Földmívesszövetkezetek Lapja, 1948. január-július (3. évfolyam, 1-31. szám)
1948-01-03 / 1. szám
t pusztítsuk el s nehogy kellő tapasztálát és szakértelem nélkül a jövő értékes alapjaiban tegyünk kárt. A magyar szövetkezeti életben korszakot zár és korszakot nyit az új szövetkezeti törvény. Az 1947. évvel a régi, rozsdától csikorgó szerkezet helyébe egy olyan modern emelődarut építettek, melyannál biztosabban fogja a felemelkedést végrehajtani, mentői többen kapaszkodnak abba a láncba, melynek minden egyes láncszemét a „népi demorácia kohóinak“ tisztító tüzében hevítettek és kovácsoltak egybe. S most, amidőn búcsúzunk attól az esztendőtől, mely a Kódex életbeléptetésével szövetkezeteink történelmi emlékn éve marajd, bizakodva, de egyben komoly és erőteljes munkára elszántan köszöntsük az új esztendőt, hogy az új magyar szövetkezeti mozgalomnak minden „becsületes úttörője“ és harcosa lássa maga előtt megvalósulni a szövetkezetek és tagjaik, a földmíves és ipari dolgozók minél gyorsabb és erőteljesebb gazdasági felemelkedését és megerősödését. Dr. Martos Pál: Dél-Zalában még ma is gáncsot vet földmívesszövetkezeteink működésének a Földhivatal A zalacsányi földmívesszövetkezetnél sok a panasz. Természetes és a fejlődésnek csak egy-agy állomása az, hanehézségekbe ütköznek a szövetkezetek. Ám e nehézségek is különbözőek lehetnek. Lehetnek olyanok, amelyeken a szövetkezetek túljuthatnak a maguk erejéből is, de lehetnek olyanok is, amelyeket szántszándékkal gördítenek a szövetkezetek elé, hogy elgáncsolják azok munkáját. A zatacsányi földmívesszövetkezetnek pl. 3 traktort kellett volna juttatni, 3 olyan traktort, amely a nagybirtok tulajdona volt. Különböző mesterkedések eredményeként az első 30—35-ös Hofherrt Sárközi Miklós, volt 2000 holdas földbirtokosnak juttatta, állítólag azért, mert ezen a birtokon találták meg A második traktor egy 20 lóerős Rába, Malatinszky Ferenc volt nagybirtokos traktora volt, aki helyett veje, Tertyánszky Géza gazdálkodott a birtokon, a legalizáló bizottság — nem tudni mi okból — a traktort a volt nagybirtokos vejének juttatta, holott a juttatási tervezet a szövetkezet számára javasolta. A 3. számú, 30—35-ös számú Hofherr ugyancsak Tertyánszky kezébe került, de ennek útja ma már ismeretlen. A földmívesszövetkezet részére a juttatási tervezet egy cséplőgépet is javasol, de ezt is más kapta meg s ugyanez történt egy motornál, meg egy gőzgéppel, amelyet ismeretlen, de jól működő kezek visszatartanak és nem engedik a szövetkezet birtokában.mila megye egyik problémaidése a legelő kérdése. A táj azt a szokást követi, községben gyűlést hív egybe és ott megszavazzák, hogy a legelő részben, vagy egészében, a volt közbirtokosság kezére kerül. Az ilyen gyűlésen természetesen a régi módos gazdák vannak többségben, a szövetkezet vezetőinek nincs hangja, vagy kevés van, természetes, hogy a Földhivatal elképzeléseit megszavazzák és a szövetkezet kénytelen belemenni az egyezségbe. Természetesen ott, ahol a szövetkezet erélyesen ellent áll, mint pl. Kilimámban, a Földhivatal emberei ,kétszer is kiszálltak, mert a szövetkezeti vezetőség nem nyugodott bele abba, hogy a szövetkezeti legelő községi nagygazdák kezébe kerüljön, mindennek ellenére mindkét alkalommal a községnek ítélték a legelőt, pedig az ág szerint a szövetkezeté. A legelőkérdésben még több helyen nagy bajok vannak- így pl. a kiskomáromi eset is bizonyítja ezt. A község helyettes jegyzője, hogy megválasztását biztosítsa, igyekszik rá szövetkezetet illető 1200 holdas legelőt a nagygazdák kezére játszani, mégpedig olyan erőszakos módon, hogy a szövetkezet vezetőinek testi épségét fenyegeti. A Földhivatalt az utóbbi időben hadjáratot indított a volt nagybirtok épületei ellen és ahelyett, hogy ezeket a szövetkezet tulajdonába utalná, nemcsak a cselédlakásokat, hanem istállókat, magtárokat, műhelyeket is lebontásra ítél. Kirívó esetek ezek közül a sormási, palini, geselyi, nagyrécsei eset. Pacsán pl. kb. 40 épületből mindössze hármat kapott a szövetkezet, a többit a Földhivatal egyéni kézbe juttatta, vagy lebontatta. Ez ellen pedig mindent meg kell tennünk, mert a Földhivatal bűnös manipulációi a szövetkezeteket hozzák válságos helyzetbe, ami közvetve és közvetlenül a hároméves terv és az ország újjáépítésének akadályát jelenti. 1948 JANUÁR 3. Kirabolták a malmot... 1947 október 19-én éjjel ismeretlen tettesek kirabolták az ináncsi földmívesszövetkezetnek juttatott kis vízimalmot. A földmívesszövetkezet azonnal jelentette az esetet a rendőrséginek. A nyomozást megkezdték, de mindmáig ennek nem volt eredménye, pedig a kár igen nagy, több mint 210 kg lisztet, szíjakat, őrletlen gabonát vittek el. Ez a kár a szegény ináncsi földmívesszövetkezetet alapjaiban rendíti meg, de fej szövetkezet igazgatóságát terheli a felelősség azért, hogy a malmot betörés ellen nem biztosítottal. Amikor a tűzbiztosítást kötötték a malom egy régi munkása figyelmeztette az igazgatóságot, hogy az üzemet lopás ellen is biztosítani kell, azt a választ kapta, hogy már amúgyis sok a kiadás, biztosításra nincs pénz-E gondatlanság következtében a szövetkezet arra kényszerült, hogy a malmot azonnal kiadta a volt bérlőnek bérbe, mégpedig 6 évre évi egy vagon búzáért. Meg sem kísérelte, hogy a majdnem üzemképtelen malmot a nehézségek árán is, de valahogy rendbehozza. Így a szövetkezet 6 évig teljesen elesik mindenféle haszontól, mert a malom lényegesen többet jövedelmezett volna, mint a bérlet. A szövetkezet igazgatósága azonban megtorpant a nehézségeknél, amelyek kétségkívül nagynak látszanak, de amelyeket le lehet és le kell győzni. Nem egy földmívesszövetkezetről tudunk az országban, amely súlyosabb nehézségekkel, elemi csapásokkal, tudatos szabotázzsal küzdött meg, és ma már virágzó szövetkezet birtokosa. Az elkedvetlenedés nem a szövetkezeteknek, hanem csak azok ellenségeinek tesz jó szolgálatot.