Földrajzi közlemények 1940.
I. Értekezések - Takács József dr.: A földrajzi nevek használatának új szabályai
12 A földrajzi nevek használatának új szabályai tana, van viszont olyan is, aki az Akadémia jelenlegi példái szerint az utcákat kötőjellel, az országot egybe- és a megyét külön írná! Ugyanígy járna az is, aki azt tartja, hogy a névírásban nem lehet következetesség. Következetesség nélkül nem lehet szabályt felállítani, szabály nélkül pedig nincsen egységes és egyszerű helynév-használat. A gépírás és a hírlapok gyors szedése manapság a magyar ábécé í és ú betűinek ékezetét — különösen a nagybetűkön — többnyire figyelmen kívül hagyja. Ennek tulajdonítható az egyik, különben komoly hozzászólónak az a meglepő véleménye, hogy a magyar ábécé a nagy i betű vesszőjét nem ismeri, tehát nem indokolt pl. „Írország" nevének hosszú kezdőbetűje. Egyik, hivatalos hozzászólás arra figyelmeztet, hogy a magyar helységnévtárba felvett nevek helyesírását ezek és ezek a törvények teszik kötelezővé, még akkor is, ha az így rögzített helységnévben nyilvánvaló helyesírási hiba van. A helységnévtár ugyanis rövid /-vel írja a híd, rövid w-val a nyúl és a hajdú szót. Egyszerűbbé tenné pedig a magyarországi helységnevek írásmódját az, ha a hosszú í és ú betartásával alkalmazkodnék a magyar helyesírás általános érvényű szabályaihoz az a néhány községnév is, amelyik mai, „hivatalos" írásmódját a magyar nyelv szempontjából ' aS-nak vagy idegennek kell tekintenünk. A magyar helyesír . elemi szabályai a magyarnyelvű névmegállapító rendeletek szerkesztőire is kötelezőek. A helységnévtárban „rendeletileg" hibásan írt nevek száma különben is oly csekély, hogy helyesbítésük igen kevés bélyegző javítását vonná maga után, más feliratokon (pl. községtáblákon) pedig az ékezet pótlása nagyon könnyű. „Tévedés van a helynév-bizottság példáiban — mondja valamelyik hozzászólás, — mert egyik belgiumi térképen minden franciául van írva, nem pedig flamandul." Ne tévesszen meg valakit az, hogy Belgium francianyelvű térképein a flamand városok neve is franciául — Ostende (= fr. Oostende), Louvain (= Leuven), Anvers (= Antwerpen) alakban — szerepel. A flamand nyelvű kiadványok ezzel szemben a vallon helységeket is flamandul nevezik: Bergen (= fr. Mons), Luik (= Liége), Aarlen (= Arlon). Legcélszerűbb megoldás az, hogy a többnyelvű országok helyneveit az illetékes nyelvterület hivatalos nyelvén nevezzük. Svájc is ilyen többnyelvű ország; helységneveiknek helyes alakja a következő: Zürich, Basel, Genéve ( Genf), Neuchâtel, Locarno. Egyik kitűnő keleti nyelvészünk azon aggódik, hogy a keleti nyelvek helyneveit nem megfelelő átírásban fogják használni a magyar földrajzi irodalomban és térképműveken. A nem egészen alaptalan aggodalom eloszlatása céljából valóban fontos az, hogy a nálunk nem közismert keleti nyelvek helyneveinek átírását mindenkor megbízható, főleg eredeti forrásból származó adatokra alapítsuk. Nem megoldás tehát az, hogy német