Forrás, 1943. július-szeptember (1. évfolyam, 7-9. szám)

1943-07-01 / 7. szám

falusi kisbíró írt levelet a rádiónak, amelyben az elhunyt Móricz Zsigmond egyik elbeszélése ellen tiltakozott. Tiltakozását az egész „kisbírói kar“ nevében közölte a tekintetes rádióval és az íróval. A rádiónak és a humoristának felette nehéz helyzete van nap­jainkban, amikor, úgy látszik, a szó szoros értelmében nem értik a tréfát. A humor problémája már évekkel ezelőtt is nagy gondot okozott a rádiónak, amikor tisztogatást kellett rendeznie az úgy­nevezett pesti humor világában. A tisztogatásra nagy szükség volt, mert a Hacsek és Sajó-féle agyalágyult szellemi termékek csúnyán megfertőzték a nemes magyar humor világát. Egyesek szeretik ezt a letűnt humoros műfajt a „polgár humorá“-nak nevezni és Duham el esett, tragikomikus Salavinját emlegetik, aki a bukdácsoló kispolgárnak balfogásaival, nagyratörésével, csaló­dásaival mindörökre példája marad. Nos, a pesti humornak semmi köze nem volt Salavinhoz. Szellemessége ordítóan felületes, filozó­fiája vásári, komikuma esetlen, degenerált. Ennek a humornak semmi köze nem volt a magyar lélekhez sem, az igazi magyar kis­polgári réteghez, melynek derűjét legjobban talán Sipulusz- Rákosi Viktor látta meg ragyogó humoreszkjeiben. Humort mesterségesen nem lehet termelni. A nevetés arany­derűjét még sohasem sikerült lombikban előállítani. A rádiónak türelmesen keresni kell azt a humorfajtát, amely a magyar kö­zönségnek minden tekintetben megfelel. Természetesen el kell vetni a régi sablonokat, a föld népét hol ravasznak, hol együgyű­­nek mutató művicceket. A pattogó kapitány és a káromkodó őr­mester alakja sem humoros immár, hiszen az új magyar katona­élet sem nagyon ismeri a K. und K.-világ figuráit. Az arisztokrata­viccekben destruktív düh húzódik meg egy érdemekben gazdag társadalmi osztály ellen s az esetleges hibákat hangsúlyozottan pellengérező technika gyanakvást kelt az osztályok közötti béke híveiben. A rádióhumor terén ma kétségtelenül meglátszik Legé­nyei József dr. kezdeményezéseinek eredménye. Konferanszai ma nélkülözhetetlenek a vidám estéken, katonaviccei kerülik az ízlés­telenséget, humoros beállításai, látásmódja teljesen mentesek a néhány évvel ezelőtt még a rádióban is burjánzó pesti humortól. A rádió valószínűleg igen jól ismeri a humor jelentőségét és mindent megtesz, hogy ez az üdítő műfaj ne hiányozzék az adá­sok rengetegéből. Ha a humorkutatás munkája nehéz is, attól az elvtől, hogy a humor a könny és a nevetés vegyüléke­s alapját mindig mélységes emberi filozófia avatja erőssé, soha nem szabad eltérnie a rádiónak. György László 100

Next