Földrajzi közlemények 1874.
Jelentés az osztrák–magyar éjszaksarki expeditió bizottságához Wyprecht Károly és Payer Gyulától
Weyprecht és Payer. 243 volt, mert a jég hátul oly vastagon feküdött, hogy lehetetlen volt rajta keresztül hatolnunk. 36 lábnyi mélységben még mindig új jégrétegekre találtunk. A nyár folyamában a hajó a jég felső részének fölengedése által mind jobban kiemeltetett. Szeptember elején a sülyedés a hátsó részen alig tett 4V2 lábat, míg elöl, ahol a hajó orrát egészen kiszabadították, 11 V a láb volt. A hajó már augusztusban oly erősen kezdett baloldalára (backbord) hajlani, hogy az alsó (másod-) árboczoknál tartalékárboczfákkal és vitorlarudakkal kellett megtámasztanunk. Szeptemberben azonban ismét oly vastag új jég képződött, hogy a munkát kénytelen voltam beszüntetni. Ez a nyári munka megmutatta, hogy a legénység megmaradt teljes erejének birtokában. Sok medvét lőttünk, melyeknek húsa oly kedvelt vola, hogy azáltal jelentékeny mennyiségű élelmi készletet gazdálkodtunk meg. Ehez járult még őszszel a nagy buzgalommal űzött fókahalászat eredménye is. Csak júniusban vettünk észre a varjúfészekből (a hajó árboczán levő kémlelő kosár) nagy távolságra egyes hasadásokat, később itt-ott egy-két apróbb nyilt helyet is, de hajózható vizet soha. Ősz felé közelebb jöttek hozzánk a repedések; jégmezőnk, mely tavaszszal még beláthatatlan terjedelmű volt, egyre kisebbedett s októberben úgy látszék, hogy a múlt tél jelenetei megint meg fognak újulni. Augusztus Зо-án, az é. sz. 7904.З' s a kel. hossz. 6o° 2З' alatt ismeretlen földet fedeztünk fel; nyugatról éjszak felé terjedt az és jelentékeny kiterjedésűnek látszott. Mi e földet a Felsége nevéről »Ferencz József császár földjének« neveztük el s a legelőször megpillantott pontot, egy magas, igen határozott körvonalú előfokot »Tegetthoffelefoknak« kereszteltük. Szeptemberben és októberben a part mentén bolyongtunk ide s tova s október elején a 80-ik szélességi fokot átléptük. November első napjaiban most már igen kis terjedelművé apadt jégmezőnk a száraztól délirányban fekvő szigetek egyikénél a szilárd parti jégre dobatott s ezzel az é. sz. 790 51' és k. h. 58° 56'alatt összefagyott. Itt maradtunk tehát, a jégnyomásoktól teljesen háboríttatlanul, a száraztól 22 mértföldnyi távolságban egészen a hajó elhagyásáig.