Földmívesszövetkezetek Lapja, 1948. január-július (3. évfolyam, 1-31. szám)

1948-01-03 / 1. szám

t pusztítsuk el s nehogy kellő tapasz­­tálát és szakértelem nélkül a jövő értékes alapjaiban tegyünk kárt. A magyar szövetkezeti életben korszakot zár és korszakot nyit az új szövetkezeti törvény. Az 1947. évvel a­ régi, rozsdától csikorgó szerkezet helyébe egy olyan modern emelődarut építettek, mely­­annál biztosabban fogja a felemel­kedést végrehajtani, mentői többen kapaszkodnak abba a láncba, mely­nek minden­ egyes­ láncszemét a „népi dem­orácia kohóinak“ tisztító tüzében hevítettek és kovácsoltak egybe. S most, amidőn búcsúzunk attól az esztendőtől, mely a Kódex élet­­beléptetésével szövetkezeteink törté­­­nelmi emlékn éve marajd, biza­kodva, de egyben komoly és erőtel­jes munkára elszántan köszöntsük az új esztendőt, hogy az új magyar szövetkezeti mozgalomnak minden „becsületes úttörője“ és harcosa lássa maga előtt megvalósulni a szö­vetkezetek és tagjaik, a földmíves és ipari dolgozók minél gyorsabb és erőteljesebb gazdasági felemelke­dését és megerősödését. Dr. Martos Pál: Dél-Zalában még ma is gáncsot vet földmívesszövetkezeteink működésének a Földhivatal A zalacsányi földmívesszövetke­­zetnél sok a panasz. Természetes és a fejlődésnek csak egy-agy állomása az, ha­­nehézségekbe ütköznek a szö­vetkezetek. Ám e nehézségek is kü­lönbözőek lehetnek. Lehetnek olya­nok, amelyeken a szövetkezetek túl­juthatnak a maguk erejéből is, de lehetnek olyanok is, amelyeket szántszándékkal gördítenek a szö­vetkezetek elé, hogy elgáncsolják azok munkáját. A zatacsányi föld­­mívesszövetkezetnek pl. 3 traktort kellett volna juttatni, 3 olyan trak­tort, amely a nagybirtok tulajdona volt. Különböző mesterkedések ered­ményeként az első 30—35-ös Hof­­herrt Sárközi Miklós, volt 2000 hol­das földbirtokosnak juttatta, állító­lag azért, mert ezen a birtokon ta­lálták meg­ A második traktor egy 20 lóerős Rába, Malatinszky Ferenc volt nagybirtokos traktora volt, aki helyett veje, Tertyánszky Géz­a gaz­dálkodott a birtokon, a legalizáló bi­zottság —­ nem tudni mi okból — a traktort a volt nagybirtokos vejé­­nek juttatta, holott a jutt­atási ter­vezet a szövetkezet számára java­solta. A 3. számú, 30—35-ös számú Hofherr ugyancsak Tertyánszky ke­zébe került, de ennek útja ma már ismeretlen. A földmívesszövetkezet részére a juttatási tervezet egy cséplőgépet is javasol, de ezt is más kapta meg s­ ugyanez történt egy motornál, meg egy gőzgéppel, amelyet ismeretlen, de jól működő kezek visszatartanak és nem engedik a szövetkezet birtok­­­ába­n.m­i­­la megye egyik probléma­­idése a legelő kérdése. A táj azt a szokást követi, községben gyűlést hív egybe és ott megszavazzák, hogy a­ legelő részben, vagy egészében, a volt köz­birtokosság kezére kerül. Az ilyen gyűlésen természetesen a régi mó­­dos gazdák vannak többségben, a szövetkezet vezetőinek nincs hangja, vagy kevés van, természetes, hogy a Földhivatal elképzeléseit megsza­vazzák és a szövetkezet kénytelen belemenni az egyezségbe. Természe­tesen ott, ahol a szövetkezet erélye­sen ellent áll, mint pl. Kilimámban, a Földhivatal emberei ,kétszer is ki­szálltak, mert a szövetkezeti vezető­ség nem nyugodott bele abba, hogy a szövetkezeti legelő községi nagy­gazdák kezébe kerüljön, mindennek ellenére mindkét alkalommal a köz­ségnek ítélték a legelőt, pedig az ág szerint a szövetkezeté. A legelő­­kérdésben még több helyen nagy bajok vannak- így pl. a kiskomá­­romi eset is bizonyítja ezt. A köz­ség helyettes jegyzője, hogy megvá­lasztását biztosítsa, igyekszik rá szö­vetkezetet illető 1200 holdas legelőt a nagy­gazdák kezére játszani, még­pedig olyan erőszakos módon, hogy a szövetkezet vezetőinek testi épsé­gét fenyegeti. A Földhivatalt az utóbbi időben hadjáratot indított a volt nagybirtok épületei ellen és a­helyett, hogy eze­ket a szövetkezet tulajdonába utalná, nemcsak a cselédlakásokat, hanem istállókat, magtárokat, műhelyeket is lebontásra ítél. Kirívó esetek ezek közül a sormási, palini, geselyi, nagyrécsei eset. Pacsán pl. kb. 40 épületből mindössze hármat kapott a szövetkezet, a többit a Földhivatal egyéni kézbe juttatta, vagy lebon­tatta. Ez ellen pedig mindent meg kell tennünk, mert a Földhivatal bűnös manipulációi a szövetkezete­ket hozzák válságos helyzetbe, ami közvetve és közvetlenül a három­éves terv és az ország újjáépítésének akadályát jelenti. 1948 JANUÁR 3. Kirabolták a malmot... 1947 október 19-én éjjel ismeret­len tettesek kirabolták az ináncsi földmívesszövetkezetnek juttatott kis vízimalmot. A földmívesszövetkezet azonnal jelentette az esetet a rend­őrséginek. A nyomozást megkezdték, de mindmáig ennek nem volt ered­ménye, pedig a kár igen nagy, több mint 210 kg lisztet, szíjakat, őrletlen gabonát vittek el. Ez a kár a sze­gény ináncsi földmívesszövetkezetet alapjaiban rendíti meg, de fej szö­vetkezet igazgatóságát terheli a fe­lelősség azért, hogy a malmot betö­rés ellen nem biztosítottal. Amikor a tűzbiztosítást kötötték a malom egy régi munkása figyelmeztette az igazgatóságot, hogy az üzemet lopás ellen is biztosítani kell, azt a vá­laszt kapta, hogy már amúgyis sok a kiadás, biztosításra nincs pénz-E gondatlanság következtében a szövetkezet arra kényszerült, hogy a malmot azonnal kiadta a volt bér­lőnek bérbe, mégpedig 6 évre évi egy vagon búzáért. Meg sem kísé­relte, hogy a majdnem üzemképte­len malmot a nehézségek árán is, de valahogy rendbehozza. Így a szö­vetkezet 6 évig teljesen elesik min­denféle haszontól­, mert a malom lé­nyegesen többet jövedelmezett vol­na, mint a bérlet. A szövetkezet igazgatósága azonban megtorpant a nehézségeknél, amelyek kétségkívül nagynak látszanak, de amelyeket le lehet és le kell győzni. Nem egy földmívesszövetkezetről tudunk az országban, amely súlyosabb nehéz­ségekkel, elemi csapásokkal, tudatos szabotázzsal küzdött meg, és ma már virágzó szövetkezet birtokosa. Az el­­kedvetlenedés nem a szövetkezetek­nek, hanem csak azok ellenségeinek tesz jó szolgálatot.

Next