Földrajzi közlemények 1914.
III. Irodalom - Davis William Morris: Die erklärende Beschreibung der Landformen. (Haltenberger Mihály dr.)
65 Irodalom, tok csak a betűrend szerint valósorban rosszak, a nagyság szerint valóban jók. Nem pontosak a német nagyvárosok számadatai. Az az óriási fejlődés, mely újabban Németországot jellemzi, mégsem akkora, hogy Berlin lakossága 1910-től 1914-ig 2.070.000-ről 3 millióra emelkedjék. E szám teljesen érthetetlen. Berlin lakossága 1910-ben 2.070.000 és Groß-Berliné 3.430.000, tehát semmikép sem 3 millió. Hamburg, Bremen és Lübecknél nincs számítva, hogy e városi államok nem tisztán magukra a városokra szorítkoznak, hanem vannak a városon kívül, sőt néha egészen messze eső településeik, melyek szintén külön közigazgatási egységek a városi állam keretén belül. Mindhárom esetben az állam lakossága van adva és nem a városé, holott pl. Cuxhaven Hamburgtól 80—90, Bremerhaven Brementől 60—70 km-nyire van kint a tengerparton az Elbe, illetve Weser torkolatánál. Csupán a város lakossága 936.000, illetve 247.000, illetve 100.000. Több nagy város lakosainak száma túlságosan nagyra van kikerekítve, hogy csak a feltűnőbbeket említsem: München 595.000-ről 630.000-re,Köln 516.000-ről 567.000-re, Breslau 512.000-ről 540.000-re, Düsseldorf 358.000-ről 400.000-re. Ezzel ellentétben néhány brit város lakossága kevesebb. Glasgownak nem 784.000, hanem 872.000, Edinburgnak nem 320.000, hanem 355.000, Leicesternek nem 227.000, hanem 247.000, Salfordnak nem 231.000, hanem 245.000, Aberdeennek nem 163.000, hanem 182.000, Southamptonnak nem 119.000, hanem 128.000 lakója volt a legutolsó népszámláláskor. Remenyik Béla: William Morris Davis: Die erklärende Beschreibung der Land formen. — Leipzig u. Berlin. Verlag von B. G. Teubner. 1912. XVII. és 565. oldal. 212 ábrával s 13 táblával. Deutsch bearbeitet von Dr. A. Bühl. William Morris Davis új irányt vitt a geográfiába. A régebbi empirikus módszer helyett a magyarázónak nyit mindinkább nagyobb és szélesebb teret s fejlődéstörténeti alapon könnyedén rendszerbe sorozza a különböző térszíni formákat. Deduktive, elméleti úton vezeti be az egyes térszíni formákat, különböző stádiumban tünteti föl őket, de nem téveszti szem elől ezeknek a természetben való fölkutatását s az elméleti alakokkal való összehasonlítását sem. Ezen új irány szerint egész másképen ismerjük meg földünk térszíni formáit, életet, fejlődést látunk mindenütt. Davis rendületlen harcosa irányának s tanításai nemcsak hazájában nyertek több és több hívet, hanem az 1908/09. iskolaévi berlini csereprofesszorkodása eredményeként új mederbe terelték a német tudományos geográfiát is. Jelen sorok nem Davis irányát akarják méltatni. Nem akarjuk ecsetelni kiváló oldalait, de viszont a hibáit se célunk kimutatni. Erre más alkalommal óhajtunk kitérni. Most csak fent jelzett munkáját ismertetjük, mely mindazon előadásoknak kissé átdolgozott gyűjteménye, melyeket mint az északamerikai Harvard (Cambridge-ben) egyetem berlini csere-professzora a német egyetemi hallgatóságnak előadott. Jelen terjedelmes munka annál is inkább megérdemli a beható ismertetést, mivel e műből világos képet alkothatunk Davis tudományos irányáról.