Földrajzi közlemények 1914.

III. Irodalom - Davis William Morris: Die erklärende Beschreibung der Landformen. (Haltenberger Mihály dr.)

6­5 Irodalom,­ tok csak a betűrend szerint való­sorban rosszak, a nagyság szerint való­ban jók. Nem pontosak a német nagy­városok számadatai. Az az óriási fej­lődés, mely újabban Németországot jellemzi, mégsem akkora, hogy Ber­lin lakossága 1910-től 1914-ig 2.070.000-ről 3 millióra emelkedjék. E szám teljesen érthetetlen. Berlin lakossága 1910-ben 2.070.000 és Groß-Berliné 3.430.000, tehát semmikép sem 3 millió. Hamburg, Bremen és Lübecknél nincs számítva, hogy e városi államok nem tisztán magukra a városokra szorítkoznak, hanem vannak a városon kívül, sőt néha egé­szen messze eső településeik, melyek szintén külön közigazgatási egysé­gek a városi állam keretén belül. Mindhárom esetben az állam lakossága van adva és nem a városé, holott pl. Cuxhaven Hamburgtól 80—90, Bremerhaven Brementől 60—70 km-nyire van kint a tengerparton az Elbe, illetve Weser torkolatánál. Csupán a város lakossága 936.000, illetve 247.000, illetve 100.000. Több nagy város lakosainak száma túl­ságosan nagyra van kikerekítve, hogy csak a feltűnőbbeket említsem: München 595.000-ről 630.000-re,­­Köln 516.000-ről 567.000-re, Breslau 512.000-ről 540.000-re, Düsseldorf 358.000-ről 400.000-re. Ezzel ellentétben néhány brit város lakossága kevesebb. Glasgow­nak nem 784.000, hanem 872.000, Edinburgnak nem 320.000, hanem 355.000, Leicesternek nem 227.000, hanem 247.000, Salfordnak nem 231.000, hanem 245.000, Aberdeennek nem 163.000, hanem 182.000, South­amptonnak nem 119.000, hanem 128.000 lakója volt a legutolsó nép­számláláskor. Remenyik Béla: William Morris Davis: Die erklärende Beschreibung der Land for­men. — Leipzig u. Berlin. Verlag von B. G. Teubner. 1912. XVII. és 565. oldal. 212 ábrával s 13 táblával. Deutsch bearbeitet von Dr. A. Bühl. William Morris Davis új irányt vitt a geográfiába. A régebbi em­pirikus módszer helyett a magyarázónak nyit mindinkább nagyobb és szélesebb teret s fejlődéstörténeti alapon könnyedén rendszerbe sorozza a különböző térszíni formákat. Deduktive, elméleti úton vezeti be az egyes térszíni formákat, különböző stádiumban tünteti föl őket, de nem téveszti szem elől ezeknek a természetben való fölkutatását s az elméleti alakokkal való összehasonlítását sem. Ezen új irány szerint egész más­képen ismerjük meg földünk térszíni formáit, életet, fejlődést látunk mindenütt. Davis rendületlen harcosa irányának s tanításai nemcsak hazájá­ban nyertek több és több hívet, hanem az 1908/09. iskolaévi berlini csere­professzorkodása eredményeként új mederbe terelték a német tudomá­nyos geográfiát is. Jelen sorok nem Davis irányát akarják méltatni. Nem akarjuk ecsetelni kiváló oldalait, de viszont a hibáit se célunk kimutatni. Erre más alkalommal óhajtunk kitérni. Most csak fent jel­zett munkáját ismertetjük, mely mindazon előadásoknak kissé átdolgo­zott gyűjteménye, melyeket mint az északamerikai Harvard (Cam­bridge-ben) egyetem berlini csere-professzora a német egyetemi hallga­tóságnak előadott. Jelen terjedelmes munka annál is inkább megérdemli a beható ismertetést, mivel e műből világos képet alkothatunk Davis tudományos irányáról.

Next