Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1975 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1975-03-01 / 1. szám

AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Köszöntjük pártunk XI. kongresszusát Pártunk kongresszusa 1975. március 17-én kezdte meg munkáját. Egy ilyen, a párt életét és további fej­lődését lényegesen befolyásoló esemény kapcsán, sok gondolat ötlik fel az emberben, közöttük közhelynek „arany igazságnak” tűnő gondolatok is. Az MSZMP kommunista típusú párt, amelynek prog­ramját és gyakorlati tevékenységét a marxizmus—leni­­nizmus elvei vezérlik. Feladatának tekinti, hogy céljairól, a párt előtt álló feladatokról nap mint nap meggyőzze tagságát és a pártonkívülieket. Különösen a kongresszus­ra készülés idején feltárja, hol tart céljai megvalósításá­ban, milyen erők játszotak szerepet az elért eredmények kivívásában­, melyek voltak az akadályozó, fékező ténye­zők, mik a további tennivalók. A XI. kongresszust közvetlenül előkészítő időszak­ban a Központi Bizottság, a párt tagsága, az egész köz­vélemény elé tárta számvetését a végzett munkáról, minősítést, cselekvő támogatást, és véleményt kért a párt eddigi tevékenységéről. Pártunk a lenini munkastílus szellemében, minden párttag felelősségérzetére számítva, arra ösztönözte, és ösztönzi tagjait, hogy szóljanak bele az országos politi­kába, vegyenek részt az elkövetkező évek céljainak ki­munkálásában. Teszi ezt azért, hogy az elvégzett munka igényes, elméleti elemzése révén a gyakorlat vezérfo­nalául szolgáló klasszikus alapelveket újra és újra szem­besítse a gyakorlattal; azért, hogy a jövő érdekében időről időre szembenézzen a múlttal; hogy mindenkor alkotó választ adjon a szocialista építés új és új kérdé­seire; hogy szüntelenül megújítsa, gazdagítsa a dolgozó tömegek cselekvő támogatását­ élvező pártpolitika fő vonalát. De teszi ezt azért is, hogy a párt „törzsgárdája”, és azok is, akik az előző kongresszus óta lettek elkötelezett harcosai a marxizmus—leninizmus eszméinek, az azt kifejező politikának, tudják, értsék mit miért történik, mit miért kell erősíteni, hol milyen területen kell újí­tani, melyek az elkövetkezendő esztendők feladatai. Az ilyen gyakorlat a szocializmus viszonyai között, a hata­lomra került munkásosztály kormányzó pártja számára az önkontroll elvégzését is jelenti, amit helyette a pro­letárdiktatúra egyetlen más szervezete, vagy intézménye el nem végezhet. Az alkotó véleménycserének adtak keretet azok a XI. kongresszust előkészítő dokumentumok, amelyeket a Központi Bizottság 1974. november 20-i ülése megvitatott elfogadott és közzétett. A kongresszust előkészítő párttaggyűlések, pártérte­kezletek tapasztalataiból, a pártonkívüliek különböző csoportjainak megnyilvánulásaiból , és különösen a XI. kongresszus tiszteletére szervezett szocialista mun­kaverseny eredményeiből tudjuk, hogy a véleménycsere egyértelműen igazolta: „Párttagságunk, egész népünk egyetértését, cselekvő támogatását fejezte ki pártunk politikájával és azt igé­nyelte, hogy a XI. kongresszus erősítse azt meg, még következetesebben szerezzen annak érvényt.” Sokan talán nem tudják szavakban megfogalmazni politikánk fő vonalának elveit, de tapasztalataik alap­ján tudják, az életkörülmények alakulásából, érzékelik, hogy ez a politika a létbiztonságot, a nyugodt, jó közér­zetet, a szocialista közösséghez való tartozást, a békét, a biztos jövőt képviseli. Ezért kérik megerősítését, to­vább­fejlesztését, ezzel fejezték ki egyetértésüket, cse­lekvő­készségüket. A politikát emberek alakítják és emberek hajtják végre. A jó, a helyes politikát is meg kell ismertetni és el kell fogadtatni, biztosítani egységes, helyes értelme­zését, gyakorlati végrehajtását. Ehhez a párt és a párt ál­tal vezetett állami, társadalmi szervek összehangolt, politikai felvilágosító, szervező, ellenőrző munkája kell. A Politikai Főiskola a párt olyan intézménye, amely­nek feladata a szocializmus ügyének szolgálatára kész káderek képzése, továbbképzése. Azok, akik ebben az intézményben tanulnak, mindenekelőtt pártfeladatot teljesítenek, egyfajta szolgálatra — a párt és a nép ügyé­nek szolgálatára — készülnek, ismereteik, tapasztalataik gyarapításával. A főiskola tantestületének megtisztelő kötelessége, hogy legjobb tudását adva, kommunista példamutatást tanúsítva segítse a párt ügyéért, a nép szolgálatára kész káderek marxista—leninista képzését, továbbképzését, nevelését. A párt XI. kongresszusa után elsőrendű feladatunk lesz megismerkedni, meggyőződéssel elfogadni és a gya­korlatban végrehajtani, azokat a célkitűzéseket, ame­lyeket pártunk most ülésező kongresszusa határozataiban megjelöl. Kívánjuk, hogy pártunk XI. kongresszusa alkotó szellemben, jól végezze el feladatát. Készek vagyunk arra, hogy határozatainak végrehajtásában, legjobb tu­dásunk szerint, cselekvően részt vegyünk. Vígh Lajos PB. titkár VI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA 1 FORINT 1975. MÁRCIUS . 1: . ­hi1 Felkészülten, elkötelezetten Beszámoló a főiskolai küldöttértekezletről, az új pártbizottság megválasztásáról Mozgalmas heteket, hóna­pokat éltek főiskolánk párt­­alapszervezetei, kommunistái decembertől februárig. Mi­ként az országban annyi más üzemben, hivatalban és in­tézményben, nálunk is ebben az időszakban kerültek sorra a kongresszusi dokumentumo­kat megvitató, a vezetőségek újjáválasztására hivatott tag­gyűlések, s ezt a sort zárta február 7-én, az MSZMP Po­litikai Főiskolájának pártér­tekezlete. Csak sajnálhatjuk, hogy a Fórum megjelenési sa­játosságaiból adódóan nem keríthettünk sort a párt XI. kongresszusa alapvető doku­mentumairól az alapszerveze­tekben folytatott, rendkívül mélyreható, elemző vita rész­letes ismertetésére a maga idején. Megérte volna. A párttagságot jellemző magas fokú elméleti felkészültség, ugyanakkor részletes életis­meret rendkívül sok tartal­mas, a pártélet valamennyi területét felölelő vélemény­ben, hozzászólásban tükröző­dött. Az alapszervezetek kom­munistáinak döntő többsége megfontoltan tanulmányozta különösen a nyilvánvalóan valamennyiünk jövőjét for­máló kongresszusi irányelve­ket, nem különben a párt belső életét hosszú távon is befolyásoló szervezeti sza­bályzat-tervezetet. Mindkét alapdokumentumhoz számos kiegészítő, módosító javaslatot tettek a párttagok. Közülük sokat az alapszervezetek mint közösségi álláspontot továb­bítottak pártbizottságunkon keresztül magasabb párttestü­letek elé. Most, amikor né­hány nap múlva már a kong­resszus határozataival ismer­kedhetünk meg, mindenkép­pen érdekes feladata lehet alapszervezeteinknek, hogy a tegnap volt vitában elhang­zottakra visszatérjenek. Főiskolánk kommunistái­nak küldöttértekezletét a mandátumának végéhez érke­zett végrehajtó bizottság tag­ja, Forgó Tibor III. évfolya­mos hallgató nyitotta meg. A végrehajtó bizottság írásban kiadott javaslata alapján a küldöttek megválasztották a pártértekezlet tisztségviselőit. A küldöttértekezlet elnöksé­gébe választották: Nemes Dezső akadémikust, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, főiskolánk rekto­rát, Tömpe Jánost, a XIV. kerületi pártbizottság titkárát, Simon Ferencet elnökké, dr. Perlaki Gyulánét, a pártbi­zottság titkárát, Demeter Pi­roska II. éves hallgatót, Ba­logh Györgyné elvtársnőt. A jelölő bizottság elnökévé dr. Erdődi Józsefet, tagjaivá: dr. Takács Istvánt, Molnár Imrénét, Balogh Jánost, Már­­kusz Istvánt választották meg a küldöttek. A szavazatszedő bizottság elnökének Bernáth Györgyöt, tagjainak dr. Babi­­rák Ilonát, Klug Lajost, Po­­dolák Györgyöt, Meggyesfalvi Istvánnét választották. A mandátumvizsgáló bizottság elnökének tisztét Csala József IX. éves hallgatóra bízta a küldöttértekezlet; e munka­­bizottságnak tagja lett még: dr. Szalai Béláné, Lintner Ferencné. A munkabizottságok meg­választását követően Simon Ferenc elvtárs méltatta a kül-A legutóbbi, 1970-es pártér­tekezlet 11 pontban foglalta össze a kongresszusi időszak legfontosabb tennivalóit. E határozatok végrehajtását idő­ről időre ellenőrizte a párt­­bizottság, s most elmondhat­juk: teljesítette párttagságunk mindazokat a feladatokat, amelyeket a főiskola kommu­nistáinak legmagasabb szintű irányító testülete meghatáro­zott. Az elmúlt négy évben to­vább fejlődött a főiskola ok­tató-nevelő munkája, emelke­dett a színvonal. Figyelembe véve a megnövekedett igé­nyeket, folyamatosan szület­tek intézkedések az oktatás hatékonyságának növelésére. Új jegyzetek, tankönyvek ke­rültek kiadásra, az irodalom­­jegyzék valamennyi oktatott tárgyból rendszeresen felül­vizsgálatra került, s ha erre a szaktudományos eredmé­nyek lehetőséget adtak, a tanszékek a kötelező vagy ajánlott művek közé besorol­ták a legfontosabb új alkotá­sokat. Igen jelentős mérték­ben növekedett a főiskolán a tudományos munka szerepe, becsülete. Kiszélesedett a po­litikai és gyakorlati­­ élet szempontjából fontos témák kutatása, növekedett a tanári kar aktivitása a tudományos és közéletben, az aktuális társadalmi kérdések vitájá­ban. Nőtt a publikációk szá­ma, s ez tükröződik abban is, hogy az elmúlt években több tanárunk szerzett tudományos fokozatot. Mindezek következ­tében bízvást elmondhatjuk: főiskolánkon biztosítottak a jó oktató-nevelő munka feltéte­lei. Annál is inkább, mert számottevő mértékben javul­tak az oktatás tárgyi feltéte­lei is. Fontos feladatként jelölte meg az 1970-es pártértekezlet az oktató-nevelő munka párt­­politikai eszközökkel való se­gítését. E téren is eredmé­nyekről adhatunk számot. Pártbizottságunk megkülön­böztetett figyelmet fordított valamennyi alapszervezet ez irányú tevékenységére. A té­ma napirendre tűzésekor mindig abból indultunk ki: a főiskolán nem egyszerűen marxista—leninista ismerete­döttértekezlet jelentőségét. Egyebek mellett szólt arról a rendkívül nagy felelősségről, amely két kongresszus közöt­ti években végzett munka megítéléséből a küldöttérte­kezletre hárul. Emlékeztette a küldötteket arra, hogy az őket megbízó taggyűlések részletes útmutatással szol­gáltak arra nézve, hogy se­gítsék elő a pártértekezlet munkáját, járuljanak hozzá felszólalásaikkal ahhoz, hogy a megválasztásra kerülő párt­­bizottság hosszú távra szóló munkaprogramot kapjon a küldöttértekezlettől. Jelentést tett a taggyűlés elnöke arról is, hogy a megválasztott 85 küldött közül nyolcvanan vannak jelen, öten betegség miatt maradtak távol. Ezt követően dr. Perlaki Gyuláné, a pártbizottság tit­kára mondotta el a több mint négy esztendeig funk­cionált testület beszámolóját, bet kell nyújtani, hanem cél­tudatos hatékony eszmei, po­litikai nevelőmunkát kell ki­fejteni. Hallgatóink nagy többsége is azzal a várako­zással érkezik hozzánk, hogy itt a marxizmus—leninizmus tudományos megismerésén túl fejlődjön általános eszmeisé­gük, erkölcsi meggyőződésük, magatartásuk, egész személyi­ségük. Ez az elvárás rendkí­vül nagy — úgy is lehet mondani, hogy a lehetséges legnagyobb — követelményt állítja tanáraink elé. S ha e maximális célkitűzésnek még nem is mindig, és nem is mindenki tud eleget tenni, az elmúlt évek eredményei ezen a téren is kézzelfoghatóak. Levonhattuk ezt a követ­keztetést többek között a hallgatói alapszervezetek be­számoló taggyűlésein elhang­zott számos felszólalásból, amelyekben elmondták a hallgatók: az osztályban taní­tó tanárokkal, osztályfőnö­keikkel sikerült emberi, elv­társi munkakapcsolatot is te­remteniük. S ez értékelésünk szerint előnyösen meghaladja a tanár—hallgató kapcsolat hagyományos tartalmát. Pártalapszervezeteink ne­velő tevékenységét értékelve a pártbizottság beszámolójá­ban többek között az aláb­biak hangzottak el: Az ide vonatkozó pártbi­zottsági határozat megszüle­tése óta jelentősen javult, tu­­datosabbá vált az alapszerve­zetek nevelőmunkája. Előtér­be került a politizálóbb, ak­tívabb légkör megteremtése, elsősorban a hallgatók között. S bár e területen is vannak elismerést érdemlő eredmé­nyek, elégedettségre nincs okunk. Mindenek előtt azért, mert a számos kezdeménye­zés ellenére sem mondható még általánosnak, minden alapszervezetre jellemzőnek a politikai viták rendezése, a napi események rendszeres figyelemmel kísérése. S ez különösen abban az össze­függésben elgondolkodtató, hogy hallgató elvtársaink többsége a napi politiká­ban jártas, abban tájéko­zott pártmunkásként érke­zik főiskolánkra. Semmi esetre sem nyugodhatunk be­le, hogy a tanulás három esz­tendeje alatt — miközben a klasszikus irodalom tanulm­á­­nyozása révén látókörük ki­szélesedik — éppen az aktuá­lis, tömegeket foglalkoztató kérdésekben bizonytalanod­janak el. Pártbizottságunk a főiskolai vezetéssel karöltve többször is foglalkozott e té­mával. Megszerveztük az új párthatározatokról szóló tájé­koztatókat, kezdeményeztük politikai vitakörök, konzultá­ciók szervezését. Most a sor mindenképpen hallgatóinkon van. Mindenekelőtt az alap­szervezetek vezetőségeinek kell kezdeményezniük az osz­tályközösségek jellegének, ma­gatartásának kedvező válto­zását. Javasoljuk azonban azt is, hogy főiskolai szervezés­ben az eddiginél gyakrabban kerüljön sor politikai tájékoz­tatókra, az ország életében jelentős kérdésekben való konzultálásra. Amennyiben erre lehetőség kínálkozik ma­gas állami vagy párttisztség­ben dolgozó elvtársak meghí­vásával. Feladataik természeténél fogva a hallgatói pártalap­­szervezetek munkájának erős oldala a tanulmányi munka segítése sajátos, a pártmun­kára jellemző eszközökkel. A legtöbb közösség rendszere­sen értékeli tagjainak tanul­mányi munkáját, s ha erre szükség mutatkozik, személyre szólóan, konkrétan bírálnak is a taggyűléseken. Örvende­tes változásnak tekintjük, hogy e téren ma már nem pusztán a vizsgán szerzett ér­demjegy a minősítés alapja. Mind gyakrabban hangzik el taggyűléseken a szemináriumi aktivitást elismerő, a passzi­vitást jó szándékkal bíráló megnyilatkozás. Nagy alapossággal elemezte a pártbizottság beszámolója a főskolán folyó kulturális ne­velőmunkát. Megállapította többek között, hogy e téren a főiskolán dolgozó minden társadalmi szervezetnek, a pártalapszervezeteknek és a tanszékeknek is fontos tenni­valóik vannak. S miközben megállapította és felsorolta az e téren elért eredményeket, felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben még rendszer (Folytatás a 2. oldalon.) A PÁRTBIZOTTSÁG BESZÁMOLÓJÁBÓL Dr. Perlaki Gyuláné a pártbizottság beszámolóját mondja

Next