Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XXI. évfolyam 2014.
1. szám - Közlemények - Csízi István: Észrevételek a magyar főnemesi címek XVI–XVII. századi történetéhez
CSÍZI ISTVÁN ÉSZREVÉTELEK A MAgyAR FŐNEMESI CÍMEK XVI–XVII. SzÁzADI TÖRTÉNETÉHEz I. Történetírásunk közismert ténye, hogy a XVI. században alapvetően átformálódott a magyar nemesi társadalom felsőnek nevezett rétege, illetőleg azok a keretek, amelyek ezt a csoportot alapvetően meghatározták. A folyamat eredményének lényegét az ezzel foglalkozó, vagy csak érintő munkák egyenlő jogalappal és alapvetően helyesen — bár kissé leegyszerűsítve — nevezik például a „nyugati típusú”, vagy a „tituláris” arisztokrácia kialakulásaként, bár a legelterjedtebb minden bizonnyal az „örökös főrendiség” fogalmának használata. E kifejezést Schiller Bódog 1900-ban megjelent monográfiája, Az örökös főrendiség eredete Magyarországon szilárdította meg a szakmai köztudatban. Schiller máig tartó „tekintélyét”, pontosabban munkája használhatóságát alaposságának, széles, részben addig kiaknázatlan forrásbázisra alapuló adatgyűjtésének köszönheti a joggal. Ami témánkat illeti, már maga a főrendiség szó használata elárulja Schiller koncepciójának lényegét: a nemesség felső rétegét, mint rendi csoportot tekinti, és — Timon Ákos tanítványaként nem véletlenül — jogi (alkotmányjogi) nézőpontból közelíti meg. A munka fő tétele, hogy az 1608. évi koronázás utáni I. törvénycikk jogilag is, tehát teljes érvényűen lezárt egy folyamatot, amelynek során a XVI. század második felében bizonyos külső, alaki kellékek (a főnemesi címek) kapcsolódtak hozzá meghatározott jogokhoz, kiváltságokhoz, és mindkettő családon belül örökölhető, így a család kihaltáig örökös lett. Az így kialakult csoport egyik legsajátosabb, kimondottan magyarországi meghatározója pedig a személyenkénti országgyűlési részvétel volt, ami még inkább megszilárdította e réteg rendi jellegét. Az elképzelés igazolásához, amellett, hogy végigkövette a törvényhozásban való személyes részvétel történetét, Schillernek meg kellett töltenie tartalommal a szóban forgó törvénycikknek a mágnások rendjére vonatkozó, némileg bizonytalan fogalmát, ő ezt az örökletes bárói és grófi címmel rendelkezőkre vonatkoztatva tette meg. Ezt követően már csak azt kellett bizonyítania, hogy az országgyűlés i Előbbire ld. pl. Neumann, 2007. 9. p., utóbbira: Pozsony vármegye, 9. p. FONS XXI. (2014) 1. sz. 3–65. p. 3