Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XV. évfolyam 2008.
1. szám - Tanulmányok - Simon Katalin: „Sebészdinasztiák" Budán a XVIII. század második és a XIX. század első felében
század fordulójáig feltüntetik a vizsgázóval kapcsolatban annak születési helyét, és, amennyiben az illető céhlegényként szerezte tudását, hogy hol és ki szabadította fel. Az itt található adatok értékes információkkal szolgálnak a budai sebészcéh nagyságára, az egyes műhelyek forgalmára vonatkozóan. Több esetben segítettek egyes családok pontos viszonyainak tisztázásában is. A promotiós kötetek alapján elmondható, hogy 1770-1815 között születési hely alapján 55 budai vizsgázott le az orvosi karon, a népesebb magyarországi városokból érkezők közül tehát a legnagyobb arányban voltak jelen. Ugyanekkor hatvannégy diplomázóról tudjuk, hogy a budai sebészcéht valamelyik műhelyében szabadították fel. A két csoport közötti „átfedés" 17 fő, akik Budán születtek és ott is tanultak. Ezen belül a metszet legkisebb szeletét alkotják azok a sebészmesterek, akik Budán születtek, itt tanultak az apjuk műhelyében, de emellett egyetemi vizsgát is tettek. Mindössze hat esetben lehetett ilyen erős családi- és munkakapcsolatot kimutatni a budai polgárok körében ebben az időszakban. Mivel ezen belül is kevés olyan család van, ahol legalább két generációra vonatkozóan elegendő használható adatunk lenne, ezért igyekeztünk olyan családokat bemutatni, akikről az egyetemi diploma megszerzésén kívül több információ áll rendelkezésünkre, azaz szerepelnek a tanácsülési jegyzőkönyvekben, maradt fenn végrendeletük, egyes esetekben hagyatéki leltáruk. Az alábbiakban bemutatandó családok, „sebészdinasztiák" mind-mind eltérő módon reagáltak a XVIII. század végén elkezdődött társadalmi változásokra. Az „átutazó család", a Haszlingerek A család három olyan tagjáról tudunk, aki kötődött Budához, és az egészségügyben dolgozott. Az apa, idősebb Ferdinánd Haslinger (Ferdinandus Joannes Haslinger/ Haszlinger/Haslinger) a SOTE Promotiós köteteinek tanúsága szerint a bajorországi Freystadtban született 1732-ben. Polgárjogot 1759. november 23-án kapott, mégpedig a polgárkönyv bejegyzése szerint fürdősként (Baader).( A Generale Normativum kiadása után nem sokkal, 1771 februárjában készített felmérésben a város tiszti- . A későbbiek során, az egyetemi kurzusok elterjedésének köszönhetően a céhes képzés gyakorlatilag eltűnt már az 1810-es évekre. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára (a továbbiakban SOTE Lt.) Album Chirurgorum et Pharmacopaeorum l/f 2. kötet. A nagy sebészcéhes múlttal rendelkező Debrecenből például 38-an, Pestről 37-en, Pozsonyból 33-an, Győrből 31-en, Gyöngyösről 16-an, Pécsről 15-en, Egerből 13-an kaptak diplomát ugyanebben az időszakban (1770/1771-1814/1815-ös tanév) az egyetemen. A budaiak létszáma tehát kiemelkedő.