Földrajzi közlemények 1927.
V. Irodalom - Kogutowicz Károly dr.: Magyarország néprajzi térképe (Kéz Andor dr.)
IRODALOM. •267 Magyarország néprajzi viszonyainak ábrázolását egészen új módszerrel kísérelte meg a szerző. Az új módszer igen nagy technikai munkát adhatott a térkép jószándékú szerkesztőjének s ezzel szemben csak az végtelen nagy kár, hogy a tekintélyes fáradság, szerző igyekezete, a kiadó áldozatkészsége stb. nem hozhatja meg azt a gyümölcsöt, amelyet mindannyian a térkép céljának gondoltak. Bármennyire kellemetlen is, a magyarságért és az igazságért meg kell mondani, hogy ez a térkép nem szolgálhatja a magyarság célját úgy, amint azt tervezője elgondolta, hogy a térkép szerkesztésmódjából következően a magyarságra nézve káros és veszedelmes. Ez a térkép elsősorban a külföld tájékozatlan közönségének felvilágosítására volt szánva. Könnyen belátható, hogy az ilyen térképnek a lehető legegyszerűbb jelkulccsal kell készülnie, úgy, hogy a szemlélő előtt első pillantásra kialakuljon Magyarország valódi néprajzi képe, lehetőleg minden torzítás, mentől kevesebb magyar lélek elhanyagolása nélkül. A térkép jelkulcsának nem szabad túlságosan komplikáltnak lenni, mert a magyar viszonyokkal szemben szélsőséges tájékozatlanságot eláruló külföldinek nincsen sem módja, sem kedve sok analizálásra. Azt sem kell szem elől téveszteni, hogy teljesen laikus közönség igényeivel kell számot vetni. Sajnos, szerző a térkép szerkezetének elgondolásakor ezekre a köve telményekre nem gondolt. Túlságosan magasra értékelte a térképet hasz náló laikus közönség geográfiai és statisztikai képzettségét, úgyhogy ez a térképet, annak valódi értékét, a térkép jelenlegi kiállításában semmi? esetre sem tudja megérteni. Szerző a nemzetiségek színében tartott, raszterozott alapszínnel, a nemzetiségek többsége alapján Magyarországot szétosztja a nemzetiségek között és azokat ezzel az eljárással a tájékozatlan szemlélő előtt túlságosan nagy előnyhöz juttatja. A népsűrűségre, a gyéren lakott, vagy teljesen lakatlan területekre való tekintet nélkül minden össze van vonva s pl. az erdélyi oláh, a felvidéki igen gyér ruthén lakosságú területek egészen közös nevezőre vannak hozva az Alföld, vagy Dunántúl magyarságával. Mi, akik tudjuk, hogy milyen a népsűrűség, hol vannak szinte, vagy egé szen lakatlan területek, tudjuk, hogy ez csak általánosítás, — de tudja?e ezt nálunk mindenki és legfőképen tudják?e a külföldön. Nyugodtan mondhatjuk, hogy nem és hogy ez a magyarság amúgy is zárt elhelyez? kedéséről még kedvezőtlenebb képet fest az avatatlanok előtt. Az I. és II. kiadású térképeken szerző még fokozza ezt azzal is, hogy pl. az oláhok színét messze kirajzolja a határokon túlra is. A III. kiadásban szerző ezen a nagy hibán úgy akar segíteni, hogy az alapszínt enyhébbnek veszi és a nemzetiségi foltokra rányomatja a magasabb hegyvidékek rajzát. A lakatlan területek ábrázolására fehér foltot nem használhat, mert a fehér foltokat másra tartotta fenn s így csak sejteni lehet, hogy a hegy vidékek ritkább, esetleg teljesen lakatlan területeket jelentenek. De váljon észreveszi-e ezt a laikus és észre akarja-e venni, hiszen rosszakarattal is számolni kell. Még jóindulatú laikus is csak abban az esetben tudja a hegyvidék foltjait értékelni, ha ismerős a topográfiával. De váljon az előt?