Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIII. évfolyam 2006.
1. szám - Tanulmányok - Majtényi György: „Nem mehet akárki vadásznak" Az elit és a vadászat a második világháború után
magukat, hogy alkalmanként még a reprezentatív célú vadászatok ellen is felemelték a szavukat.6 1988-ban döntés született arról, hogy a korábbi licensz, bárcás vadászathoz hasonló nagy bérkilövő vadásztársaságot hoznak létre (VadCoop). (A kikötés az volt, hogy ez nem terhelheti a vadállományt, a korábbi vadásztársaságok lehetőségeit.) Az „új vadászok" — kiket a társasági tagok sokszor „páriaként" emlegettek — befizették a tagdíjat, amit a társaság vezetője kezelt, s ennek fejében a tsz ill. erdőgazdasági területeken központilag szervezett bérvadász-programokon vehettek részt. A bérkilövés díját nem a bérvadásznak kellett fizetnie, hanem a társaságnak, mely a költségeket a tagdíjakból gazdálkodta ki.66 Az újdonsült bérvadászok természetszerűleg más jellegű szokásokat követtek, mint a vadászok tehetősebb, befolyásosabb rétege. A fogathasználat, a szállás drágának számított, nem minden szolgáltatást vettek így igénybe, divatba jöttek az egynapos „buszos, vonatutas" vadászatok. A társadalmi bázis szélesedése magával hozta, hogy a vadászathoz kapcsolt jelentések összetettebbekké és differenciáltabbakká váltak, s a vadászok között mindig meglévő ellentétek még élesebbé. A rendszerváltás korszakában — egy vadász-szakkifejezéssel élve — ismét terítékre került a pártvezetők vadászatának a kérdése.67 Még 1988-ban egy balatonakarattyai nyugdíjas Király Zoltán országgyűlési képviselő közbenjárásával a Magyar Országgyűlés Alkotmányjogi Tanácsának elnökéhez fordult, hogy helyezzék 65 A MAVAD (Magyar Vadkereskedelmi Szövetkezeti Vállalat) igazgatójának, Gábor Józsefnek a levele Külkereskedelmi Minisztérium Mezőgazdasági Főosztályához például így szólt: „Amint az köztudomású, vállalati tevékenységünk legnagyobb hányadát az élővad befogásból származó devizabevétel képezi. ... Évről-évre nagyobb mértékben jelentkezik az igény az olyan vadászterületek levadásztatására is, amelyek egyébként élővad befogásra vannak fenntartva. Annak ellenére, hogy pl.: 1 élő nyúlért ma már 15.-16. §-t tudunk elérni, mégis évről évre csökken az állami területekről történő élővad befogás és tudomásunk van arról, hogy ugyanakkor egyáltalán nem csökken ezeken a területeken az úgynevezett reprezentatív vadászat." MOL XIX-K-9-as 45. d. A piaci szempontok utóbb az Egyetértés feloszlatásához is indokot, vagy legalábbis hivatkozási alapot szolgáltattak. „E gazdaságoknak [a MÉM felügyelete alatt álló állami erdő- és vadgazdaságok — a szerző] az általános vállalati gazdálkodás rendjébe való beilleszkedése és számukra a piaci gazdálkodás által megkívánt versenysemlegesség megteremtése érdekében indokolt az egyesületi tagok vadásztatásával járó terheik megszüntetése." MOL MKS 288. f. 5. cs. 1989/1051. o. c. 66 A Vadcoop működését számos visszaélés, törvénytelenség övezte. Működéséről tudósítanak a következő írások: Máthé Csaba: Még bűnbakot se lőttek. In: Kelet-Magyarország. 1989. szeptember 18.; Kovács János Fehér Lajos azt üzente... In: Nimród. 1989. november. 20. 11. p. 67 1989-ban a Reform például rendszeresen foglalkozott a vadászattal, a vadászok személyével, amellyel emiatt a Nimród vadászújság hosszan tartó polémiába keveredett.