Földrajzi közlemények 1997.
Értekezések - Michalkó Gábor: Budapest mint a nagyvárosi turizmus színtere
talkorúak viszonylag alacsonyabb aránya jelenti a fő gondot, hiszen ők - dinamizmusuknál és érdeklődési körüknél fogva - városnézésre érkeznek, anyagi helyzetük okán szerényebb szolgáltatásokat vesznek igénybe, és legtöbbször rövid időre maradnak. Azonban egy fürdőváros esetében elengedhetetlen, hogy az erre hivatott szervezet (Magyar Turizmus Rt.) a gyógyfürdőket, ill. az azokhoz csatlakozó költségesebb szolgáltatásokat igénybe vevő, és a gyógykezelés miatt hosszabb ideig tartózkodó időskorúak fokozottabb bevonása érdekében megfelelő marketingmunkát végezzen. A városi tér használata Budapesten Arra a kérdésre, hogy merre jár a külföldi turista a városban, nem könnyű felelni. Kézenfekvő válasznak tűnik: arra, ahol utazási motivációjának és érdeklődési körének megfelelő vonzásadottságot tekinthet meg, vagy szolgáltatást vehet igénybe. Ha ez ilyen egyszerű lenne, nem lenne más dolgunk, mint kataszterszerűen összegyűjteni és térképen ábrázolni a potenciális turistatermékeket. Azonban ha az íróasztaltól nem állunk fel, sohasem tudhatjuk meg, hogy valóban és milyen arányban fogyasztják a külföldiek ezeket a termékeket. Werner Horwath, a müncheni egyetem hallgatója, 1992-ben felmérést készített arról, melyek a külföldi turisták „akciós terei" Budapesten (Horwath, W. 1992). A felmérésbe bevont vendégeknek egy, a Tourinform irodáiban bármely turista által beszerezhető várostérképen kellett bejelölni azokat a térségeket és útvonalakat, amelyeket budapesti tartózkodásuk során felkeresnek. A város különböző pontjain felvett információkat aszerint csoportosították és vitték térképre, hány napig tartózkodik a felmérésbe bevont külföldi Budapesten. Az így készített négy térképet oly módon szintetizáltuk, hogy a legalább 40 %-os látogatottságot jelölt területeket a tartózkodás napja szerinti megoszlásban vittük térképre (3. ábra). Jól látható, hogy az egyes területek látogatottsága nagymértékben függ a tartózkodás időtartamától is, hiszen a már az első napon felkeresett budai Várhoz vagy a Belvároshoz képest a Margit-szigetre vagy a Városligetre csak a negyedik nap kerül sor. Ha eltekintünk a tartózkodás időtartamától, és csak azt vizsgáljuk, a megkérdezettek hány százaléka kereste fel, vagy áll szándékában felkeresni egy-egy vonzásadottságot, akkor saját felmérésünk alapján azt az eredményt kaptuk, hogy a budai Vár és a Belváros (Váci utca) a látogatók 70%-ának célterületei közé tartozik, ezt sorrendben a Hősök tere, a Parlament, a főváros múzeumai, fürdői követik és itt is utolsó helyen szerepel a Margit-sziget felkeresése (4. ábra). Figyelemre méltó eredmény, hogy miközben a motivációknál a vendégek alig több mint 3 %-a jelölte meg a gyógyüdülést mint elsődleges célt, a fürdőket ennek ellenére 31 %-uk felkeresi, tehát igazolódni látszik Page S. J. (1995) korábban már idézett gondolata, miszerint a nagyvárost eredetileg egy céllal felkereső külföldi turisták végül mégis a szolgáltatások széles körét veszik igénybe. Természetesen nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a városi tér használatára jelentős befolyással van az utazási irodák programkínálata, sőt a turisztikai szakemberképzés is. Ha fellapozzuk az EXPRESSZ, ill. az IBUSZ külföldiek számára készített igényes programfüzeteit, vagy beleolvasunk a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Továbbképző tankönyvébe (Winternitzné-Kubesch M. 1990), akkor jól kirajzolódik az a terület, amit a szakemberek, a már említett termékcsomagként, szervezett keretek közt kínálnak Budapest vendégei számára. Eszerint egy átlagos külföldi turista számára hazánk fővárosa a Kossuth Lajos tér-Parlament-Szent István-bazilika-Operaház-Milleniumi emlékmű-Szépművészeti Múzeum-Műcsarnok-Vajdahunyadvár-Állatkert-Vidám Park-Cita-