Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1972 (3. évfolyam, 1-3. szám)
1972 / 1. szám
Közös cselekvéssel A POLITIKAI FŐISKOLÁN 1971-ben kezdtük el tanulmányainkat. Megkezdődött számunkra egy hosszú távú munka, amely eddigi gyakorlati munkánk komolyabb elméleti megalapozottságát szolgálja. Úgy hiszem és érzem is, hogy a tanulás, az új ismeretek megszerzése és megértése a levelező oktatásban résztvevőknél a munka melletti főfoglalkozássá lépett elő és ez a tény bizonyos változásokat is eredményezett életstílusukban, napi feladataink megoldásában. Azoknak adok igazat, akik azon a véleményen vannak, hogy a levelező tagozaton szerzett oklevél, vagy diploma ugyanolyan értékű, mint a nappali tagozatosoké, — tehát szükségszerű, hogy ugyanolyan jellegű, mélységű és eredményes munkát kell végeznünk, mint a nappali tagozatos kollégáknak. Ezzel nem tagadni, vagy cáfolni akarom azokat az előnyöket — az előadások hallgatása, a tanulásra fordítható idő nagysága, konzultációs lehetőség stb. — melyeket a bentlakó elvtársak élveznek. Pedagógiai szempontból kétségtelenül hátrányosabb helyzetben vannak a levelezők. Éppen ezért el kell érni azt, hogy ez a hátrány ne legyen nagyobb a megengedhetőnél, s az oktatás hatékonysága megfeleljen a Politikai Főiskola követelményeinek. A Főiskola vezetésével közösen — a magunk módján — nekünk is keresnünk kell azokat a metodikai variánsokat, amelyek az iskola oktató-nevelő munkájának színvonalát emelik. A SZÁMVETÉST azzal kell folytatnom, hogy már egy fél év van mögöttünk, melynek alapján meg lehet ítélni és véleményt lehet mondani azokról a kapcsolatokról, melyek az iskola és köztünk kialakultak. A magam részéről helyeslem, — és ezt hallgató társaim is így ítélik meg, — hogy az előadások során nem a teljes kérdéscsoportok és a problémák részletes kifejtésére törekszenek a tanszékek képviselői, hanem az adott témakör fontosabb kérdéseit, ütközőpontjait, vagy vitás problémáit fejtik ki. Az adott téma egészének megértésére biztosítottak a jegyzetek, amelyeket ha lehet minősíteni, úgy fogalmaznám: közérthetőek, világosak, a legújabb álláspontokat tükrözik. De biztosítani kellene rendszeresebb és folyamatosabb megjelenésüket, s elkerülni azt, hogy csak a vizsgaidőszakban kerüljenek a hallgatók kezébe. Az előadások említett felépítése ugyanakkor arra ösztönöz, — vagy ha úgy tetszik kötelez — hogy a hallgatók a kötelező, az ajánlott és az egyéb irodalmi források körében további kutatásokat végezzenek. A levelező hallgató tanulásának kulcskérdése, hogy milyen módon tud önálló, folyamatos tanulmányokat folytatni, ezt mennyire tudja összeegyeztetni, szinkronba hozni saját napi munkájával, és milyen eredménnyel hasznosítja munkájában a tanultakat. Ebből a szempontból helyes lenne — ahol ez kivitelezhető —, ha az oktatási igazgatóságok tanszékeinek munkájába bekapcsolnák a levelező hallgatókat, akár úgy, hogy meghívást kapnának a tanszékek továbbképző előadásaira, akár úgy, hogy egy adott témában vitát, konzultációt, esetleg előadást tarthatnánk. Minden feltétel biztosított ahhoz, hogy a hallgatók az ilyen jellegű feladatoknak megfelelő szinten tegyenek eleget. Ennek hasznosságát tapasztalatból állíthatom, mert ilyen jellegű tanszéki feladatok megoldásában esetenként én is részt veszek. E munka segítené az Oktatási Igazgatóság feladatainak megoldását, s biztosítaná a hallgatók rendszeres önképzését és tanulását is. A főiskolai tanulmányok folytatása idején elképzelhető lenne még az is, hogy az iskola tanszékeinek kutatási programjaiba bekapcsolnák a levelező hallgatókat úgy, hogy adatgyűjtő megbízatásokat kapnánk. Bizonyára nem minden gyűjtőmunka lenne használható a tanszékek számára,de feltétlenül segítséget jelentene az ilyen jellegű megbízások rendszere a hallgatók és a tanszékek jobb kapcsolatának kialakításában; analógiát és gyakorlati területet biztosítana a hallgatók számára; bepillantást adna a tanszéki tudományos kutatások műhelytitkaiba. Az ilyen jellegű megbízatások egyben garanciát jelentenének a szakdolgozatok színvonalas elkészítésére, s egyben inspirációt az önálló kutatómunka folytatására az iskola elvégzése után is. LEHET, hogy e kívánságok, óhajok nagyképűen hangzanak, — mindegyikük talán nem is valósítható meg — de érzésem szerint komolyan hozzájárulnának annak a célnak a megvalósításához, amelyet Molnár János elvtárs, a Politikai Főiskola rektorhelyettese a „Fórum” munkatársának adott legutóbbi nyilatkozatában az oktatás színvonalának, a Főiskola rangjának folyamatos emelésében jelölt meg. E munkában nekünk, a Főiskola levelező hallgatóinak is részt kell vennünk. Jaki Tibor Levelező Tagozat, I. évf. 1. oszt. TACITUS UTÁN SZABADON Élni kell a lehetőségekkel „Mens sana, in corpore sano!” Ki ne ismerné Tacitus közmondássá vált híres megállapítását, amely az ép testben lakozó ép lélek nagyszerűségét hirdeti. Bocsánatot kérek, hogy első mondatomban egy római „mankójába” kapaszkodom, de célom elérésére találóbb jelmondatot nehezen találnék. Van uszodánk, tornatermünk. Miről is van szó? Mit keresnek itt a Fórum hasábjain bukdácsoló mondataim? Nos, elárulom: népszerűsíteni szeretném most felépült uszodánkat, tornatermünket, s a bennük rejlő ragyogó lehetőségeket. Mozgás nélkül nem lehet élni! A fent leírt filozófiai tétel — tény. S hogy — e tételt betartva — át tudjuk alakítani eddigi — mozgás nélküli — életünket, e cél érdekében ezután megjelenő számokban cikksorozatot szeretnék írni. Írni az úszás nagyszerűségéről, a „kocogás” és a gimnasztika vérpezsdítő hatásából, ^ arról, hogy mi is az a rekreáció, a jótékony hatású reggeli ^ tornáról, a — nem koplaláson alapuló — fogyásról (persze, ^ ha erre egyáltalán valakinek ^ szüksége van). ^ Tervek után tettek. Elképzeléseim kiterítve. A „mozgalom” elméletileg tehát megkezdődött. S hogy a folytatás mindenki tetszését elnyerje, abba is hagyom a tollkaptatást. Ígérem, egy- egy 5 foglalkozás után sokkal jobban fogja érezni magát a kedves Olvasó, mint most, a cikk elolvasása után. Tóth Bence testnevelő tanár ÉREMOSZTÁS Ilyen is volt a főiskolán. Igaz, hogy nem a tanulmányi munka valamiféle elismeréseként, de ez mit sem von le abból az értékből, amit az érmék kifejeztek. A szakszervezeti bizottság sportbizottsága ugyanis ezekkel a szóban forgó érmekkel, serlegekkel zárta le a múlt év végén befejezett kispályás labdarúgó-bajnokságot és tüntette ki a legjobb csapatokat és a legjobb teljesítményt nyújtó labdarúgókat. A bajnokság értékeléséről Papp János évfolyam sportfelelős tartott rövid értékelést. Ebből az csendült ki, hogy a bajnokság az elmúlt évben is — immár a hagyományok folytatásaként — igen jól sikerült. Vérbeli küzdelmet hozott és „tömegeket” mozgatott meg. Csaknem százan rúgták a labdát jól vagy kevésbé sikeresen, de feltétlenül nagy kedvvel és igyekezettel. A sportfelelős elismeréssel szólt a teljesítményekről, majd átnyújtotta a megérdemelt „trófeákat”, érmeket, zászlókat. Az aranyjelvény ezúttal a harmadik évfolyam csapatának birtokába került, míg az ezüstöt az első évfolyam A, a bronzot pedig a második évfolyam C csapatának tagjai kapták. A szurkolók szavazatai alapján odaítélték a legjobb kapus és a legjobb mezőnyjátékos címet is. Az előbbit Noszticius Ferenc a II/C „portása”, az utóbbit Papp Lajos, a harmadikosok népszerű „mindenese” nyerte el. A díjak átadása után kötetlen beszélgetés alakult ki a „nagy ellenfelek” között, s közben arról is szó esett, hogy hamarosan újra kezdjük... $ ■ ; A kiscsoportos oktatásról (Folytatás az 1. oldalról) nyerő, hogy a hallgatóságot az oktatási folyamat egészében nagyobb aktivitásra készteti. A hallgatók a tanárral együtt a szó szoros értelmében „végigdolgozzák” az előadásokat is. Sokszor előre elolvassák a tananyagot s már annak ismeretében ülnek be az előadásokra, s közben kérdéseket tesznek fel a nem eléggé világos részekre vonatkozóan, sőt, nem egyszer a tárgyalt problémák levezetésébe is bekapcsolódnak. Előfordul, hogy már itt vita kerekedik egyegy problémáról, ami a tanárt is orientálja a foglalkozások vitakérdéseinek megválasztásában. Ezt tartjuk a kiscsoportos oktatás egyik legfőbb előnyének a hagyományos módszerrel szemben. A kiscsoportos rendszerben az oktatási folyamat alapvető mozzanatai: előadás, osztályfoglalkozás, a referátumos szeminárium és természetesen az egyéni tanulás. Az előadások szerepe, jellege a kiscsoportos formában jelentős mértékben megváltozik. A kiscsoportban tartott előadás természetesen nem lehet a korábbi nagyelőadás puszta „levitáié”, bár pedagógiai szempontból számos téma esetében még ez is hatékonyabb lehet az évfolyamméretű előadásnál. Az egyes témák fontosságától, bonyolultsági fokától, a feldolgozás módjától (osztályfoglalkozás, vagy referátumos szeminárium) függően különböző előadások lehetnek. Van olyan előadás, amely csak bevezet a témába, kiemeli a fő kérdéseket, felhívja a figyelmet a „buktatókra”, eligazítást ad az irodalom feldolgozásához. Előadásaink többsége azonban többirányú feladatot old meg: útmutatást ad az anyag feldolgozásához, az irodalomhoz, kiemeli a téma vitás és problematikus részeit, kifejti azt az egy vagy két fő kérdést, amely az adott téma megértésének kulcsát képezi. A kiscsoportos rendszerben sem mellőzzük teljesen az évfolyam méretű előadásokat. A hagyományos központi előadásokra épülő módszerben lehetőség van arra, hogy az előadást a téma specialistája, illetve az az előadó tartja, aki az adott témából a legtöbbet nyújtja a hallgatóságnak. Tapasztalataink szerint ebben a rendszerben megoldott a sokat bírált jegyzetismétlő előadás problémája. A kiscsoportban tartott előadás ugyanis kisebb óraszáma és meghatározott szerepe következtében egyszerűen nem lehet jegyzetismétlő. A közös, nagy előadást pedig csak ott alkalmazzuk, ahol az előadó a tananyaghoz mérten plusz ismereteket adhat, illetve ahol a téma speciális ismereteket kíván meg. A kiscsoportos rendszerben az oktatási folyamat egyes mozzanatai nem különülnek el olyan határozottan, mint a hagyományos oktatási formában. Az előadáson is lehet konzultáció, sőt esetenként vita is, viszont az osztályfoglalkozásokon és szemináriumokon is lehet olyan tanári összefoglaló, ami tulajdonképpen előadásként fogható fel. S ez nem zavarja az oktatást, sőt ösztönzi a vitákat és ezzel elősegíti, hogy a legfontosabb kérdések világosan tisztázódjanak és a hallgatóságot különösen érdeklő problémák — nem egyszer a gazdasági problémák politikai vetületei is — valóban megvitatásra kerüljenek. Érdekes tapasztalat, hogy a kiscsoportos formában a korábbi egyéni konzultációkra valahogy nincs szükség és úgy látszik, senkinek sem hiányoznak. Valójában az oktatási folyamat minden fázisában erősödött a konzultációs jelleg. (Az egyéni konzultációk lehetőségét továbbra is biztosítjuk.) Összegezve: eddigi tapasztalataink is igazolják a kiscsoportos módszerre való áttérés indokoltságát. Az új módszerrel kapcsolatos elvárásaink fokozatosan teljesülnek. A hallgatók is megszerették, alapjában jónak, eredményesnek tartják a kiscsoportos formát. A magunk részéről a tapasztalatok gondos mérlegelése alapján tovább dolgozunk a kiscsoportos rendszer további tökéletesítésén. Bieber Ilona Az új tornaterem. Szóval lehet hol.. *-tUSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSS/S/SSS//SSSSSSSSSSS//SS//S//SSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS;SSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SS/f/SSfS* Az idegen nyelvek hatékonyabbb oktatásáért és tanulásáért 1§ Az idegen nyelvek oktatása ^ és tanulása a korábbi években ^ nem érte el a kellő hatékony̋ ságot, nem volt elég ered^ ményes. Az iskola főiskolai§ egyetemi rangra való eme· lése nem hozott lényeges változást az előző állapothoz ^ képest, pedig a nyelvoktatás^ ra biztosított óraszám (4000 óra) egyetemi, főiskolai szinten nagyon nagy idő. Az utóbbi időben mind az iskolai vezetés, mind pedig a hallgatók részéről elemi erővel jelentkezett az igény: | tegyük hatékonyabbá, $^ eredményesebbé az idegen ^ nyelvek, mindenekelőtt az S az orosz nyelv oktatását. Mint^ hogy a hallgatók többsége az porosz nyelvet tanulja, az ^ igényeknek megfelelőbb, modern tankönyvek, progra^mozott tananyagok, kor^ szerű módszerek és szemléltető eszközök alkalmazása ^ vált szükségessé. ^ A felmerült igény jogos és ^ reális cél elérése érdekében ^fogant. A cél kettős: egyrészt a hallgatók hároméves ^nyelvtanulásának eredményeiként meg kell, hogy értsék a mindennapi élettel kapcsolatos egyszerű beszédet és ^ képesek legyenek gondolataikat az oktatási program^ ban meghatározott témákban ^egyszerűen elmondani a ta nult idegen nyelven. Másrészt ^a hallgatók legyenek képesek s a nyomtatott idegen nyelvű szakszöveget, újságot szótár segítségével elolvasni és fordítani. Mindkét cél elérése rendszeres, szívós munkát igényel, mind a tanár, mind a hallgató részéről, megvalósításához hosszabb időre van szükség. A szükséges feltételek megteremtéséhez már egy évvel ezelőtt hozzákezdtünk. Mindenekelőtt kibővült tanszékünk főfoglalkozású, státuszbeli nyelvtanárokkal, akik óraadáson túl tudományosmódszertani kérdésekkel is foglalkoznak: részt vesznek a különböző tananyagok, jegyzetek, szótárak, laboratóriumi gyakorlatok kidolgozásában. Ezzel létrejött az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy növekedjék a tanszék oktató-nevelő munkájának hatékonysága. A további fontos lépés az volt, hogy a régi, elavult orosz tankönyvet új, korszerűvel váltottuk fel. Az új tankönyv lexikailag megfelel hallgatóink érdeklődési körének, jól előkészíti, megalapozza a politikai szakszövegek feldolgozását. A tankönyv nyelvtani anyaga hasznos gyakorlatrendszerével kiválóan megfelel a készségfejlesztés alapvető koncepciójának is. De mivel az új tankönyv nem magyar anyanyelvűek számára íródott, nincs orosz—magyar szószedete, nincs magyar nyelvű nyelvtani magyarázata és nincs magyar nyelvű fordítási szöveggyűjteménye. Ilyen jellegű kiegészítő tananyagok elkészítése ezért a tanszék halaszthatatlan feladatává vált. Ezek közül a szótár már elkészült, a hallgatók már meg is kapták, de a nyelvtani magyarázatok és a fordítási szöveggyűjtemény is nyomdában van már, s rövidesen ezt is megkapják a hallgatók. Új, hangszalaggal ellátott tankönyvből tanulnak a német és francia csoport hallgatói is. A nyelvoktatásban fontos szerepe van a szemléltetésnek. A tanszék az új koncepciónak megfelelően kidolgozta szemléltetési eszközök beszerzésének és alkalmazásának perspektivikus tervét. Ebben a tervben helyet kapnak mind a régi, de eredményesen felhasználható nyelvtani táblázatok, didaktikailag jól megválasztott tanszövegek, beszélgetésre, társalgásra, szituációteremtésre kiválóan alkalmas komplex képek, mind pedig a korszerű nyelvoktatási eszközök: a magnetofon, a diavetítő, a hangosfilm, nyelvi laboratórium stb. Szeretném hangsúlyozni a szemléltetés eszközjellegét. Nem lehet ugyanis célja egyetlen nyelvórának sem a felsorolt eszközök öncélú alkalmazása. A szemléltető eszközöknek csak addig van létjogosultságuk a nyelvoktatás folyamatában, amíg segítik az alapvető célkitűzés elérését, amíg fokozzák a nyelvoktatás és tanulás hatékonyságát. Ez vonatkozik a nyár folyamán létrehozott és a ma már működő nyelvi laboratóriumra is. A korszerű nyelvoktatásnak ez a berendezés sem egyedüli eszköze. A nyelvi labor, a magnetofonok, a programozott tanszalagok, az aspektomat és hangosfilm nem csodaszerek, csupán a modern technika olyan vívmányai, amelyek nagymértékben segíthetik a nyelvoktatás és a nyelvtanulás nehéz, fáradságos munkáját. Nem véletlenül került a címben és a cikkben többször is a nyelvoktatás mellé szorosan a nyelvtanulás. Az oktatás és a tanulás az oktatási folyamatban didaktikus egységet alkot. Az oktatási folyamat az oktató és a hallgató aktív tevékenysége. E folyamatból nem ajánlatos, nem célszerű kiiktatni sem a tanárt, sem a hallgatót. A nyelvóra a hallgatók aktív tevékenysége nélkül elképzelhetetlen. A tanórán tanúsított aktivitást a hallgatóknak ki kell egészítenie a tanórán kívüli páros, csoportos, önálló és egyéni tanulással. Nem tanácsos időhiány vagy egyéb ok miatt lemondani a rendszeres, mindennapos egyéni tanulásról, mert ennek hiányában a legkorszerűbb nyelvoktatás sem tud említésre méltó eredményt elérni. Tanszékünk arra törekszik, hogy az oktatás folya i .• FÓRUM