Földrajzi közlemények 1998.
Értekezések - Papp-Váry Árpád dr.: Az 1:2 500 000 méretarányú Nemzetközi Világtérkép
magyar féltől a megrendelések összegyűjtését és részükre való továbbítását várták. A Kartográfiai Vállalat ezt nem vállalta, mert félt, hogy a késedelmes válaszadás vagy a pénz átutalása utáni lassú teljesítés esetén a megrendelő őt fogja okolni a nem megfelelő ügyintézésért. A külföldi megrendelők még nem nagyon örültek, hogy a térképmű szelvényeinek beszerzéséért 7 különböző címre kell írniuk, 7 különböző helyre kellett sokszor nem is azonos valutát utalniuk, és végül 7 helyről kellett az áru megérkezését várniuk. A legfőbb nehézséget azonban az okozta, hogy a Szovjetunió területét ábrázoló szelvények nem készültek el, pedig a külföld azokat várta elsősorban. Meine, K-M. 1968-ban, amikor már 73 kinyomott szelvényt látott, de egyik sem ábrázolta a Szovjetunió területét, kicsit ingerülten írta ismertetésében: „Amit magunknak kívánunk, az természetesen a Szovjetunió nyomatai, a Szovjetunió területére, amelynek hiánya miatt a kereskedelem sajnálatát fejezi ki. Nem utolsósorban ettől függ annak az igazolása, hogy tudományos térképműről van szó". A Világtérkép szerkesztőbizottsági üléseire nagyon késedelmesen, de eljutottak a Szovjetunió területét ábrázoló szelvények próbanyomatai, majd később minden ország kapott 3-3 darab szelvényt. A piaci megrendelésekre viszont az a válasz érkezett, a szelvények elfogytak. Bizalmas beszélgetések során, amikor nagyon faggattuk a szovjet kollégákat, azt válaszolták, csak pár száz példányban sokszorosították a szelvényeket és azokat a szovjet egyetemek, kutatóintézetek felvásárolták. A belső piac kielégítése után nem maradt szelvény a külföldi terjesztésre. Robert Maxwell (1923-1991) angol sajtómágnás Jan Ludwichként Csehszlovákiában, de a történelmi Magyarország területén, Aknaszlatinán született. Tudott magyarul és jól ismerte Radót is. Radó révén hallott a készülő Világtérképről és a terjesztés problémáiról is. Ezért, amikor könyvet adott ki brezsnyevről, és azt személyesen nyújtotta át a Kremlben, a beszélgetés során kitért a Világtérképre is. Kifogásolta, hogy a nyílt minősítésű, 1:2 500 000 méretarányú világtérképhez a nyugati világ nem jut hozzá, pedig ő is szívesen vásárolna. Brezsnyev megígérte, hogy Maxwell megkapja a kért szelvényeket. 300 példány így kijutott a nyugati piacra, és a Pergamon Press a többi kiadótól beszerzett szelvényekkel együtt a teljes sorozatot árulta. Nagy valószínűség szerint a világ különböző könyvtáraiban csak ez a 300 teljes sorozat lehet meg. Ez is viszonylag későn jutott a piacra, amikor a kezdeti tudományos érdeklődés már csökkent. A rossz terjesztésnek tudhatjuk be, hogy szakmailag valóban az ez ideig legkiválóbb, sok szempontból újszerű, tudományos értékű térképmű nem foglalhatta el megérdemelt helyét a térképészet történetében. Az okinawai tengeri Expo A Világtérkép összes szelvényét összeillesztve, egyetlen helyen és alkalommal állították ki, 1975-ben az okinawai világkiállításon. A japánok a világkiállítást a tengernek és a tengerek jövőbeni hasznosításának szentelték. Joggal vetődött fel, hogy a világtengereket térképen is bemutassák. A Nemzetközi Vízügyi Szervezet (WHO) támogatásával kiadott 1:10 000 000 méretarányú tengeri térképsorozatot (GEBCO) kis méretűnek tartották. Radó, akinek nagyon jó japán kapcsolatai voltak, javasolta az 1:2 500 000 méretarányú Világtérkép kiállítását. Rövid előkészítés után a japánok megkapták a teljes térképsorozatot. A kiállítás egyik csarnokában állították ki a két kúppalásttal zárt hatalmas hengert. A henger átmérője 5 méter, magas