Földrajzi értesítő, 2000
Irodalom - Fábián Szabolcs Ákos-Tóth József (szerk.): Geomorfológia és domborzatfejlődés (Somogyi Sándor)
lyi-hegységnek a Ny-i oldalán a Gyöngyös-patak völgyébe lejtő felszínt tagolják jellegzetes hegyláblépcsők. KIS Éva „Üledékföldtani vizsgálatok Adriai-tengeri típusszelvények alapján" c. cikkében a 34 m-es susaki szelvény vizsgálatát az újabban bevezetett finomrétegtani mutatókkal elemezte. Ezek közül a Ka-indexet, az osztályozottsági értékeket és a ferdeségi mutatókat ismertette. Segítségükkel a vizsgált szelvényből 8 talajréteget, 4 homokréteget, 13 löszréteget és 3 tefraszintet tudott kimutatni, ami jól mutatja a finomrétegtani vizsgálatok fontosságát. LÓCZY Dénes „Új elemek az angolszász folyóvízi geomorfológiában" c. munkájában a szerző áttekinti a hagyományos geomorfológia elméleti alapjait képező felfogásokat (teleologikus, immanens [aktualista], eróziós ciklustan, denudációs kronológia, klimatikus geomorfológia) és a 20. sz. végén kibontakozó dinamikus geomorfológia rendszertani fő vonásait. Rámutat, hogy ez az irányzat a matematikán kívül a newtoni fizika törvényszerűségeire épül. A jelenlegi kutatások alapelvei a folytonosság, a méret és gyakoriság, az állandó igazodás, az ergodikus felvételezés (az időbeli változás helyettesítése), a történetiség vagy átöröklődés, valamint az eredmények gyakorlati alkalmazhatósága. A szó szoros értelmében teszi színessé a könyvet MÁNFAI György fotóművész „A természet csodái" címet viselő „fejezete", amely 9 remek fényképet közöl a Föld jellegzetes tájképi szépségeiről, olyanokat, amelyek egyben sajátos felszíni típusokat is ábrázolnak (a Sagres-fok Portugáliából, Gozo szigete Máltáról, az Arbatax Szardíniáról, a Mer de Glace gleccsere, a Nufenen-hágó tengerszeme Svájcból, a Bolzano közeli Renoni földpiramisai Olaszországból, Montpellier sziklavilága Dél-Franciaországból, Maspalomas vidékének homokformái és a Pico de Teide kúpja Gran Canarián. MAROSI Sándor „Földrajzi indoklások természetvédelmi területté nyilvánításhoz" c. írásában a Balaton vidékét évtizedek óta elmélyülten és eredményesen kutató szerző a Siófoktól DNy-ra fekvő Cinege-völgy természetvédelmi területté való alakítását indokolta és alapozta meg. A nagy hely-és problémaismeretekre utaló tanulmány részletesen bemutatja a terület felszínfejlődési látnivalóit, miközben összeötvözi a terület korábbi képével, majd a Balaton-medence kialakulásával, végül pedig a tó keletkezésével párhuzamosan kialakult felszíni formákkal. Eközben részletesen összefoglalja az egyes felszínfejlődési periódusok helyi eseményeit és az azokra utaló természeti emlékeket. Végül közli a Cinege-völgynek, mint védett területnek a Balaton környék felszínfejlődésére, s azon belül a völgyformálódásra utaló geomorfológiai és tájökológiai emlékeit és látnivalóit. MOLNÁR Béla „A Duna-Tisza köz délnyugati részének negyedidőszak végi földtani fejlődéstörténete" c. szakcikkében 5 jól kiválasztott szelvény üledékföldtani vizsgálatát végezte el a Kecel és Nemesnádudvar közötti magasparton, a Dunamenti-síkság és a Duna-Tisza közi Hátság határán. Ezek segítségével meghatározta az egyes rétegek származását, s azok kialakulásának menetét. Vizsgálatai alapján megállapította, hogy a Hátság pereme szerkezeti mozgások útján a pleisztocén végén, a Würm II. és III. fázisában jött létre, amikor a folyóvízi homokos és az eolikus löszös üledékek egymásra települve a mai felszínt kialakították. A peremet Würm-végi deráziós völgyek tagolják, amelyek a holocénban továbbfejlődtek. A Szerző a vizsgált szelvényeket számos jól szerkesztett ábrán szemlélteti. A következő cikkben PINCZÉS Zoltán a Tokaji-hegység löszeivel és lösszerű üldedékeivel foglalkozik. Az újabb kutatások tükrében végzett vizsgálatok alapján megalapozottan indokolja azok elterjedési különbségeit a Bodrog és a Hernád felőli oldalak között. Jellemzi a löszök eredet szerinti, letelepedési, összetételbeli és a szállítási távolságbeli különbségéből eredő változatait. Rámutat, hogy a rétegösszlet megfelel a mende-basaharci bázisban meghatározott tipológiai egységeknek. A löszök közül korban a tokaji-hegyi a legidősebb, míg a rétegsorrendben a göncruszkai feltárás a legteljesebb. POZSÁR Vilmos „Fejértelep földrajza" c. munkája a kevéssé ismert bánáti terület egyik kis települését mutatja be a 19. sz. végi alapításától napjainkig. Fejértelep azon telepített bánáti községek egyike, amely csökkenő arányban ugyan, de napjainkig megőrizte magyar többségű lakosságát. A Szerző részletesen leírja a község fekvését, természeti környezetét, demográfiai összetételének és lélekszámának alakulását, gazdasági életének jellemvonásait, közlekedési helyzetét, valamint települési típusát. Erről a vidékről az ilyen jellegű ismertetések ritkaságszámba mennek, s ezért nagyon értékesek. A tanulmányt négy nyelvű földrajzi névjegyzék egészíti ki. SCHEUER Gyula „A Világ leghíresebb hévforrásos eredetű édesvízi mészkő előfordulásai" c. tanulmányában a Szerző a Föld 11 hévforrásos édesvízi mészkő lerakódását ismerteti, amelyek