Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIII. évfolyam 2006.
1. szám - Tanulmányok - Majtényi György: „Nem mehet akárki vadásznak" Az elit és a vadászat a második világháború után
mutatható ki tehát a folytonosság, hanem a vadászok személyében is. Hobo a vele készített interjúban arra a kérdésre, hogy aktuális e még ma is a vadászat metafora, így válaszolt: „Vadak vannak, az, hogy kik vadásznak rájuk, az majdnem mindegy a vadnak, a vadász az, akinek nem mindegy, hogy ő vadászik-e vagy valaki más."74 A vadászat a hozzákapcsolódó jelentések sűrűjében a mindenkori hatalom kifejezőjévé vált. Olyan metafora, mely a történésznek segítségére lehet abban, hogy összekapcsolja a különböző korok egymásból építkező társadalmi jelenségeit, értse és értelmezze azok jelentéseit. A vadászat minden korban a hatalmi elitbe tartozás kifejezője volt, bizonyos státusokhoz, pozíciókhoz kötődött, és ezáltal hatott az egyénekre, meghatározta szokásaikat, formálta társaságaikat. E társaságokban a szokások viselkedési mintákká változtak, hagyományként rögzültek, s e tradíció azonosság- és közösségtudatot teremtett, ami egyúttal (öntudatlan) azonosulás volt a kivívott társadalmi szereppel és pozícióval. Elemzése megmutatja a vadászatról, hogy az valójában „valami más": rang, presztízs hagyomány. 74 Földes László (Hobo) interjú, 2005 október, Budapest, Old Man's Pub.