Földrajzi közlemények 1874.

Jelentés az osztrák–magyar éjszaksarki expeditió bizottságához Wyprecht Károly és Payer Gyulától

Weyprecht és Payer. 243 volt, mert a jég hátul oly vastagon feküdött, hogy lehetet­len volt rajta keresztül hatolnunk. 36 lábnyi mélységben még mindig új jégrétegekre találtunk. A nyár folyamában a hajó a jég felső részének föl­engedése által mind jobban kiemeltetett. Szeptember elején a sülyedés a hátsó részen alig tett 4V2 lábat, míg elöl, a­hol a hajó orrát egészen kiszabadították, 11 V­ a láb volt. A hajó már augusztusban oly erősen kezdett bal­oldalára (backbord) hajlani, hogy az alsó (másod-) árboczoknál tartalékárboczfákkal és vitorlarudakkal kellett megtámasztanunk. Szeptemberben azonban ismét oly vastag új jég képződött, hogy a munkát kénytelen voltam beszüntetni. Ez a nyári munka megmutatta, hogy a legénység megmaradt teljes erejének birtokában. Sok medvét lőt­tünk, melyeknek húsa oly kedvelt vola, hogy azáltal jelentékeny mennyiségű élelmi készletet gazdálkodtunk meg. Ehez járult még őszszel a nagy buzgalommal űzött fókahalászat eredménye is. Csak júniusban vettünk észre a varjúfészekből (a hajó árboczán levő kémlelő kosár) nagy távolságra egyes hasadásokat, később itt-ott egy-két aprób­b nyilt helyet is, de hajózható vizet soha. Ősz felé közelebb jöttek hozzánk a repedések; jégmezőnk, mely tavaszszal még beláthatat­lan terjedelmű volt, egyre kisebbedett s októberben úgy látszék, hogy a múlt tél jelenetei megint meg fognak újulni. Augusztus Зо-án, az é. sz. 790­4.З' s a kel. hossz. 6o° 2З' alatt ismeretlen földet fedeztünk fel; nyugatról éjszak felé terjedt az és jelentékeny kiterjedésűnek látszott. Mi e földet a Felsége nevéről »Ferencz József császár földjé­nek« neveztük el s a legelőször megpillantott pontot, egy magas, igen határozott körvonalú előfokot »Tegetthoff­elefoknak« kereszteltük. Szeptemberben és októberben a part mentén bolyongtunk ide s tova s október elején a 80-ik szélességi fokot átléptük. November első napjaiban most már igen kis terjedelművé apadt jégmezőnk a szá­raztól délirányban fekvő szigetek egyikénél a szilárd parti jégre dobatott s ezzel az é. sz. 790 51' és k. h. 58° 56'alatt összefagyott. Itt maradtunk tehát, a jégnyomásoktól tel­jesen háboríttatlanul, a száraztól 2­­2 mértföldnyi távol­ságban egészen a hajó elhagyásáig.

Next