Földrajzi közlemények 1931.

I. Értekezések - Schilling Gábor dr. (Szeged): Adalékok az Alföld földrajzához

130 DR. SCHILLING GÁBOR tött húzódó sávba, amely nagyjában ED-i irányú és amelyből Kiskunhalas, a homokterületnek egyik központi helye, könnyen megközelíthető. Ennek az alacsonyabb, nagyjában ED-i irányú sávnak tulajdonképpen egy u. n. laposnak, az északi részét az 1 : 75.000 kat. térkép Puszta-Nagybocsa, a délebbit Tázlár­puszta névvel jelöli meg. Ettől a lapostól nyugat felé két bucka­öv van, a kettőt egy kisebb­­lapos választja el. A nyugati buc­kaövön vannak a kiskőrösi Öreg szöllők, a tabdi, csengődi szőllők, a kiscsengődi erdő, a második a keletibb buckaövbe tartozik északon a Leállás 131 m. magas nevű kiemelkedés s tőle DNy-ra egész buckasor, amely elhúzódik a már említett Soltvadkerti tavakig. Nagyjában a tavak által kijelölt mélye­désben vezet át a vasút Kisköröstől Kiskunhalasra Soltvadker­ten át. A Duna—Tisza közötti hátság homokterületén letelepe­désre alkalmas hely ott van, ahol a tisztán homokból álló buckás vidék a nedvesebb talajú, dúsabb növényzetű lapo­sokkal érintkezik. A nagyobb laposok nem alkotnak olyan tér­színi alakulatot, amelyeknek mindenike olyan volna, hogy a közepe felé lejtősödik. Vannak olyanok is, amelyekben néhol kissé magas részek is előfordulnak. Ezek igen sok esetben DNy—DK irányban elhelyezkedő házak. Igen alkalmasak lete­lepülésre, a régi időkben különösen előnyük volt ugyanis az, hogy ellenség által nehezen megközelíthetők, és vízmentesek. Érthető, hogy az ENy—DK irányú házaknak minő szerepe van az építendő házak helyének megválasztásában Hatásuk megállapítható néhol egyes utcák, sőt egész helységek utca­hálózatának a képén is. Gyakran lehet látni, hogy a tanyák ENy—DK irányú hátságra vannak építve. Ismeretes, hogy az alföldi régi magyar házak alaprajza téglalap alakú. Még ma is a községekben, tanyákon, kisebb városokban ilyen alaprajzú épületeket lehet látni leginkább és aránylag igen kevés az L vagy U stb. alaprajzú; mindezek az újabb időből származnak. Az alföldi magyar házak jellemvonása az, hogy benne a he­lyiségek, lakószobák stb. egymás mellé csak egy sorban he­lyezkedtek el a régi időben, nem emeltek régen a falvakban, kis városokban, tanyákon két soros házakat. A téglalap alakú alaprajzhoz, és a helyiségeknek egy sorban való elhelyezésé­hez való ragaszkodás következtében a régi házak aránylag igen hosszúak és keskenyek. Az Alföldnek ama helyein, ahol ki­sebb házak és laposok váltakoznak, a házak nem szélesek. Legcélszerűbben a házak úgy voltak felépíthetők, hogy azoknak a hosszabbik oldala a házak hossztengelyével egy­irányú le­gyen. (Ha nem így építkeznének, akkor az építkezés költségesebb, a ház kevésbbé megfelelő lenne. P. o. célszerűtlen lenne az, ha a házakra keresztbe, azok hosszirányára merőlegesen ké­szítenék el a ház hosszabbik oldalául szolgáló falakat, mert így több földmunkát kellene teljesíteni vagy több falat kellene

Next