Földrajzi közlemények 1940.
I. Értekezések - Takács József dr.: A földrajzi nevek használatának új szabályai
7 A földrajzi nevek használatának új szabályai: Strassburg), Amsterdam (nem Amszterdam), Oostende (nem Ostende), Leuven (nem Löwen, Louvain), Vilnius (nem Vilna, Wilno), Zaragoza (nem Saragossa), Córdoba (nem Cordova), Trondheim (nem Trondhjem, Drontheim), öüvle (nem üefle), Turku (nem Äbo), Tartu (nem Dorpat), Kaunas (nem Kovnó), Trabzon (nem Trapezunt, Trebizonda), New York (nem Newyork), Habana (nem Havanna), Ciudad Trujillo (nem San Domingo), Chicago (nem Csikágó), Recife (nem Pernambuco), Buenos Aires (nem Buenos Ayres), Bogotá (nem Bogota), Sydney (nem Sidney). 2. A más (cirill, görög, arab stb.) írású nyelvek helységneveit — kiejtésüket megközelítve — a magyar ábécé betűivel átírjuk. Átírás közben az idegen ch és x hangokat nem helyettesíthetjük h, kh vagy Asszel. PÉLDÁK: Plovdiv (nem Filippopol, -ly), Rusze (nem Ruszcsuk, Ruscsuk), Thesszaloniki (nem Szaloniki), Pireeisz (nem Pireusz, Pireus, Piraeus), Gorkij (nem Nyizsnyij-Novgorod), Voronyezs (nem Vorones, Voronezs), Taskent (nem Taskend), Chabarovszk (nem Kabarovszk, Khabarowsk), Ulan-Bator (nem Urga), Kasgar (nem Kasgár), Tehrán (nem Teherán), Kábul (nem Kabul), Moszul (nem Moszul, Mossul), Aszván (nem Aswan, Aszuan, Asszuán). KIVÉTELEK: (a) Egész Magyarországnak tőlünk elszakított területén az 1913. évi hivatalos helységnévtár elnevezéseit használjuk. Figyelembe kell azonban venni a magyar helyesírásnak azóta bekövetkezett változásait (pl. Ciuc). A mai idegennyelvű hivatalos helységneveket — ha kell — csak másodsorban, zárójelben tüntessük fel. így: Körmöcbánya (Kremnica), Gyulafehérvár (Alba-Iulia), Újvidék (Novi Sad), Kismarton (Eisenstadt). b) Jugoszlávia szerb vidékein a cirillbetűs írás használatos. Mivel azonban valamennyi helységnek latinbetűs (horvát) hivatalos alakja is van, az egész ország területén ezt a latinbetűs helyesírást kövessük és ne írjuk át a szerb neveket kiejtésük szerint magyar betűkkel. Pl. Nis (nem Nis), Zajecar (nem Zajecsár), Skoplje (nem Szkoplje, Üszküb), Svilajnac (nem Szvilajnác). c) Japán és birtokainak helységneveit szintén nem magyarosan, hanem az ott elterjedt latinbetűs (rómaji) írásmóddal írjuk, így: Tokyo,Yokohama, Keijő (nem Szöul), Dairen, Taihoku. d) Kína és Mandzsúria helységneveit a hivatalos kínai postaatlasz angolos, latinbetűs átírásban közli és a nemzetközi forgalomban az ilyen helyesírással írt nevek használatosak. Célszerű tehát ezt a helyesírást elfogadnunk, de szövegben és a térképek névmutatóiban ne az angolos, hanem a megközelítő kínai kiejtést tüntessük fel, így: Shanghai (sann-haj), Nanking (nan-tyinn), Tsingtao (csin-tao), Hsinking (szin-tyinn), Hangchow (hann-csou). •e) Magyar beszédünkben és írott szövegünkben használjuk a magyar nyelvkincsnek ma is köztudatban élő külföldi helységneveit. Földrajzi tankönyvekben azonban a magyar név után az eredeti, helytéle elnevezést is fel kell tüntetni, így: Bécs (Wien), Varsó (Warschau, Warszawa), Velence (Venezia). Nem magyar — csupán magyarosan írt idegennyelvű helységneveket (Brüsszel, Florenc, Génua, Athén, Bukarest, Damaszkusz, Kairó, Csikágó stb.) igyekezzünk eredeti alakjukkal helyettesíteni. Tartózkodjunk külföldi, ismert jelentésű helységnevek magyarra fordításától: Cape Town = Fokváros, New Orleans = Új Orleans, Victoria = Viktória, Salt Lake City = Sóstóváros stb. Térképen — épúgy, mint menetrendben és postai hivatalos kiadványokban — mindenkor a való helyzetnek megfelelő nevet használjuk elsősorban s ezt kövesse zárójelben az esetleges magyar elnevezés. Pl. Wien