Földrajzi közlemények 1962.

Értekezések - V. Tajti Erzsébet: Budapest munkaerővonzása

A budapesti munkaerővonzás vizsgálatának fontosabb tényezői Magyarország egyetlen nagyváros-agglomerációja Budapest. Kifejlő­dése a kapitalizmus hazai kialakulásának következménye. A kapitalizmus idején hazánkban Budapesthez hasonlítható ipari, kereskedelmi, közlekedési, kulturális centrum nem fejlődött ki, így a felszabaduláskor hazánk gyáriparát, kereskedelmét, közlekedését, gazdasági és kulturális életét egyaránt a Buda­pestre való összpontosulás jellemezte. Bár Budapest gazdasági és kulturális kiemelkedése a kapitalizmus kifejlődésénél korábbi keletű — hiszen kézmű­ipari és kereskedelmi szempontból már a múlt század elején is hazánk leg­fontosabb települése volt, — de a nagyvárosi agglomeráció fejlődése csak a nagy-budapesti gyáripar kialakulásával következett be. Sőt, a gyáripar a korábbi — kereskedelmi, kulturális stb. — funkciók jelentőségét is tovább növelte. A nagy-budapesti munkaerő vonzásban más számos és fontos tényező is szerepet játszott, a gyáripar Nagy-Budapestre való tömörülése és annak hatása mégis kiemelkedő jelentőségű. Ezért helyes, ha a nagy-budapesti nép­tömörülés fejlődését a gyáripar nagy-budapesti centralizációjával összehasonlítva vizsgáljuk. Nagy-Budapest fentebb már említett gyáripari (de általában gazdasági) súlya alapján érthető, hogy munkaerő vonzása környezetén túl, pontosabban az egész országra kiterjed. Ezért indokolt, ha a nagy-budapesti néptömörülést hazánk népességszámának alakulásával hasonlítjuk össze. A Buda és Pest egyesülésével kialakult településben lakóhely és a munka­hely jellegű területrészek nem különültek el. A kézműiparosok, a kereskedők a fogyasztók közelébe települtek, s rendszerint egy épületben volt a lakóhely és a munkahely is. A lakóhelyek és munkahelyek övezetes elrendeződését a gyáripari üzemek letelepedése indítja meg. Az első ipartelepek a város peremi részein települtek le. A budapesti ipar növekedésével fokozódott a város népességvonzása. Ennek hatására a belső lakónegyedek olyannyira kiterjesz­kedtek, hogy elérték, majd magukba zárták az ipari területeket. Amikor a lakóhelyek terjeszkedése az ipari területekbe ütközött, mindkettő fejlődése más irányba terelődött. Új lakóterületek fejlődtek ki egyrészt az iparnélküli és be­építetlen területeken, másrészt a város szomszédságában lévő településekben. A századforduló idején Budapest körül egymásután keletkeznek a lakóhely jellegű peremvárosok. A peremvárosok fejlődésére a közlekedési helyzet javulása döntő hatást gyakorolt. A századforduló körül, de külö­nösen a fővárosi építkezési korlátozások hatására az iparosodás immár a Budapestéhez hasonlóan kedvező feltételeket biztosító peremvárosokban is megindult. A belső ipari területekhez (Angyalföld, Kőbánya, Soroksári­ út környé­kéhez) É-en az újpesti-rákospalotai, D-en a kispest-pestlőrinc-pesterzsébet­csepeli ipari öv csatlakozik. Budapestnek ez a külső ipari öve — különösen az újpesti és a csepeli iparosodás következtében — a századforduló után gyorsan fejlődött, s a második világháború idejére gazdaságilag Budapest elválasztha­tatlan részévé vált. Ez ma a nagy-budapesti néptömörülésnek az a része, amelyet 1950. január 1-én csatoltak Budapesthez. A gyáripar további növekedése lényegében e határokon belül folytatódik. E határokon kívül viszont lényeges a fejlődés a Budapesthez közeli, valamint a vasútvonalak mentén fekvő településekben. Ezt a Budapestet körülvevő övezetet ingázóövnek, vagy munkaerő-vonzókor-

Next