Fordítástudomány, 2004 (6. évfolyam, 1. szám)
Jogi kérdések - Kálmánné Horváth Bea: Törvényszéki tolmácsolás az Amerikai Egyesült Államokban és Európában
Fordítástudomány 2004. VI. évfolyam, 1. szám 7z Európában is jelentős mértékben növekszik a világ minden részéből érkező bevándorlók száma, s ennek következtében nő az igény olyan ritka nyelvi kombinációkra is, melynek biztosítása sok esetben lehetetlen. Emiatt lesznek olyan vádlottak, akiknek a megfelelő jogi eljáráshoz való joga sérül. Ezzel úgy tűnik, hogy azok az emberek mondhatók szerencsésnek, akiket olyan országban tartóztattak le, ahol a szimultán tolmácsolás elfogadott és biztosított, ahol a tolmácsok megfelelő képzésben vettek részt az adott nyelvpárban, és tisztában vannak a tolmácsolással kapcsolatos erkölcsi kötelezettségeikkel, ezáltal garantálják a jogot arra, hogy a peres felek értsék a tárgyalást, és aktívan részt vegyenek saját védelmük érdekében. Az összes többi vádlott a sötétben tapogatózik. 7. A tolmácsszolgáltatás minőségének javítására irányuló intézkedések Milyen lehetőségek vannak arra, hogy javuljon az európai tárgyalótermekben nyújtott tolmácsszolgáltatások minősége, különös tekintettel a kisebbségi nyelvekre? Az Amerikai Egyesült Államok tapasztalataiból merítve Mikkelson a következő megoldásokat javasolja (Mikkelson 2003b): 7.1. Mérés és minősítés Az Amerikai Egyesült Államokban számos bíróság minősítő programokat indított, hogy biztosítsák a tolmácsok megfelelő képesítését. Az első ilyen intézményes keretek között zajló program az 1978-ban kiadott Szövetségi Bíróság Tolmácsairól szóló rendelet értelmében indult. Mikkelson a tolmácsok kvalifikációjának mérését szorgalmazza, és Hewitt (1995) alapelveit idézi, melyek a minőségi tolmácsok kiválasztását célozzák. Véleménye szerint az lenne optimális, ha minden tolmács, akit törvényszéki tolmácsolási feladatra jelöltek ki, képességeire vonatkozóan ellenőrzésen essen át a tárgyalás előtt. Javasolja, hogy a tolmácsok szükséges képességeinek meghatározását olyan egyének végezzék, akik nyelvileg képzettek, és ezáltal képesek kiszűrni a megfelelő szakértelemmel és gyakorlottsággal rendelkező tolmácsokat. Továbbá kijelenti, hogy a tolmácsolásra való alkalmasság mérésének legjobb módja az intézményes keretek között zajló minősítő tesztelés. (Hewitt 1995: 89 In: Mikkelson 2003b). A tolmácsolásban való jártasság kritériumainak meghatározása rendkívül nehéz feladat, de a cikk sajnálatos módon nem hivatott támpontokat adni ezen paraméterek felállítására, csupán egy kaliforniai példát hoz arra, hogy milyen súlyos következményekkel járhat egy kidolgozatlan, hibás mérési eszköz alkalmazása, valamint megbízhatatlan irányelvek követése (Gonzalez et al. 1991: 541-543 In: Mikkelson 2003b). Mikkelson megállapítja, hogy a tolmácsolási készségek mérésére szolgáló érvényes és megbízható tesztek megalkotása és alkalmazása valóban fáradságos munka és költséges feladat, amely a hatalmas pénzösszegeken felül olyan szakértelmet kíván, ami nem mindenütt jelenvaló. Az Amerikai Egyesült Államokban erre a célra hozták létre a már említett konzorciumot, mely pénzalapot biztosít ilyen tesz