Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) IV. évfolyam 1997.

1. szám

Előszó a „tizedik számhoz" Amikor 1993 őszén a Levéltáros Hallgatók Egyesülete és a Szentpétery Imre Tudo­mányos Diákkör nagy igyekezettel azon fáradozott, hogy létrehozzanak egy folyó­iratot (a Fonst) a fiatal történészek (forrás)publikációi számára, a szkeptikusok azzal „biztatták" a szervezőket, hogy előbb-utóbb úgyis elfogy a lendület, a pénz, de azért csak szervezgessenek nyugodtan. Az alapítók viszont bizonyítani akarták, hogy nem szalmaláng ötletekért dolgoznak, és tudták — tudják —, hogy célki­tűzéseik megvalósításával kiadványuk hézagpótló szerepet tölthet be a magyar­országi történettudományi folyóiratok között. Azóta eltelt — a periodikumok életében kritikus időszaknak tekintett — három mozgalmas év. Több sikertelen pénzszerzési kísérlet és szerkesztési nehézségek a mérleg egyik serpenyőjében, kilenc szám, negyedszáz szerző, 41 hosszabb tanul­mány vagy rövidebb közlemény a másikban. Hisszük, hogy a mérleg nyelve az utóbbi javára billen, és ezt igazolja a Fons megrendelőinek folyamatosan növekvő tábora is. A lehetőségeink kiszélesedésével lassan körvonalazódni látszott, hogy kiful­ladásunk még messze van, tart még a kezdeti igyekezet, sőt az egyre színvonalasabb megjelenésre törekszünk. A tizedik, jubileumi számot éppen ezért kicsit ünneplésre terveztük. Felkértük több korábbi szerzőnket, hogy dolgozatukkal tiszteljék meg az ünnepi számot, mellyel a Fons negyedik évfolyamát indítjuk meg. Az alkalomra annyi kézirat gyűlt össze, hogy nehezen tudtuk eldönteni, kik és milyen szempon­tok alapján kerüljenek be vagy maradjanak ki e számból. Végül a legjobbnak tűnő megoldást választottunk: a tanulmányokat és cikkeket az ez évi első két számban tesszük közzé úgy, hogy régi szerzőgárdánk munkái közé beillesztettük néhány új „munkatársunk" dolgozatát is. A most megjelenő két füzet a megszokott jelölés (1997. évi 1. és 2. szám) mellett további jelzőt kapott, „Tizedik szám" lett, utalva arra, hogy mindkettő a Fons jubileumára készült. Az elmúlt három év alatt az adódó nehézségeket nem egyedül saját erőnkből kellett megoldanunk. Az egyik legfontosabb segítség az anyagi eszközök bizto­sítása volt: előbb a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, az ELTE BTK Hall­gatói Önkormányzata, valamint a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány nyújtott eseti támogatást. Később megtaláltuk már-már örökös pártfogónkat, a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiumát, állandóan megújított támoga­tásukat egyben szakmai értékelésnek is tekintjük. Az elmúlt évben a Soros Alapít­vány is jelentősen hozzájárult a Fons kiadási körülményeinek javításához, bízunk benne, hogy ez a továbbiakban sem lesz másképp. Külön köszönet illeti azokat a

Next