Forrás, 1943. október-december (1. évfolyam, 10-12. szám)
1943-11-01 / 11. szám
Ettől eltekintve azonban egyike a legszebben fényképezett s a lírai versben bujkáló epikát legjobban eltalált filmeknek. S e kis előjáték annyira szívre hatott, hogy a nézők sűrű nyílt, színi tapsokkal ajándékozták meg a rendezőt. A film soha ne féljen a lelki nevelésitől. A Kettesben című filmnek az a jellegzetessége, hogy elejétől végig szabad ég alatt készült, a dunaalmási partokon. Forgatásához nem kellett műterem. Kiderült, hogy kulisszák nélkül is lehet érdekes filmet alkotni s a nagy folyam partja is nyújt szép felvételi lehetőségeket. A téma nem új: a városi életet megunt vezérigazgató — megint egy „vezér“! — a dunai szigeten akarja robinzoni víkendjét tölteni, távol a nőktől s a város zajától. Persze, hogy szőke nő hálójába kerül: a nő egy elszabadult motorcsónakon rohan feléje s esik váratlanul a vezér karjai közé. A téma s a befejezés, hála Istennek, nem új; ami újdonság, az a „szabadtéri játék“. Sajnos, a film ennek ellenére is groteszk maradt, egyetlen városi vezérről sem tételezzük fel, hogy ennyire gyámoltalanul viselkedik — vadevezős létére — a Dunán s annyi balfogást csinál Budapesttől nyolcvan kilométernyire. Págernek sok egyforma, unalmas mozdulata volt, Simor Erzsi csak szépségével hatott, egyébként — bármennyire látszott is róla a jóindulat s a mindenáron való „látszani akarás“ — játéka fabábszerű. S ugyanezt lehet mondani a gyászoló szülők teljesen elrajzolt alakjáról is. A film eltérése a többiektől azért adódott, mert a környezet, a helyrajz szokatlan, szabadtéri. A szereplők azonban itt is ugyanazok maradtak, akik műtermi díszletek között játsszák megszokott önmagukat. Nevetni azonban sokat lehet a filmen, bár nem értjük, miként tűrhette Páger, hogy Simor percekig vájkáljon meztelen talpával az arcában, örvendetes, hogy a jószemű rendező — Cserépy László — újra észrevett egy várost, amelyet kulisszául használt, Győrt. Ne csak örökké Pestet fényképezzük. Nálunk, ha vidéki miliőt keresnek, legjobb esetben a Margitszigetet találják meg, mint a Megálmodtalak című Vaszaryfilmben. Ez a film, mint a Vaszary-vígjátékok általában, pompásan pereg, leköti az érdeklődést mulattat és szellemes, de van egy vékony, törékeny vonala: az a bizonyos félreértés, amely nem akar tisztázódni egészen az utolsó pillanatig. Pedig ha Bilicsi beszélhetne rögtön a darab elején s nem forrasztanák torkára a szót örökké .. . akkor, nos, akkor meg sem születne a darab s a közönségnek mégis az szolgál mulatságul, hogy „ő már tudja, amit kell, de szerencsére a szereplők nem sejtik ...“ A filmben egyébként Muráti Lili ünnepelt énekesnő (nem kell megijedni, nem énekel, csak próbálkozik, de ezt oly kedvesen, humorral, hogy mindig meggyőz arról, milyen kitűnő művésznő), aki egy vidéki körúton megálmodja magának a 222