Forrás, 1943. július-szeptember (1. évfolyam, 7-9. szám)
1943-07-01 / 7. szám
helyt akar állni munkahelyén és a családban, jövőt akar építeni nemzete szolgálatában. Más ízben az önálló iparos és a kiskereskedő helyzetéről és jövőjéről volt szó. Az itt mutatkozó problémák átlagban egy síkon mozognak a munkásságéival, mégis külön érdeklődésre tarthatnak számot a beavatatlanok számára anynyi újat mondó, talpraesett előadások. A tanítónő és a tanyai tanító — mind a ketten régi pedagógusdinasztia lelkes ivadékai — komoly hitvallást tettek hivatásuk mellett. „A magyar tanító nem vágyik dicsőségre és hálára ... elég jutalom számára, ha a maga formálta lelken látja majd, hogy magyarrá lett!“ S tegyük hozzá, hogy Istené lett. Ezért a kettős feladatért áldozzák fel személyes jólétüket, kényelmüket, sokszor magasabbrendű kultúrigényeiket a nemzet szellemi úttörői s hogy saját magukat illetően milyen szerények, mi sem mutatja jobban, mint hogy a mikrofon elé nem panaszt, hanem lélekmelegtől átfűtött munkásprogrammot, meleg emberszeretetet hoztak. A rádióban elhangzott „őszinte beszéd“ első harmadévi sorozatát az Athenaeum adta ki. Kívánatos volna, hogy minél többen forgassák az egyszerű köntösű, szürke kis könyvet, amely kívül oly igénytelen, mint maga az őszinteség, de mondanivalójában olyan építőerejű, mint ugyancsak maga az őszinteség. (hr.) 102 KOMÁROM Szekér zörög a hajnali utcán, kalapos méltóság most a víztorony és úgy feszül a nappal szembe, mint egyenruhás vitéz a vársoron. A Szent András-templom kettős orma a felhőhabokba szinte beleszúr. Arany-özön ömlik az égből, a róna fölött a fény az úr. Jókai házán zöldelő borostyán, bőségtől duzzad mindegyik levél s békázni kezd a kósza szellő, ahogy szavai hullanak s mesél. Tamás Lajos