Földrajzi értesítő, 1955

Értekezések - Marosi Sándor: A Csepel sziget geomorfológiai problémái

A CSEPEL SZIGET GEOMORFOLÓGIAI PROBLÉMÁI MAROSI SÁNDOR A Magyar Tudományos Akadémia földrajzi tervmunkálatai keretében a Földrajztudományi Kutatócsoport jelenleg Budapest és környékének geomorfológiai feldolgozásával foglalkozik. A kutatások részét képezik annak a nagyszabású munkának, amelynek célja Budapest és környékének földrajzi viszonyairól egy több kötetes összefoglaló monográfia megírása. A kutatások során 1954 őszén Csepel szigeten végeztem geomorfológiai megfigyeléseket. Ezek eredményeiről és a közben felmerült, még vitatható problémákról kívánok az alábbiakban beszámolni. A Csepel sziget a Duna alföldi szakaszának legnagyobb szigete. Hosszú­sága közel 50 km, átlagos szélessége 5-­6 km. Sík, alföldi jellegű térszín. Legmagasabb pontja 122 m a tszf., legalacsonyabb része alig emelkedik a Duna átlagosan 93-—96 m tszf.-i magasságú szintje fölé. A relatív szint­különbség tehát a 30 m-t sem éri el. A terület földtani viszonyairól összefoglaló munka nem jelent meg. Néhány, a terület egyes részleteivel foglalkozó, ill. speciális kérdéseket tár­gyaló földtani értekezés azonban napvilágot látott, s ezek általában értékes adatokat tartalmaznak és nagy haszonnal forgathatók. Kiemelkedik közülük Schmidt Eligius Róbert tanulmánya (16), amely a Csepel sziget­­­i részének sztratigráfiai, tektonikai és hidrológiai viszonyait tárgyalja. Vendl Aladár a Csepel sziget homokjait ásványtani szempontból vizsgálta (20). Leg­újabban Erdélyi Mihály a Duna völgy alföldi szakaszának víztartó kavics­telepeiről tartott korszerű, igen értékes, rengeteg adatot felsorakoztató elő­adást (8). Ezenkívül több földtani munkában találunk utalást a Csepel szigetre vonatkozóan. Viszonylag gazdagnak mondható a balpart és a jobb­part földtani irodalma is. Ezek közül elsősorban Pávai Vajna Ferenc (11), Schafarzik-Vendl ( 14), Sümeghy József (18) és Schafarzik Ferenc (13) munkái említendők. A geomorfológiai szakirodalomban a sziget területéről összefoglaló jellegű munkát mindössze egyet találunk Korpás Emil tollából (9). Ez a tanulmány sok jó adatot tartalmaz és általában igen részletes, alapos morfo­gráfiai leírást ad a sziget területéről, több vonatkozásban azonban a ma rendel­kezésünkre álló adatok birtokában kiegészítésre, ill. helyesbítésre szorul. Szerinte a szigeten csak alluvium, ó holocén teraszok, régi medrek, zátonyok és futóhomokterületek vannak. Miként elődei, akik csak per tangentem foglalkoztak a sziget felszíni kérdéseivel, ugyanúgy az ő nyomán a későbbi morfológus kutatók is munkáikban néhány szóval utalva a sziget területére, nem jutnak újabb eredményre. Különösen kiegészítésre, ill. helyesbítésre a Földrajzi Értesítő

Next