Forbes, 2016. július-december (4. évfolyam, 7-12. szám)

2016-07-01 / 7. szám

J­ön valami új. Nem megijedni, nem ráfe­szülni, kíváncsinak maradni, magabizto­san nekilátni, aminek neki kell. Volt egy ilyen, jóleső gondolatfolyamom is a brexit­­népszavazás után. Nagy szavakban nem volt hiány. A második világháború utáni világrend átalakulása, újabb recesszió, az amerikai birodalom időszakának végét jelző esemény. Fél óra a New York Times oldalán elég volt mindehhez. És tényleg nehéz elképzelni, hogyan is lesz ez. Mit kezd magával majd az a sziget az EU, Amerika, Oroszország és Kína között. Tényleg szétesik az Egyesült Királyság? Történelmi idők lennének, nem kétséges. Már azok. Lehet ebből valami jót is kihozni? Egy egy­ségesebb, erősebb Európát, folyton kikacsintó Nagy-Britannia nélkül. Vagy egyszerűen csak érdeklődve várni a fejleményeket, jól végezni a dolgunkat és felkészülni, amire fel lehet. Nem könnyű mutatvány, mert a rossz híreknél (to­vábbi kiváló EU-tagok?) is rosszabb következik talán: hosszú hónapok bizonytalansága. Pár év is beletelik, amíg lépésről lépésre kiderül, hogy mik a valódi következmények. Addig pedig csak annyival számolhatunk, hogy amit eddig biztos­nak tekintettünk, nem az. Miközben maradnék kíváncsi és bátor, nem hagy nyugodni a legijesz­tőbb gondolat: a britek büszkeségből és a saját elitjükkel szembeni dühtől eltelve vettek egy nagy levegőt, és elindultak együtt egy önsors­­rontó irányba. Szabadon, demokratikusan. A jó történelemkönyvek nemcsak a történel­mi dátumokat szedik össze, hanem az igazán érdekes dolgokat is: hogyan teltek akkoriban a mindennapok. (Megvan az az érzés, ahogy egy századfordulós otthonról - ki tudja, miért - készült random fotót lehet böngészni? Vagy személyes naplórészletbe beleélni magad? Rólunk persze milliárd­nyi ilyen részlet marad majd fenn, ha bírják a világ szerverei addig.) A népszavazás június 23-i dátuma mellett legalább egy keretes szöveg fotóval, de arról - ahogy mi most érezzük magunkat - egy dupla oldal képekkel kell, hogy legyen, ahogy megőrült Magyar­­ország az Európa-bajnokság ma­gyar sikereitől. Sosem látott utcai képek, sosem látott posztok, még én is a focival foglalkoztam (nem szoktam). Nem csoda, hogy elkapott a fociláz, Dárdai Páltól kaptam személyes felkészítőt. A Coca-Co­la reklámfotózásán kaptunk tőle és a Colától egy kis időt. Kívülállóként érkeztem, elismeréssel távoztam. Igazi Forbes-címlapsztori az övé. Sikeres, hiteles, hozzáértő, vannak álmai, de reálisan látja a világot. És ami igazán számít, összehozza az embereket. Jó vezető, egységet kovácsol. És ami a következő szintre emeli: ott is tudta hagyni a válogatott vezetését, és hozott maga helyett egy megfelelő utódot. Tudja, mit akar, nem vállalja túl magát. Tetszene egy hasonló üzleti vezető bármelyik tulajdonosnak? Érti a dolgát, nem beszél félre, nem terjeszkedik tovább, mint a hatásköre, és azt mondja, amit gondol. Tetszene. A jó vezetők számítanak. Elvégzett aprómunka, álmok, hitelesség. Keleti Ágnes, Görgényi István, Chikán Attila - még három név a mostani számból, akikre illik a leírás. És akkor a külföldön céget építő magyar vállalkozónőkről szóló összeállításun­kat és a balatoni üzletekről szóló, 18 oldalas mellékletünket még nem is említettem. Ideje lapozni, bátran, kíváncsian. © INTRO EZ ÚJ GALAMBOS MÁRTON FŐSZERKESZTŐ MARADNÉK KÍVÁNCSI ÉS BÁTOR.

Next