Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1971 (2. évfolyam, 2-4. szám)

1971 / 2. szám

TALÁLKOZUNK: UTON-UTFELEN II. évfolyam 2. szám AUG DIPLOMÁS NAÍV MATERIALISTÁK LAPJA Ára: 1 forint (+egy búcsúkézfogás) «!­Csengettek. Az éles berregés — hej, de sokszor lélegez­tünk fel megkönnyeb­bülve, amikor meghal­lottuk! — most akarat­lanul is Csehov szavait juttatja eszünkbe: „Saj­nos, az életet nem lehet kétszer élni, pedig a második élet lenne az igazi, amelyhez az első csak főpróba”. Milyen furcsa teremtmény is az ember! Míg­ a főpró­ba tartott, mi is folyton, a napok, a hetek és a hónapok múlását sürget­tük, eszünkbe sem ju­tott az újrakezdésről bölcselkedni. És most, amikor ujjhegyig telt boldogsággal kellene örülnünk, hogy sikere­sen lezártuk életünk egyik szakaszát, mégis a megismételhetetlenről elmélkedünk. Csengettek. Jól tudjuk, nekünk már nem lesz részünk az úttörők — kezdettel járó — torokszorító iz­galmaiban, ezért csak emlékezünk. Látjuk ma­gunkat, amint kicsit fél­szegen keressük helyün­ket az új közösségben, és látjuk azokat, akik a főiskola kapujának át­lépésétől mellettünk áll­tak; segítő kezet nyújt­va, tiszta emberi szóval igyekeztek könnyíteni a „fészekrakással” járó gondjainkon. Arcok villannak fel előttünk... Osztály- és évfolyamtársainké, akik­hez a barátság és a sze­retet ezernyi szála fűz. Három esztendő alatt eggyé gyúrtak bennün­ket a hétköznapok, gyakran izzasztó kínban égve kellett megérte­nünk: gondgerendát, je­genyederékkal kön­­­nyebben vihetünk, ha több vállon oszlik meg a súly. Ebben az elvtár­si, egymást segítő lég­körben tanulva sikerült elérnünk azokat az ered­ményeket, amelyekre — úgy érezzük — most joggal lehetünk büsz­kék. Az utánunk jövőkkel is közös volt a gondunk és az örömünk. Remél­jük, ők is érezték együ­vé tartozásunkat, baráti segítségünket. Szívből kívánjuk, hogy nálunk eredményesebben állja­nak helyt a hátralevő erőpróbákon! Csengettek. Nekünk most búcsúz­nunk és indulnunk kell. Tudásban, emberségben gazdagodva lépünk ki főiskolánk kapuján. Sza­vakkal kifejezhetetlen köszönet illeti ezért a főiskola vezetőit, párt- és szakszervezeti bizott­ságát, valamennyi dol­­­­gozóját; nem utolsósor­ban szeretett — velünk annyit bajlódó — taná­rainkat és mindazokat, akik biztosították szá­munkra, hogy nyugodt körülmények között magasabb szinten ké­szüljünk fel szép hiva­tásunk folytatására. Holnap már új fel­adatok várnak ránk. És jó tudnunk, hogy e fel­adatok — legyenek bár­milyen nehezek — meg­oldása során főiskolánk­nak mindig lesz hozzánk víg üzenete. JÜMJ .V | ÚJ LOVAGOKAT ÜTNEK A BUCKINGHAM-PALOTÁBAN (DIPLOMÁCIAI TUDÓSÍTÓNKTÓL) Erzsébet angol királynő a közeli napokban fogadja és lovaggá üti dr. Farkas Lászlót, dr. Honti Jánost, Szente An­talt és Szűcs Györgyöt, az MSZMP KB Politikai Főiskola legvörösebb diplomájával végzett hallgatóit. Az ünnepi ak­tusra sok névtelen személyiség mellett a rektori tanács néhány tagját is meghívják. (Képünk a lovaggá ütés főpróbáján készült.) Képtelent?) hírek a nemzetközi sajtóból H3EECTHS A Szovjetunió Tudományos Akadémiája mellett működő gazdasági kutatóintézet véget nem érő előadássorozat meg­tartására és tanácsadói mun­kakör betöltésére kérte fel Va­lentin Károlyt, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár volt munkását, a gazdaságirányítá­si rendszerrel kapcsolatos problémák jeles szakértőjét. 0601 — Nagy lépést tettünk előre a demokratizmus kiszélesíté­sében és az új szicíliai föld­törvény megalkotásában —, tá­jékoztatta a maffia vezetőit dr. Varga János, Palermo főpol­gármestere. — Hollywood felől elszáll­tak a viharfelhők! — jelentet­te be legutóbbi sajtóértekezle­tén Kleizer Flórián, a Metro— Goldwyn—Mayer cég új pro­pagandafőnöke, aki kelet-eu­rópai tárgyalásai során száznál több amerikai film forgalma­zásáról kötött szerződést. deauxi borhamisításra? — címmel dr. Nyemcsok János nagy tetszéssel fogadott szék­foglalót tartott a Francia Aka­démián. Schweizer Illustrierte A magyar belpolitikai ese­mények hatására a svájci órák magyarországi exportja meg­háromszorozódott. A megnö­vekedett igények és követel­mények indokolttá tették, hogy a vezető óragyárak munkásai részére alapfokú politikai tan­folyamokat szervezzenek. A tanfolyamok tematikájának összeállítására és a foglalko­zások levezetésére Gulyás Je­nőt kérték fel. Ünnepélyes külsőségek kö­zött iktatták be hivatalába Oravecz Mihályt, a londoni ke­leti nyelvek főiskolája új rek­torát. Az ünnepséget követő koktélpartin O. M. ismertette az egybegyűltekkel a „Vádol­juk az imperializmust!” akció eredményeit. Kuwait állam a jövőben — az olajtermelés és az extra­profit növelése érdekében — megkülönböztetett figyelmet fordít a munkások hangulatá­nak tanulmányozására. A han­gulatelemző minisztérium élé­re — a forradalmi múltú Cse­pel illetékes vezetőivel egyet­értésben — Kázsmér Istvánt szerződtette. £ c Wond Gyökeret ereszthetnek-e a párizsi Concorde-téren a vi­harsarki kertek virágai, és megérettek-e már a társadal­mi feltételek egy újabb borz 1977 SEP 1 A *3 M MOST KELL MEGFOGNI! ÓRIÁSI LEHETŐSÉG! CSAK VIDÉKI PÁRT-, KISZ- ÉS EGYÉB APPARÁTUSBAN DOLGOZÓKNAK! A Politikai Főiskola végzős kollégistái azonnal elcserélnék kiemelt zöldövezetben levő hipermodern­­ lakosztályukat egyszerű, összkomfortos vidéki lakással. LELÉPÉSI DÍJAT NEM FOGADUNK EL! Ehelyett hozzák magukkal a felsőbb szerv, a feleség és a gyerekek jóváhagyását, valamint minimális marxista előképzettségüket! Zenéről időnként a Videoton Szatmár típusú rádiója és néhány beszeszelt őslakó gondoskodik. NEM BÁNJA MEG! SIESSEN! ^ [X; U<o(o |/)V^f \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>\\\\^ Itt voltunk: stetán új vasútvonalat nyitnak az NDK és az NSZK közötti köz­lekedés zavartalan lebonyolí­tására. A két kormány tárgya­lásainak eredményeképpen az állomásfőnöki funkciót Kelet- és Nyugat-Berlinben egyaránt Balázs József tölti be. Newsweek Ismeretlen csillagrendszerek felé száguld a tegnap fellőtt Apolló 101. űrhajó! — Mint rendkívüli kiadásunkban je­lentettük, Bojtor Ferenc pa­rancsnoksága alatt kipróbált kozmonauták — Árokszállási István, Buki Imre, Burán Ká­roly, Dutka Antal, Horgosi Jó­zsef, Klaisz Ferenc, Markovics Ferenc, Mezei János, Somodi István, dr. Varga János — vár­ják az újabb űrfeladatokat. MAGYARORSZÁG Másodszor osztottak diplo­mát az MSZMP KB Politikai Főiskoláján. Mint fenti — nemzetközi sajtóból vett — összeállításunk is bizonyítja, valamennyi végzett hallgató az őt megillető munkakörbe és beosztásba került. Mi búcsúzunk — és maradunk Csengettek? A, nem. Nekünk még nem ... A megszokott csend nekünk­ akaratlanul is azt juttatja az eszünk­be, hogy még egy-két es­zendő hátra van. Ti­pikus Móricz (ka) szi­tuáció: nekünk minden­ről ez jut az eszünkbe. De félre a komoly té­mákkal, most nem sza­bad magunkra gondolni. A vezércikk írójának ebben az esetben az a felettébb szokatlan fel­adat jutott, hogy próbál­ja meg elmondani, amit a tömegek gondolnak. Rajta hát, vágjuk a fát ebbe a nehéz fejszébe. Eltelt tehát ismét egy esztendő, s főiskolai szokás szerint a harma­dik évfolyam kényte­len búcsút venni a meg­szokott falaktól, a hal­kan zümmögő foglalko­zásoktól és az étterem­től. Ja, persze,­­ölünk is, akik még maradunk, hogy az általuk tört csapás h­elyén felszán­tott és alaposan össze­kuszált vonalain a nyo­maikba lépjünk. Nehéz lesz a búcsú­zás, mert... Miért is lesz nehéz? Mert már úgy meg­szoktuk az ismerős ar­cokat. Igaz, egy-két esz­tendő kevés arra, hogy három évfolyam össze­barátkozzon, vagy csak név és arc szerint meg­ismerje egymást. A zsú­folt délutánok miatt azonban nem sikerült összehozni az egyébként nem is tervezett ismer­kedési estét. Az persze szerencse, hogy a büfé kínál némi társadalmi­­elvtársi kapcsolatot: meg lehet kérni egymást kávévételre, ha hosszú a sor.­­­••» aztán szövődtek barátságok, s íme most ezek a pókhálófinomsá­­gú összekötő szálak is elszakadnak. Most azonban valóban csengettek. Nincs tehát sok időnk — s talán módunk sem —, hogy együtt és külön-külön mindenkitől elbúcsúz­zunk. Vegyétek tehát ezt a néhány mondatot egy erőteljes kézszorí­tásnak, amelyben min­den jókívánságunkat szeretnénk útravalóul adni. Távozásotokkal ter­mészetesen semmi nem változik meg főiskolán­kon. Újak és újak jön­nek, folytatjuk ott, ahol abbahagytátok. Remél­jük — és kívánjuk —, hogy munkahelyetekre érkezésetek­kel viszont történik új: bőséggel kamatozik majd a ve­rejtékes munkával meg­szerzett kincs. A csengő most már erőszakosan berreg. Ki­­nek-kinek mást mond, mindnyájunkat másra figyelmeztet. Menni kell. Nektek az életbe, nekünk foglalkozásra, nekik vizsgára. Milyen kár, hogy az egész élet búcsúzkodás­ból és találkozásokból áll. C milyen szén, hogy az életben mindig van találkozás és búcsú. I : 1 i

Next