Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1972 (3. évfolyam, 1-3. szám)

1972 / 1. szám

Közös cselekvéssel A POLITIKAI FŐISKOLÁN 1971-ben kezd­tük el tanulmányainkat. Megkezdődött szá­munkra egy hosszú távú munka, amely eddigi gyakorlati munkánk komolyabb elméleti meg­alapozottságát szolgálja. Úgy hiszem és érzem is, hogy a tanulás, az új ismeretek megszerzé­se és megértése a levelező oktatásban részt­vevőknél a munka melletti főfoglalkozássá lé­pett elő és ez a tény bizonyos változásokat is eredményezett életstílusukban, napi fel­adataink megoldásában. Azoknak adok igazat, akik azon a vélemé­nyen vannak, hogy a levelező tagozaton szer­zett oklevél, vagy diploma ugyanolyan értékű, mint a nappali tagozatosoké, — tehát szükség­­szerű, hogy ugyanolyan jellegű, mélységű és eredményes munkát kell végeznünk, mint a nappali tagozatos kollégáknak. Ezzel nem ta­gadni, vagy cáfolni akarom azokat az előnyö­ket — az előadások hallgatása, a tanulásra fordítható idő nagysága, konzultációs lehető­ség stb. — melyeket a bentlakó elvtársak él­veznek. Pedagógiai szempontból kétségtelenül hátrányosabb helyzetben vannak a levelezők. Éppen ezért el kell érni azt, hogy ez a hát­rány ne legyen nagyobb a megengedhetőnél, s az oktatás hatékonysága megfeleljen a Po­litikai Főiskola követelményeinek. A Főiskola vezetésével közösen — a magunk módján — nekünk is keresnünk kell azokat a metodikai variánsokat, amelyek az iskola oktató-nevelő munkájának színvonalát emelik. A SZÁMVETÉST azzal kell folytatnom, hogy már egy fél év van mögöttünk, melynek alapján meg lehet ítélni és véleményt lehet mondani azokról a kapcsolatokról, melyek az iskola és köztünk kialakultak. A magam ré­széről helyeslem, — és ezt hallgató társaim is így ítélik meg, — hogy az előadások során nem a teljes kérdéscsoportok és a problémák részletes kifejtésére törekszenek a tanszékek képviselői, hanem az adott témakör fontosabb kérdéseit, ütközőpontjait, vagy vitás problé­máit fejtik ki. Az adott téma egészének meg­értésére biztosítottak a jegyzetek, amelyeket ha lehet minősíteni, úgy fogalmaznám: köz­­érthetőek, világosak, a legújabb álláspontokat tükrözik. De biztosítani kellene rendszeresebb és folyamatosabb megjelenésüket, s elkerülni azt, hogy csak a vizsga­időszakban kerüljenek a hallgatók kezébe. Az előadások említett felépítése ugyanak­kor arra ösztönöz, — vagy ha úgy tetszik kö­telez — hogy a hallgatók a kötelező, az aján­lott és az egyéb irodalmi források körében további kutatásokat végezzenek. A levelező hallgató tanulásának kulcskérdése, hogy mi­lyen módon tud önálló, folyamatos tanulmá­nyokat folytatni, ezt mennyire tudja össze­egyeztetni, szinkronba hozni saját napi mun­kájával, és milyen eredménnyel hasznosítja munkájában a tanultakat. Ebből a szempont­ból­­ helyes lenne — ahol ez kivitelezhető —, ha az oktatási igazgatóságok tanszékeinek mun­kájába bekapcsolnák a levelező hallgatókat, akár úgy, hogy meghívást kapnának a tan­székek továbbképző előadásaira, akár úgy, hogy egy adott témában vitát, konzultációt, esetleg előadást tarthatnánk. Minden feltétel biztosított ahhoz, hogy a hallgatók az ilyen jellegű feladatoknak megfelelő szinten tegye­nek eleget. Ennek hasznosságát tapasztalat­ból állíthatom, mert ilyen jellegű tanszéki feladatok megoldásában esetenként én is részt veszek. E munka segítené az Oktatási Igazgatóság feladatainak megoldását, s bizto­sítaná a hallgatók rendszeres önképzését és tanulását is. A főiskolai tanulmányok folytatása idején elképzelhető lenne még az is, hogy az iskola tanszékeinek kutatási programjaiba bekap­csolnák a levelező hallgatókat úgy, hogy adatgyűjtő megbízatásokat kapnánk. Bizonyá­ra nem minden gyűjtőmunka lenne használ­ható a tanszékek számára,de feltétlenül se­gítséget jelentene az ilyen jellegű megbízások rendszere a hallgatók és a tanszékek jobb kapcsolatának kialakításában; analógiát és gyakorlati területet biztosítana a hallgatók számára; bepillantást adna a tanszéki tudo­mányos kutatások műhelytitkaiba. Az ilyen jellegű megbízatások egyben garanciát jelen­tenének a szakdolgozatok színvonalas elké­szítésére, s egyben inspirációt az önálló kuta­tómunka folytatására az iskola elvégzése után is. LEHET, hogy e kívánságok, óhajok nagy­képűen hangzanak, — mindegyikük talán nem is valósítható meg — de érzésem szerint komolyan hozzájárulnának annak a célnak a megvalósításához, amelyet Molnár János elvtárs, a Politikai Főiskola rektorhelyettese a „Fórum” munkatársának adott legutóbbi nyi­latkozatában az oktatás színvonalának, a Fő­iskola rangjának folyamatos emelésében je­lölt meg. E munkában nekünk, a Főiskola le­velező hallgatóinak is részt kell vennünk. Jaki Tibor Levelező Tagozat, I. évf. 1. oszt. TACITUS UTÁN SZABADON Élni kell a lehetőségekkel „Mens sana, in corpore sa­­no!” Ki ne ismerné Tacitus közmondássá vált híres meg­állapítását, amely az ép test­ben lakozó ép lélek nagysze­rűségét hirdeti. Bocsánatot kérek, hogy első mondatomban egy római „mankójába” kapaszkodom, de célom elérésére találóbb jelmondatot nehezen­ találnék. Van uszodánk, tornater­münk. Miről is van szó? Mit ke­resnek itt a Fórum hasábjain bukdácsoló mondataim? Nos, elárulom: népszerűsíteni sze­retném most felépült uszo­dánkat, tornatermünket, s a bennük rejlő ragyogó lehető­ségeket. Mozgás nélkül nem lehet élni! A fent leírt filozófiai tétel — tény. S hogy — e tételt be­tartva — át tudjuk alakítani eddigi — mozgás nélküli — életünket, e cél érdekében ezután megjelenő számokban cikksorozatot szeretnék írni. Írni az úszás nagyszerűségé­­ről, a „kocogás” és a gim­­­­nasztika vérpezsdítő hatásából, ^ arról, hogy mi is az a rekreá­­­­ció, a jótékony hatású reggeli ^ tornáról, a — nem koplaláson­­ alapuló — fogyásról (persze, ^ ha erre egyáltalán valakinek ^ szüksége van). ^ Tervek után tettek. Elképzeléseim kiterítve. A­­ „mozgalom” elméletileg te­­­­hát megkezdődött. S hogy a­­ folytatás mindenki tetszését­­ elnyerje, abba is hagyom a­­ tollkaptatást. Ígérem, egy- egy 5 foglalkozás után sokkal job­ban fogja érezni magát a kedves Olvasó, mint most, a cikk elolvasása után. Tóth Bence testnevelő tanár ÉREMOSZTÁS Ilyen is volt a főiskolán. Igaz, hogy nem a tanul­mányi munka valamiféle elismeréseként, de ez mit­­­ sem von le abból az ér­tékből, amit az érmék ki­fejeztek. A szakszervezeti bizottság sportbizottsága ugyanis ezekkel a szóban forgó érmekkel, serlegek­kel zárta le a múlt év vé­gén befejezett kispályás labdarúgó-bajnokságot és tüntette ki a legjobb csa­patokat és a legjobb telje­sítményt nyújtó labdarú­­­­gókat. A bajnokság értékelésé­ről Papp János évfolyam sportfelelős tartott rövid értékelést. Ebből az csen­dült ki, hogy a bajnokság az elmúlt évben is — im­már a hagyományok foly­tatásaként — igen jól sike­rült. Vérbeli küzdelmet ho­zott és „tömegeket” moz­gatott meg. Csaknem szá­zan rúgták a labdát jól vagy kevésbé sikeresen, de feltétlenül nagy kedvvel és igyekezettel. A sportfelelős elismerés­sel szólt a teljesítmények­ről, majd átnyújtotta a megérdemelt „trófeákat”, érmeket, zászlókat. Az aranyjelvény ezúttal a har­madik évfolyam csapatá­nak birtokába került, míg az ezüstöt az első évfolyam A, a bronzot pedig a máso­dik évfolyam C csapatának tagjai kapták. A szurkolók szavazatai alapján odaítél­ték a legjobb kapus és a legjobb mezőnyjátékos cí­met is. Az előbbit Noszti­­cius Ferenc a II/C „portá­sa”, az utóbbit Papp Lajos, a harmadikosok népszerű „mindenese” nyerte el. A díjak átadása után kö­tetlen beszélgetés alakult ki a „nagy ellenfelek” kö­zött, s közben arról is szó esett, hogy hamarosan újra kezdjük... $ ■ ; A kiscsoportos oktatásról (Folytatás az 1. oldalról) nyerő, hogy a hallgatóságot az oktatási folyamat egészében nagyobb aktivitásra készteti. A hallgatók a­ tanárral együtt a szó szoros értelmében „vé­gigdolgozzák” az előadásokat is. Sokszor előre elolvassák a tananyagot s már annak is­meretében ülnek be az elő­adásokra, s közben kérdéseket tesznek fel a nem eléggé vilá­gos részekre vonatkozóan, sőt, nem egyszer a tárgyalt prob­lémák levezetésébe is bekap­csolódnak. Előfordul, hogy már itt vita kerekedik egy­­egy problémáról, ami a tanárt is orientálja a foglalkozások vitakérdés­ein­ek megválasztá­sában. Ez­t tartjuk a kiscso­portos oktatás egyik legfőbb előnyének a hagyományos módszerrel szemben. A kiscsoportos rendszerben az oktatási folyamat alapvető mozzanatai: előadás, osztály­­foglalkozás, a referátumos szeminárium és természetesen az egyéni tanulás. Az előadá­sok szerepe, jellege a kiscso­portos formában jelentős mér­tékben megváltozik. A kiscso­portban tartott előadás ter­mészetesen nem lehet a ko­rábbi nagyelőadás puszta „le­vitáié”, bár pedagógiai szem­pontból­ számos téma eseté­ben még ez is hatékonyabb lehet az évfolyamméretű elő­adásnál. Az egyes témák fon­tosságától, bonyolultsági foká­tól, a feldolgozás módjától (osztályfoglalkozás, vagy re­­ferátumos szeminárium) füg­gően különböző előadások le­hetnek. Van olyan előadás, amely csak bevezet a témába, kiemeli a fő kérdéseket, fel­hívja a figyelmet a „bukta­tókra”, eligazítást ad az iro­dalom feldolgozásához. Elő­adásaink többsége azonban többirányú feladatot old meg: útmutatást­­ ad az anyag fel­dolgozásához, az irodalomhoz, kiemeli a téma vitás és prob­lematikus részeit, kifejti azt az egy vagy két fő kérdést, amely az adott téma megérté­sének kulcsát képezi. A kiscsoportos­­ rendszerben sem mellőzzük teljesen az év­folyam méretű előadásokat. A hagyományos központi elő­adásokra épülő módszerben lehetőség van arra, hogy az előadást a téma specialistája, illetve az az előadó tartja, aki az adott témából a legtöbbet nyújtja a hallgatóságnak. Ta­pasztalataink szerint ebben a rendszerben megoldott a sokat bírált jegyzetismétlő előadás problémája. A kiscsoportban tartott előadás ugyanis kisebb óraszáma és meghatározott szerepe következtében egysze­rűen nem lehet jegyzetismét­lő. A közös, nagy előadást pe­dig csak ott alkalmazzuk, ahol az előadó a tananyaghoz mér­ten plusz ismereteket adhat, illetve ahol a téma speciális ismereteket kíván meg. A kiscsoportos rendszerben az oktatási folyamat egyes mozzanatai nem különülnek el olyan határozottan, mint a hagyományos oktatási formá­ban. Az előadáson is lehet konzultáció, sőt esetenként vi­ta is, viszont az osztályfoglal­kozásokon és szemináriumo­kon is lehet olyan tanári ös­­­szefoglaló, ami tulajdonkép­pen előadásként fogható fel. S ez nem zavarja az oktatást, sőt ösztönzi a vitákat és ezzel elősegíti, hogy a legfontosabb kérdések világosan tisztázód­janak és a hallgatóságot kü­lönösen érdeklő problémák — nem egyszer a ga­zdasági problémák politikai vetületei is — valóban megvitatásra kerüljenek. Érdekes tapaszta­lat, hogy­ a kiscsoportos for­mában a korábbi egyéni kon­zultációkra valahogy nincs szükség és úgy látszik, senki­nek sem hiányoznak. Valójá­ban az oktatási folyamat min­den fázisában erősödött a konzultációs jelleg. (Az egyéni­­ konzultációk lehetőségét to­vábbra is biztosítjuk.) Összegezve: eddigi tapaszta­lataink is igazolják a kiscso­­­­portos módszerre való áttérés indokoltságát. Az új módszer­rel kapcsolatos elvárásaink fokozatosan teljesülnek. A hallgatók is megszerették, alapjában jónak, eredményes­nek tartják a kiscsoportos for­mát. A magunk részéről a ta­pasztalatok gondos mérlegelé­se alapján tovább dolgozunk a kiscsoportos rendszer további tökéletesítésén. Bieber Ilona Az új tornaterem. Szóval lehet hol.. *-tUSSSSSSSSS/SS/SSSSSSSSS//SSSSSSSSSSSSS/S/SSS//SSSSSSSSSSS//SS//S//SSS/SSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SS;SSSSSS/SSSSSSSSSSSS/SSSSSSS/SS/f/SSfS* Az idegen nyelvek hatékony­a­bbb oktatásáért és tanulásáért 1§ Az idegen nyelvek oktatása ^ és tanulása a korábbi években ^ nem érte el a kellő hatékony­­̋ ságot, nem volt elég ered­­^ ményes. Az iskola főiskolai­­§ egyetemi rangra való eme­­· lése nem hozott lényeges vál­tozást az előző állapothoz ^ képest, pedig a nyelvoktatás­­^ ra biztosított óraszám (400­0 óra) egyetemi, főiskolai szin­­­­ten nagyon nagy idő. Az­­ utóbbi időben mind az iskola­­i vezetés, mind pedig a hallga­­­­tók részéről elemi erővel je­­­­­lentkezett az igény: | tegyük hatékonyabbá, $^ eredményesebbé az idegen ^ nyelvek, mindenekelőtt az S az orosz nyelv oktatását. Mint­­^ hogy a hallgatók többsége az porosz nyelvet tanulja, az ^ igényeknek megfelelőbb, mo­­­­dern tankönyvek, progra­­^­mozott tananyagok, kor­­^ szerű módszerek és szemlél­tető eszközök alkalmazása ^ vált szükségessé. ^ A felmerült igény jogos és ^ reális cél elérése érdekében ^fogant. A cél kettős: egy­részt a hallgatók hároméves ^nyelvtanulásának eredménye­iként meg kell, hogy értsék a­­ mindennapi élettel kapcso­­­latos egyszerű beszédet és ^ képesek legyenek gondola­taikat az oktatási program­­^ ban meghatározott témákban ^egyszerűen elmondani a ta­­­ nult idegen nyelven. Másrészt ^a hallgatók legye­nek képesek s a nyomtatott idegen nyelvű szakszöveget,­­ újságot szótár segítségével elolvasni és for­dítani. Mindkét cél elérése rend­szeres, szívós munkát igényel, mind a tanár, mind a hall­gató részéről, megvalósításá­hoz hosszabb időre van szük­ség. A szükséges feltételek meg­teremtéséhez már egy évvel ezelőtt hozzákezdtünk. Min­denekelőtt kibővült tanszé­­künk főfoglalkozású, státusz­beli nyelvtanárokkal, akik óraadáson túl tudományos­módszertani kérdésekkel is foglalkoznak: részt vesznek a különböző tananyagok, jegy­zetek, szótárak, laboratóriu­mi gyakorlatok kidolgozásá­ban. Ezzel létrejött az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy növekedjék a tanszék oktató-nevelő munkájának hatékonysága. A további fontos lépés az volt, hogy a régi, elavult orosz tankönyvet új, korszerűvel váltottuk fel. Az új tankönyv lexikailag megfelel hallgatóink érdeklődési kö­rének, jól előkészíti, megala­pozza a politikai szakszöve­gek feldolgozását. A tan­könyv nyelvtani anyaga hasznos gyakorlatrendszeré­vel kiválóan megfelel a kész­ségfejlesztés alapvető koncep­ciójának is. De mivel az új tankönyv nem magyar anya­nyelvűek számára íródott, nincs orosz—magyar szósze­dete, nincs magyar nyelvű nyelvtani magyarázata és nincs magyar nyelvű fordí­tási szöveggyűjteménye. Ilyen jellegű kiegészítő tananyagok elkészítése ezért a tanszék halaszthatatlan feladatává vált. Ezek közül a szótár már elkészült, a hallgatók már meg is kapták, de a nyelvtani magyarázatok­­ és a fordítási szöveggyűjtemény is nyomdában van már, s rö­videsen ezt is megkapják a hallgatók. Új, hangszalaggal ellátott tankönyvből tanul­nak a német és francia cso­port hallgatói is. A nyelvoktatásban fontos szerepe van a szemléltetés­nek. A tanszék az új kon­cepciónak megfelelően ki­dolgozta szemléltetési eszkö­zök beszerzésének és alkal­mazásának perspektivikus ter­vét. Ebben a tervben helyet kapnak mind a régi, de eredményesen felhasználható nyelvtani táblázatok, didak­tikailag jól megválasztott tanszövegek, beszélgetésre, társalgásra, szituációteremtés­re kiválóan alkalmas komp­lex képek­, mind pedig a kor­szerű nyelvoktatási eszkö­zök: a magnetofon, a diave­títő, a hangosfilm, nyelvi la­boratórium stb. Szeretném hangsúlyozni a­­ szemléltetés eszközjellegét. Nem lehet ugyanis célja egyetlen nyelv­órának sem a felsorolt esz­közök öncélú alkalmazása. A szemléltető eszközöknek csak­ addig van létjogosult­ságuk a nyelvoktatás folya­matában, amíg segítik az alapvető célkitűzés elérését, amíg fokozzák a nyelvokta­tás és tanulás hatékonysá­gát. Ez vonatkozik a nyár fo­lyamán létrehozott és a ma már működő nyelvi labora­tóriumra is. A korszerű nyelv­­oktatásnak ez a berendezés sem egyedüli eszköze. A nyel­vi labor, a magnetofonok, a programozott tanszalagok, az aspektomat és hangosfilm nem csodaszerek, csupán a modern technika olyan vívmányai, amelyek nagymértékben segíthetik a nyelvoktatás és a nyelvtanu­lás nehéz, fáradságos mun­káját. Nem véletlenül került a címben és a cikkben több­ször is a nyelvoktatás mellé szorosan a nyelvtanulás. Az oktatás és a tanulás az ok­tatási folyamatban didaktikus egységet al­kot. Az oktatá­si folyamat az oktató és a hallgató aktív tevékenysé­ge. E folyamatból nem ajánla­tos, nem célszerű kiiktatni sem a tanárt, sem a hallga­tót. A nyelvóra a hallgatók aktív tevékenysége­­ nélkül elképzelhetetlen. A tanórán tanúsított aktivitást a hall­gatóknak ki kell egészítenie a tanórán kívüli páros, cso­portos, önálló és egyéni ta­nulással. Nem tanácsos idő­hiány vagy egyéb ok miatt lemondani a rendszeres, min­dennapos egyéni tanulásról,­ mert ennek hiányában a legkorszerűbb nyelvoktatás sem tud említésre méltó ered­ményt elérni. Tanszékünk arra törek­szik, hogy az oktatás folya­ i .• FÓRUM

Next