.’’ A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a tár­sadalom egésze a demokrati­zálódás folyamatában van. Ezen belül a szakszervezet­nek nagy szerep és felelősség jut az érdekellentétek felol­dásában, az üzemi és intéz­ményi szakszervezeti demok­rácia fejlesztésében. Az alapszervek jog- és ha­táskörének érvényesülésével üzemeinkben a szakszervezeti demokrácia közvetett formái az utóbbi időben egyre haté­konyabban valósulnak meg. Nem ilyen egyértelmű a fej­lődés a szakszervezeti demok­rácia közvetlen formáinak ér­vényesülésében. A taggyűlé­ Köszöntjük a Világkongresszust! Budapest napjainkban ismét a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Október 17—26-a között ugyanis ha­zánk fővárosában több mint 120 ország küldötteinek rész­vételével ülésezik a VII. Szak­szervezeti Világkongresszus. A világ munkásosztálya, haladó erői nagy érdeklődéssel és várakozással tekintenek­ e nagy nemzetközi eseményre, hiszen a referátumok jelenle­gi világhelyzetünk sokrétű, legfontosabb kérdéseinek mély­reható elemzését adják. Meg­vitatják és kialakítják azokat a lehetőségeket és tennivaló­kat, amelyek előbbre viszik a szakszervezeti világmozgalom harcát. A kongresszus felada­ta, hogy kidolgozza, meghatá­rozza, milyen legyen, hogyan tevékenykedjék a jelenlegi szakszervezeti mozgalom. A VII. Szakszervezeti Világ­­kongresszus egyik jellemző vonása, hogy a kongresszus nyitva áll minden olyan nem­zeti, nemzetközi, vagy regio­nális szakszervezet, illetve szakszervezeti szövetség előtt, amely — akár tagja az SZVSZ-nek, akár nem — kere­­­­si a tapasztalatcsere lehető­ségeit.­­ Mi — hangsúlyozta egyik sajtótájékoztatóján Pierre­­ Geusous, az SZDSZ főtitkár­­helyettese — különösen érde­keltek vagyunk abban, hogy irányvonalunk és akcióprog­ramunk a lehető legponto­sabban tükrözze, a maga egé­szében és sokféleségében a haladó szakszervezeti mozga­lom nézeteit. Ezért mindazok­nak, akik a kongresszusra el­jöttek­, lehetőséget nyújtunk, hogy a kongresszus munkájá­ban aktívan részt vehessenek mind a teljes üléseken, mind pedig a munkabizottságokon. A Szakszervezeti Világ­­-1ó- kongresszust nagy egy­­séstüntetéssé is kívánjuk ten­ni. Ebben a szellemben ka­pott meghívást 124 ország 230 szakszervezete, melynek több mint a fele nem tagja az SZVSZ-nek. Meghívták a kongresszusra a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szö­vetségét és a Munka Világ­­szövetségét is. A kongresszusnak 4 fő na­pirendi pontja van: 1. Az SZVSZ és a szakszer­vezetek szerepe, feladatai és felelőssége a dolgozók egysége érdekében a társadalmi hala­dásért, a szakszervezeti és de­mokratikus szabadságjogokért, a nemzeti függetlenségért, a békéért, a monopóliumok ki­­zsákmányolása, az imperializ­mus, a kolonializmus és a neo­­kolonializmus ellen vívott harcban; 2. a vietnami helyzet; 3. a fejlődő országok szak­­szervezeti problémái; 4. a szakszervezetek és a tudományos-technikai haladás megvitatása mellett a kongresszus munkabizottsá­gokban tárgyal meg néhány olyan jelentős problémát, mint például a munkanélküli­ség, a társadalombiztosítás, az ifjúság és dolgozó nők, a me­zőgazdasági dolgozók és a szakszervezeti jogok kérdése. A kongresszuson minden bi­zonnyal döntő helyet fog kap­ni a szakszervezeti világmoz­galom egysége helyreállításá­nak kérdése is. Az SZDSZ az elmúlt években folytatott küz­delmeiről tudjuk, hogy milyen szívósan és következetesen munkálkodott a szakszervezeti világmozgalom egy­ségének megteremtésén és kitartóan kereste a különböző szakszer­vezetek közti megegyezés le­hetőségeit. A világ szervezeti és béke­szerető dolgozóival együtt a magy­ar mezőgazdasági, erdé­szeti és vízügyi dolgozók is élénk érdeklődéssel kísérik a világkongresszust és jó mun­kát, sok sikert kívánnak a nagy találkozás valamennyi részvevőjének.

Next