A MEDOSZ Lapja, 1984 (28. évfolyam, 1-24. szám)
1984-06-11 / 11. szám
MOLDOVA GYÖRGY Szálljon a dal! Néhány nap telt el, Zsóka jön be Szemeti lakásának nappalijába: — Kedves Béla, megjött a pénz a Csongor megyeiektől. — Legyen szíves Zsóka a postai utalványt — megnézi — hát igen, szépen levontak belőle, négy forint. Mindegy, én vagyok az az ember, akit érdekel a pénz?! Akkor elkezdjük a munkát Zsóka. A titkárnő készségesen indulna: — Mikor utazunk? — Hová? — Hát le Csongor megyébe. — Csongor megyébe?! Minek? — Úgy gondoltam összeszedni azokat a munkásdalokat. A helyszínen . . . Szemeti legyint: — Ugyan Zsóka, az nem kell. Mibennünk igazi proletárírókban olyan sűrűn lerakódott a munkásosztály sok évtizedes tapasztalata, hogy nekünk már nincs szükségünk arra, hogy elmenjünk valahová és a maga naturális részletességében foglalkozzunk a valósággal, sőt a tények néha még össze is zavarnák a belső harmóniát. Nincs igazam? — Dehogynincs kedves Béla — irodalmi párhuzamot keres — Dante sem járt a pokolban, mégis elég jól megírta. — Na látja. Nem megyünk sehová, hanem végre újból beindítom a régi jó szerkezetet, hívja fel nekem Zsóka . „V....... Duna" szerkesztőségében Zuglói Alajos rovatvezetőt, ezt a kőszáli poloskát. — Még mindig a postautalványt nézegeti. — Hogy azt a négy forintot mire vonhatták le?! Majd meg kell reklamálni... Zsóka Szemeti felé nyújtja a kagylót: — Zuglói szerkesztő úr a vonalban. Szemeti átveszi: — Üdvözlöm Lajoskám, hogy van mindig? Beteg a kutyája? Csak nem szopornyica? Így vagyok én is vele: minél jobban ismerem az embereket, annál többre tartom a kutyákat. Melyikük csóválja a farkát örömében, mikor mi hazajövünk? Mindenesetre jobbulást kívánok. Egy kis munka ügyében keresem, össze kellene szedni a Csongor megyei munkásdalokat a társadalmi munkában. Hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen? Honnan tudja? Maga ott volt?! Jól van, csak vicceltem. Volna erre a célra, volna, ha ... úgy alakul, akár huszonötezer forint is. Kevés, mert drága az állatorvos? Talán próbálja meg SZTK-alapon. Mennyi anyag kellene? Mit tudom én? Ilyet még nem csináltam, talán másfél kiló munkásdal elég lesz, ha lehet vegyesen egy kis ezt, egy kis azt. Akkor este várom a választ, minden jót Lajoskám, maga nagyon közel áll a szívemhez — leteszi a telefont. — Dögölj meg! Utálom az anyagias embereket. De mire vonhatták le ezt a négy forintot! * Zuglói mormogva ül a szerkesztőségi íróasztala mögött: — Az ősz nyamnok! Az egész tejfölt ő akarja elvinni. Kinyitja a fiókot és kotorászik a dossziéi között: — „Madarak", „Árvíz", „Városliget" — munkásdalok nincsenek. Hol kapok én ma ennyiért egy négert, aki megír nekem másfél kiló munkásdalt?! — rövid töprengés után tárcsáz. — Országos Könyvtár? Pallós Gyulát kérem a referensz szolgálattól. Üdvözlöm Betakult, volna egy kis jájem. Menynyi? Nahát egy maszeknek kevés, egy könyvtárosnak sok. Szállításkor kápé. Ha ... ha majdnem rossz számot mondtam, tizenöt ezer forint. Csongor megyei munkásdalok. Hogy ott nem is voltak munkásdalok? Hát, nézze, ez lehetséges, de egyáltalán nem biztos. Valahol egy sarokban valaki kitalálhatott mondjuk egy indulót. Hogy ott sarkok sem voltak, az egész megye kerek?! Tegyük fel a legrosszabbat, hogy csakugyan nem voltak munkásdalok, akkor még mindig ki lehet találni őket. Amit nem adott meg a Természet, megadja a Művészet! Másfél kiló vegyesen: legyen benne induló, gyerekvers, mondóka, ilyesmik. Szóval benne van a buliban? Útiköltség, napidíj? Tudja mit mondott a telepi misszionárius?! Szedje össze bent a könyvtárban. Legkésőbb tegnapelőttre kellene. Szemeti diadalmasan mutat egy dossziét Zsokénak: — És íme elkészült a kézirat. Német tudás, francia műveltség! — Kedves Béla, maga csodálatos! Szemeti rezignáltan legyint: —• Mire vihettem volna én valahol egy olyan helyen, ahol megbecsülik az igazi tehetséget, nem itt a kóklerek között. Eh, mindegy. — Ha szabad említenem kedves Béla még egy dolog hiányzik: a zene, magunkra vállaltuk a szervezést. — Igaz. Szemeti tárcsáz. — Halló, itt Szemeti Béla. Macsak Henzil Kossuth-díjas zeneszerzőt keresem. Külföldön van, kongresszuson, értem. Maga az Mari néni? Csókolom. Otthon hagyta a gazdája a kulcsokat? Akkor nyissa ki a harmadik fiókot, balra ahogy szemben áll az asztallal legfelül van egy iratfűző: „Modern dalok" — ezt tegye félre, alatta talál egy kék dossziét, az van ráírva, hogy: „munkásmozgalom és egyéb maradékok". Na abból szedjen ki egy jó csomót, olyan száz lapot és küldje el hozzám. Csókolom Mari néni, Isten áldja — leteszi a kagylót. — Na ez is megvan. Zsóka csodálkozik: — Ilyen jól ismeri ez az egyszerű cselédlány a gazdája szerzeményeit? — Jobban, mint ő maga, már rég Mari néni állítja össze a Henzik operáit. Egyszer volt csak cvikli azt sem Mari néni csinálta. 1946-ban Henzik eladta a román Vasgárda indulót albán himnusznak, aztán egy albán—román futballmeccsen elkezdte játszani a zenekar. Különben nagyon szeretem ezt a Henriket, mély érzésű és végletekig tisztességes ember. Megelevenedő próbababák Már a neve is megtévesztő. El Kazovszkij festőművész ugyanis nő. Csak azért Él, mert Elena. Néhány éve egy furcsa játékkal hívta fel magára a figyelmet. A műsort — amelyet kultúrházakban vagy szabadtéren rendez barátaival — ő maga „Dzsan-panoptikumnak" nevezte el. Lényege, hogy élőképeket adnak elő a Pygmalion témájára. Különös világa legújabb kiállításán is megfogott. Leegyszerűsítve azt mondhatnánk, hogy egy színdarab díszletei és jelmezei láthatók részben fotókon, részben próbababákon a Fényes Adolf teremben. Beaumarchais: Figaró házassága, avagy egy bolond nap című vígjátékának díszlet- és jelmeztervezője Kazovszkij volt. A darabot a Szolnoki Szigligeti Színház művészeinek előadásában mutatták be, szeptemberben. Nemcsak a bemutatott fotók fekete-fehérek. Csak ez a két szín uralkodik „élőben" is, vagyis az előadáson és a kiállítóteremben egyaránt. A márványpadló olyan mint a sakktábla, de a rajta játszó gőgös fekete-fehér figurák jelmezei túlságosan masnisak, sziruposak. Ez az elegancia a szétesés érzését kelti. A kiállítás másik érdekessége, hogy a látogatók a színdarabot képmagnón kísérhetik figyelemmel, olyan mintha a próbababák elevenednének meg. A Kazovszkijjal kapcsolatos kritikákban gyakran elhangzik, hogy különös, érdekes, furcsa ... stb. Ez utóbbi kiállítás sem kivétel a jelzők alól. De egy biztos: ha nem akarunk belemagyarázni semmit, ha nem erőlködünk, hogy megértsük ezt a világot, rájövünk, hogy sokkal közelebb áll hozzánk, mint ahogy gondoltuk. (N. G.) OKTATÁS ÚJ FELADATOK A MOZGALOM ELŐTT Az 1983/84-es oktatási évben — az általános elméleti kérdések tisztázása mellett — egyre nagyobb teret kapott az időszerű napi feladatok egységes végrehajtásának segítése, valamint a gyakorlatban széles körben alkalmazható, jó módszerek népszerűsítése. Az 1983/84-es oktatási évben is az alábbiak voltak az oktatás főbb területei: Alapszervezeti oktatás. Az alapszervezetek saját hatáskörében szervezett oktatás időtartamát, időpontját, tematikáját, résztvevőinek körét — a vezető testületek felelősségének és önállóságának fokozódásával — mindinkább a helyi körülményekhez igazodva alakítják ki. A választásokat követően megtörtént a bizalmiak alapfelkészítése, majd a felező időszakban továbbképzésük is. Ahol a feltételek szükségessé és lehetővé tették, ott 2-3 napra összpontosított képzésben részesültek a bizalmiak. Megyei szintű tanfolyamok — SZMT oktatási központok. A tisztségviselők oktatása, bejáró alapképző tanfolyamok, levelező alapképző tanfolyamok, levelező továbbképző tanfolyamok és speciális tanfolyamok (pl. a tsz szb-titkárok továbbképző tanfolyama Nógrád megyében) keretében valósult meg. Az oktatási központokban végzett képzés — a hallgatók és a megyebizottságok tapasztalatai alapján — eredményesnek tekinthető. Jól bevált a levelező és kombinált tanfolyamok rendszeressé tétele, számuk bővítése. Területi tanfolyamok (oktatási intézményekben folyó reszortjellegű képzés). A képzés alapját ezeken a tanfolyamokon a központi tematikák képezték. Ezekre épült a MEDOSZ időszerű területpolitikai, illetve sajátos andragógiai-módszertani ajánlása. Az új anyagok feldolgozását, elsajátítását és gyakorlati alkalmazását hatékonyan segítették a kiselőadások, programozott anyagok, szerepgyakorlatok és az üzemi tapasztalatcserék. Az elmúlt oktatási évben ebben a képzési formában Szegeden (Bács, Békés, Csongrád megyék közös szervezésében) főbizalmi, szb-titkári, gazdaságfelelősi, kulturális ágit.prop. tanfolyamra; Hajdúszoboszlón főbizalmi, szbtitkári, gazdaságfelelősi tanfolyamra, Miskolctapolcán propagandisták módszertani továbbképző, infófelelősök alapképző tanfolyamára, kulturális agitprop. felelősök, kereskedelmi, társadalmi ellenőrök tanfolyamára került sor. Az 1984/85-ös oktatási év célkitűzései, feladatai: Az 1984/85-ös oktatási évre — a SZOT Titkárság 1983. december 12-i irányelve alapján — az oktatás tartalmát az általános politikai, gazdasági, ideológiai feladatok alapvető öszszefüggéseinek megvilágítása, a szakszervezeti tennivalók ismertetése, az időszerű politikai kérdések tárgyalása kell hogy képezze. — A tisztségviselői oktatás során az alapszervezetek különös gonddal dolgozzák fel az MSZMP KB szakszervezettel kapcsolatos, 1983. október 12-i állásfoglalását. — Az oktatás I. félévében továbbra is vegyék figyelembe a szakszervezetek XXIV. kongreszszusa óta végzett munkáról a SZOT által 1983. november 17-én elfogadott értékelésből adódó feladatokat, ismertessék a MEDOSZ XXV. kongresszusa óta eltelt időszakban végzett munkát. — A szakszervezeti alapszervezetek tárgyalják meg az új oktatási év helyi feladatait — a megyei bizottságokkal, a párt- és KISZ-szervezetekkel, valamint a gazdasági vezetéssel egyeztetve. — A szakszervezeti bizottságok gondoskodjanak a bizalmiak, a munkahelyi gazdasági vezetők és a szocialista brigádvezetők közös felkészítéséről. — A megyei bizottságok — 5 éves oktatási tervük alapján — készítsék el az 1984/85-ös beiskolázási tervet. Az 1 hetes alapvagy továbbképző tanfolyamokat a megyebizottságok önállóan szervezzék; tematikáját az oktatás megkezdése előtt 1 hónappal küldjék meg a MEDOSZ Központ szervezési, káder- és nevelési osztálya részére. — Az oktató-nevelő munkával kapcsolatos feladatokat, tapasztalatokat a megyebizottságok az érintett alapszervezetekkel, oktatási intézetekkel évente nyitó- és záróértekezleten vitassák meg. — Az oktatási év zárását követően a tisztségviselői oktatás tapasztalatait összegezzék, értékeljék és írásos jelentésben a szervezési, káder- és nevelési osztály részére 1985. május 31-ig küldjék meg.