Földtani Közlöny, 1959 (89. évfolyam, 1-4. szám)

1959-01-01 / 1. szám

A TISZÁNTÚL DÉLI RÉSZÉN, FIATALKORÚ ÜLEDÉKEKEN KIALAKULT TALAJOK AGYAGÁSVÁNY-VIZSGÁLATA dr. MEZŐSI JÓZSEF kand. Összefoglalás: Különböző tiszántúli talajtípusok agyagásvány­-tartalmát vizsgáltuk DTA és röntgenometrikus módszerrel. Vizsgálati eredmények szerint a­ mészmentes—mészszegény szikes talajok, a réti agyaggal együtt, illitet tartalmaznak. A löszös agyagban semmiféle agyagásvány nem mutatkozott. A mezőségi talajok legtöbbjében illitet észleltünk. Az agyagásvány-tartalom alárendelt voltát, csak illitre korlátozódását a talajok keletkezési körülményeiben kell keresnünk. A vizsgált talajok kialakulásánál a fizikai—kémiai adottságok mellett a­­ értékek is csak az illit képződésére voltak megfelelők. Ezek mellett még az idő is fontos tényező az agyagásványok keletkezésénél. Ross vizsgálatai után az agyagok közelebbi megismerése, főleg Hendricks és Frey, Grim és Rowland vizsgálatai révén a harmincas években kezdődött. Lipman alsóhesseni harmadidőszaki agyagokat vizsgált agyagásvány-tartalom szem­pontjából. Wiklander glaciális és posztglaciális talajokban illiten kívül csak föld­­pátot és kvarcot talált. Kaolinit és montmorillonit még röntgenográfiailag sem volt meg­állapítható. Collini a finnországi negyedkori agyagokban ugyancsak illitet talált uralkodó agyagásványként. A hazai irodalomban Arany főleg a szikes talajokkal. Di Gléria a talajok kémiai tulajdonságaival kapcsolatban foglalkoztak az agyagásványok szerepével. Földváriné hazai talajok agyagásványait vizsgálta DTA módszerrel. Dunántúli holocén agyagokból semmilyen agyagásványt nem mutatott ki ; az északalföldi pleiszto­cén agyagok főként illitet tartalmaztak, montmorillonitot tartalmazó talaj legtöbb eset­ben pannóniai képződményen alakult ki. Stefanovits — Kléh — Szűcs a paksi szelvényt vizsgálva azt találták, hogy a lösz „csak igen kevés agyagfrakciót mutat’’, a vályogszintekben is csak kis mennyiségben észlelhető illitet találtak. К­r­i­v­á­n is főleg ezekre a vizsgálatokra támaszkodik. A talajminták a Tiszántúlról, Hódmezővásárhely, Szarvas, Dévaványa környé­kéről származnak. Ezeket eleinte előkészítés nélkül, porítva, zavaró körülmény esetében pedig leiszapolt, <[ 0,002 mm 0'részlegükben vizsgáltuk. Ahol a szerves anyagoktól származó endoterm csúcs túlságosan fedte a görbe 500 °-ig terjedő szakaszát, H202-es kezelést alkalmaztunk a DTA-vizsgálat előtt. Vizsgálati eredmények A legfiatalabb üledékek közé tartozik a tiszai ártér homokos, „iszapos”, agyagos üledéke. DTA-diagramja gyengén észlelhető mennyiségű illitre, a 700—800 C ° közötti endoterm csúcs muszkovit jelenlétére mutat (1. ábra, 1. görbe). Hódmezővásárhely közelében, a Kopáncs-paréi rizstelep mészszegény szikes talaja sötétszürke, helyenként feketésszürke, erősen kötött (Arán­y-féle kötöttségi szám 56), 6,3 pw értékkel. A talajszelvényben különösen szárazabb időben gyakori a limonitos kiválás. 5 Földtani Közlöny

Next