Földrajzi közlemények 1954.

Értekezések - Korpás Emil: Talajföldrajzi tanulmányok a Mezőföldön (II. közlemény)

tengelyét jelentő, erősen denudált talajtáj kialakult. Egykori összefüggésük bizonyos. Minden genetikai és talajföldrajzi rokonságuk ellenére felépítésben homogénabb, mint az északi testvértája. A talaj kilenctizedében lösz, illetve löszszerű anyakőzeten alakul ki, amiket csekély kiterjedésben pannon fel­színek és alluvium egészítenek ki. A löszfelhalmozódás vastagsága nagyon különböző! A nyugati talajtáj löszfelhalmozódásának méreteiről áttekintést ad Szilárd Jenő mellékelt tér­képe. A térkép szerint a löszvastagság 1—20 m között alakul. Az általános kép itt is az, mint az északi talajtájnál. Nevezetesen a felhalmozódás legna­gyobb méretű a keleti részen, eléri nem egy helyen a 20 m-t, bár ezzel messze elmarad a paksi, vagy sztálinvárosi méretektől. A nyugati talajtáj középső területén egy vékonyabb rétegű löszbeöblö­södés ékelődik. Ez növénytermesztési, tehát gyakorlati szempontból a körül­ményektől függően hátrányos, de előnyös is lehet. Hátrányos akkor, ha a lösz 50 cm-nél nem vastagabb és alatta vizet záró pannon agyag vagy márga helyezkedik el. Ilyenkor rossz a talaj vízgazdálko­dása (aszálykor sülevényes, sok csapadék esetén vizenyős, vízállásos), de a növény gyökérzete sem tud megbirkózni a tömött altalajjal. Előnyös a helyzet akkor, ha az előbbi körülmények között a lösz vastag­sága 1,20—3 m közt alakul. Ez esetben a csapadékvíz jól elraktározódik s kellő nedvességet biztosít a növényzetnek még aszályosabb időjárás eseté­ben is. Az ilyen területek termése mindig biztosabb. Láthatjuk, hogy az ilyen határesetekben a löszvastagság kérdése rend­kívül fontos. Ezért nagyon kívánatos, hogy a geomorfológusok kutatásaik alkal­mával gondoljanak erre. Szvárd Jenő löszvastagság skálájában az lenne a javaslatom, hogy 80 cm-nél vékonyabb, 80—150 cm, és 150—300 cm legyen a kezdő beosztás. A talajtáj jellegzetes löszön kialakult változásait az A, B, C, D és E talaj szelvények szemléltetik. Az északi talajtájhoz hasonlóan a korábbi erdőborítottság fokozottabb volta ezeken a szelvényeken még szintén felismerhető, de a jelek kissé elmosó­dottabbak, nyitván az erdő kiirtására hamarabb került sor. Itt említem meg, hogy a József-korabeli térképek a magasabb löszfelszíneket legelőnek ábrázol­ják, pl. Dégtől északra. Egyébként a problémák lényegileg azonosak az északi talajtájnál elmondottakkal. Úgyszintén a humusz és a tápanyagtőke viszonyai sem mutat­nak nagyobb eltérést az északi talajtájhoz képest. Viszont lényegesebb különb­ség adódik a felszínre került és a felszínt megközelítő pannonkorú rétegek elhelyezkedésében. A Mezőföld legnagyobb pannon-anyakőzet felszíne Balatonakarattya környékén található. Mélyrehatóbb tanulmányozást érdemelne a balatonaka­rattyai magas, meredek pannonfal, ahol több erősen vályogos szint váltogatja egymást. A vályogos szintek fosszilis talaj­sávok benyomását keltik. Annak ellenére, hogy a Mezőföld legidősebb felszínt érő geológiai kép­ződménye a pannon felhalmozódás, mégsem rajta található a legidősebb talaj, sőt e talajváltozások — a már korábban elmondott okok folytán — határo­zottan a fiatalabb talajfélék sorába tartoznak. A régebbi erdőborítottság a pannon anyakőzeten még kifejezettebb, mint a löszön.

Next