Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.
3. szám - Heraldika - Csízi István: Magyar arisztokrata nők cimerhasználata a XVI-XVII. században
Csizi István: Magyar arisztokrata nők címerhasználata XVI-XVII. században legkitisztultabb formáját Angliában nyerte el. Magyarországon hasonló rendszer nem figyelhető meg, sohasem volt kétséges azonban, hogy egyes személyek, vagy akár családok ágai általában kisebb, ritkán nagyobb változtatásokkal használták családi címerüket. Ennek számos oka lehetett, igazán jelentős változás (mint például a pajzs felosztása) azonban csak királyi adományként jöhetett szóba. Ekkor azonban a család címere változott, újult meg, illetve bővült ki, több esetben az adományos édesanyjának címerével, tehát családi címerek végleges egyesítéséről volt szó, ellentétben azon ritka esetekkel, amelyekben csak egy adott személy (a feleség) viselt ilyen összetett címert. Arisztokrata férfiak címerhasználatában is nagyon kevés olyan eset van, amelynél arról lenne szó, hogy csupán egy személy változtatja meg jelentős mértékben címerét. Nők, mint feleségek családi állapotuk folytán azonban éppen ezen időszakban kezdtek el több-kevesebb szabályszerűséggel egyéni címerváltozatokat használni. Házassági címerek, vagy házastársak címerei? A fentebb már bemutatott házassági címerek a XVII. században jelentek meg a magyar arisztokrata hölgyek pecsétjein, de a pecsétek mellett ilyen, vagy nagyon hasonló heraldikai megoldást még két másik forrástípusnál is találni, ezek az épületeken látható, általában építtetést, átépíttetést megörökítő domborművű emléktáblák és a sírkövek. Mindkét típus a művészettörténet és rokon tudományai területére (is) esik, ezért sem kapott kellő figyelmet a címertani kutatásokban, legalábbis, ami átfogó feldolgozásukat illeti. Talán ebből is következik, hogy helyenként még a címerek azonosításával is adós a szakirodalom. Pedig a három forrástípusnál való előfordulása a házassági címereknek három különböző okra vezethető vissza, ami érdekes fényt vet ennek az amúgy is sajátos címertípusnak a használatára. A címeres pecséteken a XVII. század közepén jelenik meg ez a forma, és bár minden bizonnyal nyugat-európai mintát követ ebben a magyar gyakorlat és természetesen nem lehet kizárni, hogy külföldi házastársak használták először a házassági címereket, az első ilyen jellegű források mindkét részről magyar házaspárok nőtagjai esetében bukkantak fel. Elsőként Forgách Zsigmond és Batthyány Erzsébet,10 majd a század közepe után Rákóczi László és nagymihályi 108 mm-es nyolcszögletű gyűrűspecsét, a harántirányban egymásnak döntött címerek felett az S[IGISMVNDVS] F[ORGACH] és B[ORBALA] B[ATTHYANY] monogramok láthatóak, felettük a pajzs-