Földrajzi közlemények 1931.
I. Értekezések - Schilling Gábor dr. (Szeged): Adalékok az Alföld földrajzához
130 DR. SCHILLING GÁBOR tött húzódó sávba, amely nagyjában ED-i irányú és amelyből Kiskunhalas, a homokterületnek egyik központi helye, könnyen megközelíthető. Ennek az alacsonyabb, nagyjában ED-i irányú sávnak tulajdonképpen egy u. n. laposnak, az északi részét az 1 : 75.000 kat. térkép Puszta-Nagybocsa, a délebbit Tázlárpuszta névvel jelöli meg. Ettől a lapostól nyugat felé két buckaöv van, a kettőt egy kisebblapos választja el. A nyugati buckaövön vannak a kiskőrösi Öreg szöllők, a tabdi, csengődi szőllők, a kiscsengődi erdő, a második a keletibb buckaövbe tartozik északon a Leállás 131 m. magas nevű kiemelkedés s tőle DNy-ra egész buckasor, amely elhúzódik a már említett Soltvadkerti tavakig. Nagyjában a tavak által kijelölt mélyedésben vezet át a vasút Kisköröstől Kiskunhalasra Soltvadkerten át. A Duna—Tisza közötti hátság homokterületén letelepedésre alkalmas hely ott van, ahol a tisztán homokból álló buckás vidék a nedvesebb talajú, dúsabb növényzetű laposokkal érintkezik. A nagyobb laposok nem alkotnak olyan térszíni alakulatot, amelyeknek mindenike olyan volna, hogy a közepe felé lejtősödik. Vannak olyanok is, amelyekben néhol kissé magas részek is előfordulnak. Ezek igen sok esetben DNy—DK irányban elhelyezkedő házak. Igen alkalmasak letelepülésre, a régi időkben különösen előnyük volt ugyanis az, hogy ellenség által nehezen megközelíthetők, és vízmentesek. Érthető, hogy az ENy—DK irányú házaknak minő szerepe van az építendő házak helyének megválasztásában Hatásuk megállapítható néhol egyes utcák, sőt egész helységek utcahálózatának a képén is. Gyakran lehet látni, hogy a tanyák ENy—DK irányú hátságra vannak építve. Ismeretes, hogy az alföldi régi magyar házak alaprajza téglalap alakú. Még ma is a községekben, tanyákon, kisebb városokban ilyen alaprajzú épületeket lehet látni leginkább és aránylag igen kevés az L vagy U stb. alaprajzú; mindezek az újabb időből származnak. Az alföldi magyar házak jellemvonása az, hogy benne a helyiségek, lakószobák stb. egymás mellé csak egy sorban helyezkedtek el a régi időben, nem emeltek régen a falvakban, kis városokban, tanyákon két soros házakat. A téglalap alakú alaprajzhoz, és a helyiségeknek egy sorban való elhelyezéséhez való ragaszkodás következtében a régi házak aránylag igen hosszúak és keskenyek. Az Alföldnek ama helyein, ahol kisebb házak és laposok váltakoznak, a házak nem szélesek. Legcélszerűbben a házak úgy voltak felépíthetők, hogy azoknak a hosszabbik oldala a házak hossztengelyével egyirányú legyen. (Ha nem így építkeznének, akkor az építkezés költségesebb, a ház kevésbbé megfelelő lenne. P. o. célszerűtlen lenne az, ha a házakra keresztbe, azok hosszirányára merőlegesen készítenék el a ház hosszabbik oldalául szolgáló falakat, mert így több földmunkát kellene teljesíteni vagy több falat kellene