Forbes, 2019. július-december (7. évfolyam, 7-12. szám)

2019-09-01 / 9. szám

írta: Bánáti Anna­­­ Fotó: Orbital Strangers Nehéz lenne már megmondani, pontosan hol futott éppen, amikor megcsörrent a telefonja. Nagyrészt csak a csendre és a fáradtság­ra emlékszik, és arra, hogy harminc ki­lométer volt hátra a versenyből. Délelőtt volt, napos idő. Öt órája futott már, épp egy viszonylag könnyű, sík részen haladt a Garda-tó nyugati hegyvonulatán. Olivér a jelenre koncentrált. Figyelte az útvonaljelölést, a pulzusát, az intenzi­tást, hogy hova lép éppen, és próbálta figyelmen kívül hagyni, hogy testének minden porcikája sajog. „Ez a műfaj fél távtól sokszor kons­tans fájdalmakkal jár. Fájnak az izma­ink, melegünk van vagy épp fázunk, vízhólyagos a lábunk, szomjasak va­gyunk, hányingerünk van. Ezek mellett próbálunk jó pofát vágni, elmagyarázni önmagunknak, hogy mindenkinek ugyanígy fáj. Tudtuk, hogy ilyen lesz, most kell az akaraterő. Na, hát körül­belül egy ilyen momentumban csörrent meg Miki.” SPORT • FUTÁS Nehogy már ne tudjak lefutni 87 kilométert Poroszos, flegmatikus, introvertált. Lőrincz Olivér az ország egyik legkeresettebb futóedzője, több ultrafutónő tanítványa világszinten is kiemelkedő eredményeket hoz: Lubics Szilvi, Maráz Zsuzsanna és Nagy Kati összesen hat Spartathlon-győzelmet és tíz dobogót tudhatnak magukénak, utóbbi világbajnoki címet is szerzett. A tréner mindennapjai jókora részét futói edzés- és versenyeredményeinek kiértékelésével tölti, de saját futásai már rég nem a számokról szólnak. FORBES.HU

Next