Forbes, 2016. július-december (4. évfolyam, 7-12. szám)
2016-07-01 / 7. szám
Jön valami új. Nem megijedni, nem ráfeszülni, kíváncsinak maradni, magabiztosan nekilátni, aminek neki kell. Volt egy ilyen, jóleső gondolatfolyamom is a brexitnépszavazás után. Nagy szavakban nem volt hiány. A második világháború utáni világrend átalakulása, újabb recesszió, az amerikai birodalom időszakának végét jelző esemény. Fél óra a New York Times oldalán elég volt mindehhez. És tényleg nehéz elképzelni, hogyan is lesz ez. Mit kezd magával majd az a sziget az EU, Amerika, Oroszország és Kína között. Tényleg szétesik az Egyesült Királyság? Történelmi idők lennének, nem kétséges. Már azok. Lehet ebből valami jót is kihozni? Egy egységesebb, erősebb Európát, folyton kikacsintó Nagy-Britannia nélkül. Vagy egyszerűen csak érdeklődve várni a fejleményeket, jól végezni a dolgunkat és felkészülni, amire fel lehet. Nem könnyű mutatvány, mert a rossz híreknél (további kiváló EU-tagok?) is rosszabb következik talán: hosszú hónapok bizonytalansága. Pár év is beletelik, amíg lépésről lépésre kiderül, hogy mik a valódi következmények. Addig pedig csak annyival számolhatunk, hogy amit eddig biztosnak tekintettünk, nem az. Miközben maradnék kíváncsi és bátor, nem hagy nyugodni a legijesztőbb gondolat: a britek büszkeségből és a saját elitjükkel szembeni dühtől eltelve vettek egy nagy levegőt, és elindultak együtt egy önsorsrontó irányba. Szabadon, demokratikusan. A jó történelemkönyvek nemcsak a történelmi dátumokat szedik össze, hanem az igazán érdekes dolgokat is: hogyan teltek akkoriban a mindennapok. (Megvan az az érzés, ahogy egy századfordulós otthonról - ki tudja, miért - készült random fotót lehet böngészni? Vagy személyes naplórészletbe beleélni magad? Rólunk persze milliárdnyi ilyen részlet marad majd fenn, ha bírják a világ szerverei addig.) A népszavazás június 23-i dátuma mellett legalább egy keretes szöveg fotóval, de arról - ahogy mi most érezzük magunkat - egy dupla oldal képekkel kell, hogy legyen, ahogy megőrült Magyarország az Európa-bajnokság magyar sikereitől. Sosem látott utcai képek, sosem látott posztok, még én is a focival foglalkoztam (nem szoktam). Nem csoda, hogy elkapott a fociláz, Dárdai Páltól kaptam személyes felkészítőt. A Coca-Cola reklámfotózásán kaptunk tőle és a Colától egy kis időt. Kívülállóként érkeztem, elismeréssel távoztam. Igazi Forbes-címlapsztori az övé. Sikeres, hiteles, hozzáértő, vannak álmai, de reálisan látja a világot. És ami igazán számít, összehozza az embereket. Jó vezető, egységet kovácsol. És ami a következő szintre emeli: ott is tudta hagyni a válogatott vezetését, és hozott maga helyett egy megfelelő utódot. Tudja, mit akar, nem vállalja túl magát. Tetszene egy hasonló üzleti vezető bármelyik tulajdonosnak? Érti a dolgát, nem beszél félre, nem terjeszkedik tovább, mint a hatásköre, és azt mondja, amit gondol. Tetszene. A jó vezetők számítanak. Elvégzett aprómunka, álmok, hitelesség. Keleti Ágnes, Görgényi István, Chikán Attila - még három név a mostani számból, akikre illik a leírás. És akkor a külföldön céget építő magyar vállalkozónőkről szóló összeállításunkat és a balatoni üzletekről szóló, 18 oldalas mellékletünket még nem is említettem. Ideje lapozni, bátran, kíváncsian. © INTRO EZ ÚJ GALAMBOS MÁRTON FŐSZERKESZTŐ MARADNÉK KÍVÁNCSI ÉS BÁTOR.