Földrajzi értesítő, 1956
Szemle - Abella Miklós, Marosi Sándor: Az első Magyar Földrajzi Kongresszus
kifejezés helyesebb, mint a »területi« vagy »térbeli« munkamegosztás, mert a »földrajzi« terminussal két mozzanat hangsúlyozható. Először az, hogy a termelés nem valamely absztrakt, jellegtelen területen, hanem egy adott természeti földrajzi környezetben folyik, amelyet a termelés földrajzi elhelyezésénél és arányainál figyelembe kell venni. Másodszor ebből következően az egyes társadalmak más és más természeti földrajzi környezetének megfelelően különböznek az adott társadalmaknak a természeti földrajzi környezethez való viszonyai is. Egy országban sok tényezőtől függ a földrajzi munkamegosztás. Függ pl. a termelőerők fejlettségi fokától és a földrajzi potenciálnak nevezett tényezőtől. A természeti földrajzi környezet csupán lehetőséget biztosít a társadalom számára, amelyet a termelőerők fejlettsége és a termelési viszonyok jellege szerint realizálhatunk. E lehetőségek összessége a társadalmi-történeti fejlődés adott szakaszában a földrajzi potenciál. A földrajzi potenciál társadalmi-történeti kategória, amely változik, tágul, bővül a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésében. A földrajzi munkamegosztás a társadalmi munkamegosztás része, függvénye, és ennek térbeli megjelenési formája, amely a fejlődés folyamán a társadalmi munkamegosztás differenciálódásával együtt bontakozik ki. Társadalmi-gazdasági előfeltétele a csere, majd az árucsere kibontakozása és ami ettől elválaszthatatlan, az érték megjelenése. A földrajzi munkamegosztás a termelőerők, de főleg munkaeszközök fejlődésének eredménye és terméke, természetesen szoros összefüggésben a termelési viszonyok alakulásával. A maga részéről visszahat a termelés és termelékenység fejlődésére azáltal, hogy a termelést a legmegfelelőbb területeken összpontosítja. Az előadó azután áttért a »rayon« elnevezés fogalmi magyarázatára, amelyet történelmi visszapillantással vezetett be. A rayon fogalma alatt mindig egy szocialista ország gazdasági körzetét kell értenünk. A rayon a földrajzi munkamegosztás országon belüli alapegysége, amely termelőerőkön keresztül részben természeti földrajzi, de döntően társadalmi-gazdasági hatóerő eredménye következtében törvényszerűen és szükségszerűen jött létre, áll fenn és fejlődik, mint objektív gazdasági földrajzi, tehát társadalmi-történeti kategória. Markos György előadása befejező részében a gazdasági földrajz és a gyakorlat — földrajzi tervezés — kapcsolatának kérdésével foglalkozott. A gazdasági földrajznak, mint tudománynak feladata az adott országban a termelés földrajzi eloszlásának vizsgálata. A földrajzi tervezés azonban a gazdasági politika feladata, amely többek között a gazdasági földrajz megállapításaira is támaszkodva kell, hogy kidolgozza az egyes gazdasági körzetek fejlesztési tervét. Az előadáshoz Kolta János, Koch Ferenc, Heinz Länke német professzor, Stanislaw Leszczycki lengyel akadémikus, Korodi József, Sztankóczy Zoltán és Vidor Ferenc szólt hozzá. Wallner Ernő : A magyar mezőgazdaság szocialista átalakulásának földrajzi vonatkozásai két tolnamegyei község példáján. A Tolna megye paksi járásában végzett gazdasági földrajzi kutatás egy részlete Paks és Gerjen községek gazdaságföldrajzi képét adja. A két község mezőgazdaságának szerkezetében végbement változások elemzése elsősorban azok társadalmi rugóit tárja fel, emellett a természeti tényezők szerepe alárendelt. A birtokkép a XVII. századtól 1945-ig lényeges változást alig szenvedett, mai formájában a felszabadulás utáni földreform eredményeként alakult ki. A múltban a két községben általában az 50 kat. holdon aluli, illetve felüli földbirtokrészesedés szabta meg a mezőgazdasági termelés módját. A régi birtokviszonyoknak megfelelően Gerjenben ma az állami gazdaságok aránya járási viszonylatban is vezet, míg a termelőszövetkezetek részesedése kicsiny. Hasonló a helyzet Pakson is. A termelési viszonyok a községekben a fejlődés átmeneti szakaszának képét mutatják. A mezőgazdasági lakosság múltbeli tagozódása döntő változáson ment át. A mezőgazdasági munkások aránya a korábbi munkás-cseléd arányhoz képest Pakson felére, Gerjenben felénél is kevesebbre csökkent. Mindkét helyen tekintélyes mértékben megnövekedett az önálló birtokosok száma. A művelési ágak közül a szántó aránya a legmagasabb. Az erdő aránya alacsony. Wallner Ernő az előadás további részében részletesen foglalkozott a két község termelési viszonyaival, az egyes termények részesedési arányával, valamint az állattartás sajátosságaival. Befejezésül a település külső képében a múlthoz viszonyítva bekövetkezett változásokat ismertette. Az előadáshoz Sárfalvi Béla, Eördögh Béla és Bernáth Tivadar szólt hozzá. Gyenes Lajos : A magyarországi termőtáj kutatások története, módszerei és eredményei. A helyszíni felvételeken alapuló ún. bejárásos módszert alkalmazó termőtájkutatás meghatározott cél érdekében kis területen felméri, vizsgálja és perspektivikusan értékeli a természeti földrajzi környezetet, mint alapot, a természeti földrajzi és társadalmi tényezők adta lehetőségek jobb, okszerűbb kihasználása, a mezőgazdasági termelés emelése érdekében. A magyar gazdasági geográfusok figyelme főleg a felszabad