Földrajzi közlemények 1954.

Értekezések - Ádám L.–Marosi S.–Szilárd J.: A paksi löszfeltárás

Természetesen a szerkezeti és térszíni viszonyok nem voltak mindenütt kedvezőek a löszképződésre. Ahol a hullópor törésekkel kevésbbé feldarabolt, lejtősen elhelyezkedő, vízjárta területen halmozódott fel, ott nem is tudott lösszé alakulni, mert az erózió, vagy a szél könnyen elpusztította. Mivel a Mezőföld északi részén a Würm glaciálisnál idősebb lösz nincsen, arra kell gondolnunk, hogy a pleisztocén első felében itt nem az eolikus akkumuláció, hanem a normális denudáció volt a legfontosabb felszínalakító tényező. A lösz­pusztító erózió különösen a nagy interglaciálisban lehetett erős denudatív té­nyező. Úgy tűnik, hogy ebben a csapadékos denudációs időszakban a magasra kiemelt táblarögök (Észak-Mezőföld) felszínén az eróziós tevékenység jellemző, délen pedig a megsüllyedt és lépcsősen is összetöredezett löszborította mező­földi táblákon a gyengébb eróziós tevékenység mellett a folyóvízi akkumuláció. A löszképződés körülményeire vonatkozó dunántúli tapasztalataink alapján csatlakozunk Bullának és Sümeghynek ahhoz a felfogásához, hogy löszeink alapanyaga a hulló por első soron helyi eredetű. A mezőföldi löszöknek legjelentősebb porforrása a Magyar medence ártéri üledékei és az alsópleisztocénban denudált pannon felszínek voltak. A poranyag szállításában és felhalmozásában az uralkodó keleties szelek mellett elsőrendű fontosságot kell tulajdonítani a helyi szeleknek is. Ezt a fel­fogásunkat igazolja a mezőföldi táblarögöket borító utolsó jégkorszaki löszök­nek déli irányban való nagyfokú osztályozottsága. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy kutatásaink közben nem töre­kedtünk végleges eredményre, s tudatában vagyunk annak, hogy közölt ered­ményeink csak akkor lesznek teljes értékűek, ha az általunk a nagy interglaciá­lissal azonosított és a kortani tagolásnál kiindulási szintnek vett vastag limo­nitos folyami homokréteg M—R interglaciális kora egyéb bizonyítékokkal is igazolva lesz. A legfontosabb feladatunk, hogy a feltárás alsó löszkötegének mindes jégkorszaki eredetét emlőscsontokkal is igazoljuk. Erre vonatkozólag minden reményünk megvan. Erős meggyőződésünk, hogy a most folyó fal­bontások alkalmával előkerülő emlőscsontok minden tekintetben igazolni fogják a paksi löszprofil alapján végzett hazai pleisztocén kortagolásunk helyességét. IRODALOM 1. Bulla Béla : A magyarországi löszök és folyóterraszok problémái. Földr. Közi. LXII. k.­­­pest, 1934. 2. Bulla Béla : Der pleistozäne Löss im Karpathenbecken. Földt. Közlöny LXVII. k. Budapest, 1938. 3. Scherf Emil : Versuch einer Einteilung des imgarischen Pleistozäns auf moderner polyglazialistischer Grundlage. (Verhandlungen" der III. Internationalen Quartär — Konferenz S. 237—247) Wien, 1938. 4. Bacsák György : A skandináv eljegesedés hatása a periglaciális övön. M. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Int. kisebb kiadványai. Budapest, 1942. 5. Bacsák György : Az interglaciális korszakok értelmezése. Az időjárás XLIV. évf. Bpest, 1940. (8—16), (62—69), (105—108). 6. Bulla Béla : Terraszok és szintek a Duna jobbpartján Dunaadony és Mohács között. M. Tud. Akad. Matem. és Term.­Tud. Értesítője. LV.­k. Budapest, 1936. 7. Bulla Béla : Morfológiai megfigyelések magyarországi löszös területeken. Földr. Közrem. LXI. k. Budapest, 1933. 8. Sügneghy József : Medencéink pliocén és pleisztocén rétegtani kérdései. Magyar Állami Földr. Int. Évi Jelentése 1951. évről. Budapest, 1953. 9. Ádám, László : Morfológiai vizsgálatok a Mezőföld Duna—Sárvíz közti terü­letén. Földr. Évt, 1953. június.

Next