Földrajzi értesítő, 1956

Szemle - Abella Miklós, Marosi Sándor: Az első Magyar Földrajzi Kongresszus

kifejezés helyesebb, mint a »területi« vagy »térbeli« munkamegosztás, mert a »földrajzi« terminussal két mozzanat hangsúlyozható. Először az, hogy a termelés nem valamely absztrakt, jellegtelen területen, hanem egy adott természeti földrajzi környezetben folyik, amelyet a termelés földrajzi elhelyezésénél és arányainál figyelembe kell venni. Másodszor ebből következően az egyes társadalmak más és más természeti földrajzi környezetének megfelelően különböznek az adott társadalmaknak a természeti földrajzi környezethez való viszonyai is. Egy országban sok tényezőtől függ a földrajzi munka­megosztás. Függ pl. a termelőerők fejlettségi fokától és a földrajzi potenciálnak nevezett tényezőtől. A természeti földrajzi környezet csupán lehetőséget biztosít a társadalom számára, amelyet a termelőerők fejlettsége és a termelési viszonyok jellege szerint realizálhatunk. E lehetőségek összessége a társadalmi-történeti fejlődés adott szakaszában a földrajzi potenciál. A földrajzi potenciál társadalmi-történeti kategória, amely változik, tágul, bővül a termelőerők és termelési viszonyok fejlődésében. A földrajzi munkamegosztás a társadalmi munkamegosztás része, függvénye, és ennek térbeli megjelenési formája, amely a fejlődés folyamán a társadalmi munka­megosztás differenciálódásával együtt bontakozik ki. Társadalmi-gazdasági előfeltétele a csere, majd az árucsere kibontakozása és ami ettől elválaszthatatlan, az érték meg­jelenése. A földrajzi munkamegosztás a termelőerők, de főleg munkaeszközök fejlődésének eredménye és terméke, természetesen szoros összefüggésben a termelési viszonyok alakulásával. A maga részéről visszahat a termelés és termelékenység fejlődésére azáltal, hogy a termelést a legmegfelelőbb területeken összpontosítja. Az előadó azután áttért a »rayon« elnevezés fogalmi magyarázatára, amelyet történelmi visszapillantással vezetett be. A rayon fogalma alatt mindig egy szocialista ország gazdasági körzetét kell értenünk. A rayon a földrajzi munkamegosztás országon belüli alapegysége, amely termelőerőkön keresztül részben természeti földrajzi, de dön­tően társadalmi-gazdasági hatóerő eredménye következtében törvényszerűen és szükség­szerűen jött létre, áll fenn és fejlődik, mint objektív gazdasági földrajzi, tehát társa­dalmi-történeti kategória. Markos György előadása befejező részében a gazdasági földrajz és a gyakorlat — földrajzi tervezés — kapcsolatának kérdésével foglalkozott. A gazdasági földrajznak, mint tudománynak feladata az adott országban a termelés földrajzi eloszlásának vizs­gálata. A földrajzi tervezés azonban a gazdasági politika feladata, amely többek között a gazdasági földrajz megállapításaira is támaszkodva kell, hogy kidolgozza az egyes gazdasági körzetek fejlesztési tervét. Az előadáshoz Kolta János, Koch Ferenc, Heinz Länke német professzor, Stanis­law Leszczycki lengyel akadémikus, Korodi József, Sztankóczy Zoltán és Vidor Ferenc szólt hozzá. Wallner Ernő : A magyar mezőgazdaság szocialista átalakulásának földrajzi vonat­kozásai két tolnamegyei község példáján. A Tolna megye paksi járásában végzett gazdasági földrajzi kutatás egy részlete Paks és Gerjen községek gazdaságföldrajzi képét adja. A két község mezőgazdaságának szerkezetében végbement változások elemzése elsősorban azok társadalmi rugóit tárja fel, emellett a természeti tényezők szerepe alárendelt. A birtokkép a XVII. századtól 1945-ig lényeges változást alig szen­vedett, mai formájában a felszabadulás utáni földreform eredményeként alakult ki. A múltban a két községben általában az 50 kat. holdon aluli, illetve felüli földbirtok­részesedés szabta meg a mezőgazdasági termelés módját. A régi birtokviszonyoknak megfelelően Gerjenben ma az állami gazdaságok aránya járási viszonylatban is vezet, míg a termelőszövetkezetek részesedése kicsiny. Hasonló a helyzet Pakson is. A termelési viszonyok a községekben a fejlődés átmeneti szakaszának képét mutatják. A mező­gazdasági lakosság múltbeli tagozódása döntő változáson ment át. A mezőgazdasági munkások aránya a korábbi munkás-cseléd arányhoz képest Pakson felére, Gerjenben felénél is kevesebbre csökkent. Mindkét helyen tekintélyes mértékben megnövekedett az önálló birtokosok száma. A művelési ágak közül a szántó aránya a legmagasabb. Az erdő aránya alacsony. Wallner Ernő az előadás további részében részletesen foglal­kozott a két község termelési viszonyaival, az egyes termények részesedési arányával, valamint az állattartás sajátosságaival. Befejezésül a település külső képében a múlthoz viszonyítva bekövetkezett változásokat ismertette. Az előadáshoz Sárfalvi Béla, Eördögh Béla és Bernáth Tivadar szólt hozzá. Gyenes Lajos : A magyarországi termőtáj kutatások története, módszerei és ered­ményei. A helyszíni felvételeken alapuló ún. bejárásos módszert alkalmazó termőtáj­kutatás meghatározott cél érdekében kis területen felméri, vizsgálja és perspektivikusan értékeli a természeti földrajzi környezetet, mint alapot, a természeti földrajzi és társa­dalmi tényezők adta lehetőségek jobb, okszerűbb kihasználása, a mezőgazdasági ter­melés emelése érdekében. A magyar gazdasági geográfusok figyelme főleg a felszabad

Next