Forrás, 1943. július-szeptember (1. évfolyam, 7-9. szám)

1943-07-01 / 7. szám

helyt akar állni munkahelyén és a családban, jövőt akar épí­teni nemzete szolgálatában. Más ízben az önálló iparos és a kiskereskedő helyzetéről és jövőjéről volt szó. Az itt mutatkozó problémák átlagban egy síkon mozognak a mun­kásságéival, mégis külön ér­deklődésre tarthatnak számot a beavatatlanok számára any­­nyi újat mondó, talpraesett elő­adások. A tanítónő és a tanyai ta­nító — mind a ketten régi pedagógusdinasztia lelkes iva­dékai — komoly hitvallást tet­tek hivatásuk mellett. „A ma­gyar tanító nem vágyik dicső­ségre és hálára ... elég juta­lom számára, ha a maga for­málta lelken látja majd, hogy magyarrá lett!“ S tegyük hozzá, hogy Istené lett. Ezért a kettős feladatért áldozzák fel szemé­lyes jólétüket, kényelmüket, sokszor magasabbrendű kultúr­­igényeiket a nemzet szellemi úttörői s hogy saját magukat illetően milyen szerények, mi sem mutatja jobban, mint hogy a mikrofon elé nem panaszt, hanem lélekmelegtől átfűtött munkásprogrammot, meleg em­­berszeretetet hoztak. A rádióban elhangzott „őszinte beszéd“ első harmad­évi sorozatát az Athenaeum adta ki. Kívánatos volna, hogy minél többen forgassák az egy­szerű köntösű, szürke kis köny­vet, amely kívül oly igény­telen, mint maga az őszinte­ség, de mondanivalójában olyan építőerejű, mint ugyan­csak­­ maga az őszinteség. (hr.) 102 KOMÁROM Szekér zörög a hajnali utcán, kalapos méltóság most a víztorony és úgy feszül a nappal szembe, mint egyenruhás vitéz a vársoron. A Szent András-templom kettős orma a felhő­habokba szinte beleszúr. Arany-özön ömlik az égből, a róna fölött a fény az úr. Jókai házán zöldelő borostyán, bőségtől duzzad mindegyik levél s békázni kezd a kósza szellő, ahogy szavai hullanak s mesél. Tamás Lajos

Next