Fordítástudomány, 2004 (6. évfolyam, 1. szám)

Jogi kérdések - Kálmánné Horváth Bea: Törvényszéki tolmácsolás az Amerikai Egyesült Államokban és Európában

Fordítástudomány 2004. VI. évfolyam, 1. szám 7z Európában is jelentős mértékben növekszik a világ minden részéből érkező bevándorlók száma, s ennek következtében nő az igény olyan ritka nyelvi kom­binációkra is, melynek biztosítása sok esetben lehetetlen. Emiatt lesznek olyan vádlottak, akiknek a megfelelő jogi eljáráshoz való joga sérül. Ezzel úgy tűnik, hogy azok az emberek mondhatók szerencsésnek, akiket olyan országban tar­tóztattak le, ahol a szimultán tolmácsolás elfogadott és biztosított, ahol a tol­mácsok megfelelő képzésben vettek részt az adott nyelvpárban, és tisztában vannak a tolmácsolással kapcsolatos erkölcsi kötelezettségeikkel, ezáltal garan­tálják a jogot arra, hogy a peres felek értsék a tárgyalást, és aktívan részt vegye­nek saját védelmük érdekében. Az összes többi vádlott a sötétben tapogatózik. 7. A tolmácsszolgáltatás minőségének javítására irányuló intézkedések Milyen lehetőségek vannak arra, hogy javuljon az európai tárgyalótermekben nyújtott tolmácsszolgáltatások minősége, különös tekintettel a kisebbségi nyel­vekre? Az Amerikai Egyesült Államok tapasztalataiból merítve Mikkelson a következő megoldásokat javasolja (Mikkelson 2003b): 7.1. Mérés és minősítés Az Amerikai Egyesült Államokban számos bíróság minősítő programokat indí­tott, hogy biztosítsák a tolmácsok megfelelő képesítését. Az első ilyen intéz­ményes keretek között zajló program az 1978-ban kiadott Szövetségi Bíróság Tolmácsairól szóló rendelet értelmében indult. Mikkelson a tolmácsok kvalifikációjának mérését szorgalmazza, és Hewitt (1995) alapelveit idézi, melyek a minőségi tolmácsok kiválasztását célozzák. Véleménye szerint az lenne optimális, ha minden tolmács, akit törvényszéki tolmácsolási feladatra jelöltek ki, képességeire vonatkozóan ellenőrzésen essen át a tárgyalás előtt. Javasolja, hogy a tolmácsok szükséges képességeinek meg­határozását olyan egyének végezzék, akik nyelvileg képzettek, és ezáltal képe­sek kiszűrni a megfelelő szakértelemmel és gyakorlottsággal rendelkező tolmá­csokat. Továbbá kijelenti, hogy a tolmácsolásra való alkalmasság mérésének legjobb módja az intézményes keretek között zajló minősítő tesztelés. (Hewitt 1995: 89 In: Mikkelson 2003b). A tolmácsolásban való jártasság kritériumai­nak meghatározása rendkívül nehéz feladat, de a cikk sajnálatos módon nem hivatott támpontokat adni ezen paraméterek felállítására, csupán egy kaliforniai példát hoz arra, hogy milyen súlyos következményekkel járhat egy kidolgozat­lan, hibás mérési eszköz alkalmazása, valamint megbízhatatlan irányelvek köve­tése (Gonzalez et al. 1991: 541-543 In: Mikkelson 2003b). Mikkelson meg­állapítja, hogy a tolmácsolási készségek mérésére szolgáló érvényes és megbíz­ható tesztek megalkotása és alkalmazása valóban fáradságos munka és költsé­ges feladat, amely a hatalmas pénzösszegeken felül olyan szakértelmet kíván, ami nem mindenütt jelenvaló. Az Amerikai Egyesült Államokban erre a célra hozták létre a már említett konzorciumot, mely pénzalapot biztosít ilyen tesz­

Next