Forbes, 2019. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)
2019-09-01 / 9. szám
írta: Bánáti Anna Fotó: Orbital Strangers Nehéz lenne már megmondani, pontosan hol futott éppen, amikor megcsörrent a telefonja. Nagyrészt csak a csendre és a fáradtságra emlékszik, és arra, hogy harminc kilométer volt hátra a versenyből. Délelőtt volt, napos idő. Öt órája futott már, épp egy viszonylag könnyű, sík részen haladt a Garda-tó nyugati hegyvonulatán. Olivér a jelenre koncentrált. Figyelte az útvonaljelölést, a pulzusát, az intenzitást, hogy hova lép éppen, és próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy testének minden porcikája sajog. „Ez a műfaj fél távtól sokszor konstans fájdalmakkal jár. Fájnak az izmaink, melegünk van vagy épp fázunk, vízhólyagos a lábunk, szomjasak vagyunk, hányingerünk van. Ezek mellett próbálunk jó pofát vágni, elmagyarázni önmagunknak, hogy mindenkinek ugyanígy fáj. Tudtuk, hogy ilyen lesz, most kell az akaraterő. Na, hát körülbelül egy ilyen momentumban csörrent meg Miki.” SPORT • FUTÁS Nehogy már ne tudjak lefutni 87 kilométert Poroszos, flegmatikus, introvertált. Lőrincz Olivér az ország egyik legkeresettebb futóedzője, több ultrafutónő tanítványa világszinten is kiemelkedő eredményeket hoz: Lubics Szilvi, Maráz Zsuzsanna és Nagy Kati összesen hat Spartathlon-győzelmet és tíz dobogót tudhatnak magukénak, utóbbi világbajnoki címet is szerzett. A tréner mindennapjai jókora részét futói edzés- és versenyeredményeinek kiértékelésével tölti, de saját futásai már rég nem a számokról szólnak. FORBES.HU