Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.

1. szám - Tanulmányok - Thoroczkay Gábor: A szebeni prépostság történetének főbb kérdései a XIV. század közepéig

Tanulmányok adóztak, fizettek tizedet, később már a dékánátusok döntöttek az egyes egyházak betöltéséről, a dékánok pedig bírói felhatalmazást is kaptak. A dékánságok adóztak a királynak, valamint az erdélyi püspöknek is. Ezeket az egyházigazgatási egységeket káptalannak is nevezték, bár a kutatók egy része a két intézményt nem tartja azonosnak (pl. az adott dékánátuson kívüli papok is csatlakozhattak annak káptalanjához), míg mások időbeli különbségüket hangsúlyozzák: előbb hívták ezeket az önigazgató egyházi testületeket dékánságnak, később pedig káptalannak.59 A szebeni prépostságon kívül eső, az erdélyi egyházmegye joghatósága alá tartozó, dékánátusokba tömörülő szász plébániák többnyire hűvös viszonyban voltak a felettük joghatóságot gyakorló, tőlük többféle jogcímen (tized, cathedraticum stb.) jövedelmet beszedni kívánó erdélyi püspökséggel és a helyi főpásztort képviselő kanonokokkal, főesperesekkel, ellentéteik olykor komoly konfliktusokhoz is vezettek. Ezek közül a leghíresebb az 1277. évi, amikor a püspöki székhelyet megtámadó szászok és vallonok rágyújtották a gyulafehérvári székesegyházat az oda menekült káptalani tagokra, közöttük több főesperesre és a hívőseregre,60 de a XIV. század eleje is vitáktól volt hangos. Ekkor Gentilis bíboros, az I. Károly királyságát oly hathatósan támogató pápai követ próbált meg a szebeni dékánátuson kívüli egyes szász papok és a gyulafehérvári kanonokok anyagi természetű vitájában dönteni. Ez az évtizedekkel később lezáruló pereskedés azért is közismert, mert a viszály egyik szakaszában hosszasan taglalták a közhitelűség követelményeit a különféle magyarországi oklevelekkel kapcsolatban.61 A következőkben a szebeni prépostság dékánjaival kapcsolatos adatokat tekintem át az általam vizsgált időszakra vonatkozóan. 1264 májusában Fülöp esztergomi érsek, királyi kancellár az esztergomi érsek alárendeltségében 59 Miiller, Georg Eduárd'. Die deutschen Landkapitel in Siebenbürgen und ihre Dechanten (1192-1848). Ein rechtsgeschichtlicher Beitrag zur Geschichte der deutschen Landeskirche in Siebenbürgen. Hermannstadt, 1934. (Beitrage zur Verfassungs- und Verwaltungsgeschichte der Deutschen in Rumanien 8.); Schuster, 1988. 2-3. p. 9. jegyz. 60 Ld. pl. UGDS I. 254. p.; Erd. Okm. I. 349., ill. 351. sz. [Ez utóbbi teljes szövegű közlés]; UGDS I. 130-132. p.; Erd. Okm. I. 352. sz. 61 Kumorovitz Lajos Bernát­: Az authentikus pecsét. In: Turul 50. (1936) 45-68. p., különösen: 63-66. p.; Csukovits Enikő­. Egyházi és világi oklevelek hitelessége a szentszéki bíróságok előtt. (Egy vizsgálat tanulságai). In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfor­dulójára. Szerk.: Kovács András-Sipos Gábor-Tonk Sándor. Kolozsvár, 1996. 126-134. p.; So­mogyi Szilvia­: Információáramlás és a közhír keletkezése egy 14. század eleji egyházi bírósági per vallomásainak tükrében. In: Kút 9. (2010) 2. sz. 246-250. p.

Next