Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1976 (7. évfolyam, 1-5. szám)
1976-03-01 / 1. szám
2 A pártmunka mozgalmi jellege Megjegyzések egy vitához „A pártmunka mozgalmi jellegének néhány összefüggésséről’’ megjelent cikk — Látos István elvtárs tartalmas, sok gondolatot felvető írása — joggal váltott ki élénk érdeklődést a lap olvasóiból. A XI. kongresszus határozata, a párt vezető szerepének hatékonyabb érvényesítésével kapcsolatos feladatok között fogalmazta meg: „Tovább kell erősíteni a pártmunka politikai, mozgalmi jellegét. Minden szinten fel kell lépni a helyenként mutatkozó hivatalnoki stílus ellen, mert ez rontja a dogozó emberek és a párt kapcsolatát. A felesleges ülésezés, az indokolatlan sok papírmunka figyelmet és energiát von el a tömegek körében folytatott politikai tevékenységtől”. Az idézet első olvasásra is magára vonja a figyelmet, fontos és világos útmutatást ad a párt munkamódszerének és munkastílusának fejlesztéséhez. Amikor azután mélyebben és részleteiben vizsgáljuk, mihelyt gyakorlattá kívánjuk alakítani — rájövünk, hogy az igen gazdag, sokfelé ágazik. Hamar kiderül az is , hogy nem egyformán értelmezzük a kérdést. Ezt bizonyítják azok a cikkek is, amelyek e lap hasábjain megjelentek. A szó eredeti értelmében vett vita ugyan nem igen alakult ki — bár egymástól eltérő nézetek is voltak — most e cikk megírásával mégis a vitazárás feladatára kaptam megbízatást. Azt hiszem az a helyes, ha ezt úgy értelmezzük, hogy csak a lap hasábjain fejezzük be a vitát, de élőszóval és egymás között, más fórumokon, a pártmunka különböző napirendjeinek tárgyalásánál folytatjuk azt. Megjegyzéseimben felhasználom a Pártépítési Tanszéken e témáról folytatott vita tapasztalatait — ezzel együtt saját véleményemet fejtem ki. ☆ A vitaindító cikk felvetette és több hozzászólás is érintette: miért került napirendre a mozgalmi jelleg továbbfejlesztése? Mi ad jelentőséget ennek a témának? Tömören fogalmazva a következőket válaszolhatjuk: a fejlett szocializmus építése szükségessé teszi a párt vezető szerepének, a pártmunka hatékonyságának fejlesztését. A másik ok kétségtelen az, hogy egyes területeken csökkentek a munka politikai, mozgalmi vonásai — erre többen is utaltak (Petra József, László Zoltán, Blaskovics János elvtársak). Szükségessé teszi a kérdés napirendre tűzését az is, hogy pártunkban örvendetesen növekszik a fiatalok és a fiatal párttagok száma és aránya is — akiknek kevesebb a mozgalmi tapasztalatuk. Érvnek tartom azt is, amit Blaskovics és László elvtársak érzékeltetnek: kifejezésre jut a párt gazdag történelmi tapasztalataihoz való ragaszkodás is, vagy más szavakkal: a pártmunka módszerében és munkastílusában is őrzi a folyamatosságot. Előrejutásunkhoz szükség van a bevált eszközök felhasználására, a bevált elvekre és módszerekre építjük az újat. Ezzel lényegében a téma jelentőségére is utaltunk. Még egy dolgot tegyünk hozzá ehhez: a XI. kongresszus a mozgalmi jelleg fejlesztését nemcsak a párton belül vetette fel. Bizonyítja ezt két rövid idézet is a Központi Bizottság beszámolójának, a szakszervezetek és a KISZ munkájával foglalkozó részéből .A szakszervezetekben tevékenykedő kommunisták fontos feladata, hogy segítsék a szakszervezetek politikai, mozgalmi jellegének fejlesztését... A jövőben arra kell törekedni, hogy a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a párt közvetlen segítőtársaként még önállóbban dolgozzák. Ezzel együtt fejlessze tömegszervezeti, mozgalmi jellegét is.A pártmunka politikai, mozgalmi jellegének fejlődése tehát hatással van a különböző tömegszervezetek és állami szervek pártirányítására is. ☆ A legtöbb észrevétel — érthetően — azzal volt kapcsolatos: melyek a pártmunka mozgalmi jellegének összetevői? Ez fontos kérdés, mert a megválaszolásától függ — milyen irányban fejlődik a pártmunka. Szeretném hangsúlyozni, hogy az alapos és helyes válasz még további munkát igényel. Igaz ugyan, hogy a pártmunka mozgalmi jellege nem új „találmány” — mégsem alakult még ki egységes felfogása. Azt hiszem nem vezet közelebb az alaposabb megismeréshez Frcsovszki Tibor elvtárs nézete. ...... én úgy gondolom, hogy amikor választ akarunk adni a kérdésre, hogy mit értünk a pártmunka politikai és mozgalmi jellegén, s ennek erősítésében milyen konkrét feladatokat kell megvalósítani, nincs szükség újabb elméletekre, tézisekre, megállapításokra”. Azokkal értek egyet, (Dankó Tibor elvtárs és mások) akik azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi feladatokra, körülményekre konkretizálva célszerű kidolgozni hogyan értelmezzük ma ezt a kérdést. Úgy érzem, nem vezet közelebb a célhoz az sem, ha a fogalmat túlságosan kitágítjuk, és azzal a hivatkozással, hogy a mozgalmi jelleg nem választható el a politikától, lényegében el is akarjuk intézni a dolgot. Vagy: abból kiindulva, hogy komplex fogalomról van szó — a párt valamennyi szervezeti és működési elvét ide sorolhatjuk. Kétségtelen, hogy végső soron a munkstílus, a munkamódszer is politikai kérdés vagy, hogy pl. a pártélet lenini normáinak érvényesülése, feltétele a pártmunka politikai és mozgalmi jellege jobb érvényesülésének — de a hatások, összefüggések és a körülmények felsorolása még nem jelenti magának a fogalomnak a meghatározását Hibás az a megközelítés is — amely a munkaidőn túli pártmunkára, a papírmunka megszüntetésére, vagy az értekezletek csökkentésére korlátozódik.Nem vitatható, hogy a pártmunkának vannak ilyen — ha jól végzik fontos — területei is. Kétségtelen az is, hogy a bürokratikus szemléletnek, a hivatalnoki stílusnak a megnyilvánulásaival leggyakrabban itt találkozhatunk. Nem véletlen, hogy a kongresszus határozata hangsúlyosan hívta fel erre a figyelmet. Ezek a tényezők mégsem adnak teljes választ feltett kérdésünkre. A pártmunka politikai, mozgalmi jellegének lényegét — egyetértve Blaskovics elvtárssal —, abból kiindulva lehet meghatározni, hogy pártunk nem utasításokkal, parancsokkal, hanem a politikai meggyőzés, a szervezés, nevelés eszközeivel vezet A pártélet, a pártmunka — természetéből fakadóan — politikai és mozgalmi jellegű. Politikai jellegét a munkásosztály céljainak szolgálata, mozgami jellegét pedig az öntudatos, az önkéntes vállaláson alapuló, a tömegek megnyerésére és mozgósítására irányuló munka adja. Feltételezd a tudást, a nyíltságot és őszinteséget igényli az élő szó erejének latba vetését, a személyes példamutatást és az áldozatvállalást is. A pártmunka lényege — mondjuk és valljuk — az emberek között végzett munka. Ebből az is következik, hogy a mozgalmi jellegtől elválaszthatatlanok az emberi kapcsolatok, szervezetben és szervezeten kívül is. Emberi kapcsolatok nélkül nincs eleven tömegkapcsolat nem lehet hatékony politikai munkát végezni. A mozgalmi jelleg igényli a rugalmasságot, az alkalmazkodást, a sablonok elkerülését, tapasztalatokat és a növekvő hozzáértést is a pártmunkához. E rövid felsorolás nem kimeríti, inkább csak érzékelteti a témával összefüggő kérdéseket és feladatokat. Ezzel kapcsolatosan két megjegyzésre szorítkozom. Az egyik, hogy véleményem szerint a különböző szinteken differenciáltan kell megjelölni a feladatokat: pl. míg a szakszervezetekben az aktivitás és magatartás fejlesztését kell előtérbe állítani, addig az irányító pártszerveknél az alsóbb szervekkel való kapcsolat javítása kerülhet előtérbe. A másik: végig kell gondolni a pártmegbízatásokat — erre most a tagkönyvcsere beszélgetései jó alkalmat adnak — és felszámolni a „kiagyalt”, formális megbízatásokat. Helyettük előtérbe kell állítani a munkában, a baráti és családi környezetben tanúsított magatartást, azt a pártmunkát, ami minden külön megbízás nélkül végezni kell: a politikánk megismerését, terjesztését, ha szükséges védelmét — és saját munkaterületünkön a végrehajtását. A vitában többen szóltak a mozgalmi jelleg és az operativitás összefüggéseihez. Úgy tűnik, hogy ebben a kérdésben is van véleményeltérés a hozzászólók különösen Kálmán János és Károlyi Miklós elvtársak között. Véleményem szerint akkor értelmezzük helyesen, ha politikai operativitást értünk alatta, az elvi-politikai irányítás konkrétságát. Továbbá: ha a párt szervező, nevelő és kádár munkájával kapcsoljuk össze. Az operativitás ebben a felfogásban a pártirányítás, a pártmunka állandó jellemzője. Egyetértek tehát Kálmán elvtárssal, hogy az operativitás nem irányítgatás, parancsolgatás. Hibásnak tartom viszont Károlyi elvtárs nézetét, hogy: „... nem lehet kizárni a párt szervező funkciója mellett operativitása sem”. Véleményem szerint a két fogalom elválaszthatatlan. Az operativitás nem azonos a beavatkozással (amely időleges, rendkívüli) és véleményem szerint „az óvodabővítés, a cukorrépatermelés kérdéseiben való gyors döntés” — Kálmán elvtárs példái — nem a helyes irányban orientálnak. Lehet olyan politikai szituációt említeni, amikor szükség lehet ilyen döntésekre. (Bár inkább állásfoglalást mondanék.) De ezek jelentik a kivételeket — melyek a mondás szerint erősítik a szabályt: az ilyen természetű kérdésekben más — tanácsi, gazdasági szervek döntenek. Károlyi elvtárssal, értek egyet, aki ezt írta: „... ha a párt azonos kérdésekkel foglakozik is mint más szervek, akkor ezt pártszerű, mozgalmi jeleggel és mindenkor politikai töltéssel tegye”. Károlyi elvtárs cikkéből két dologra szeretnék még reagálni. Felveti azt, hogy esetenként a párt, valamint az állami szervek közös határozatot hoznak. Korábban valóban volt ilyen gyakorlat; ma már ezt nem helyeseljük, a feladatok, vezetési módszerek és eszközök összekeverését okozhatja, és nincs is ilyen gyakorlat. A másik félreérthető megjegyzése az, hogy az állami szervek munkájának javulásával „... ellkerülhetővé válnak majd olyan döntések, melyeket ma megfelelő előkészületek hiányában a pártnak esetleg meghoznia”. Véleményem szerint a párt ma sem hoz döntéseket az állami szervek helyett és a pártban sem szükséges minden esetben széles körű felméréseket végezni a döntéseik meghozatalához. ☆ Befejezésül szeretném megjegyezni, hasznosnak, értékesnek tartom, Főiskolánk lapjának vállakozását, hogy egy fontos problémakör, a pártmunka mozgalmi jellegének megértését elősegítse. A közölt hozzászólások sok hasznos gondolatot tartalmaznak, amelyeknek csak egy részét tudtam érinteni. A vitát, eszmecserét nem kell lezártnak tekintenünk, annál is inkább, mivel ismereteim szerint a témával más pártfórumokon is foglalkoznak. Nemes István fórum A Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusáról A Lengyel Egyesült Munkáspárt VII. kongresszusán, 1975 decemberében igen nagy horderejű kérdésekre vártak választ a lengyel kommunisták, a lengyel társadalom. És a kérdések nagyságát bizonyítja, hogy a kongresszuson az előzetesen széles körben megvitatott téziseken, a KB írásos beszámolóján, az első titkár szóbeli beterjesztésén és a KB-tagok, valamint a testvérpártok vezetőinek a plenáris üléseken beterjesztett beszámolóin kívül 17 szekcióban 789-en szólaltak fel, 630-an pedig írásban terjesztették be véleményüket, javaslataikat. A beszámolók és a vita egyértelműen leszögezte, hogy a Lengyel Egyesült Munkáspártnak — 1971 decemberében elfogadott — a szocializmus dinamikus építésére, a dolgozó nép anyagi és szellemi szükségleteinek optimális kielégítésére irányuló programja, eredményesnek bizonyult. A VI. kongresszuson kitűzött társadalmi program végrehajtását a szocialista gazdaság gyors ütemű fejlődésével, a gazdasági potenciál gyors növekedésével és korszerűsítésével, a hatékonyság nagyarányú javulásával, a gazdasági irányítás új módszereinek és formáinak kidolgozásával sikerült nemcsak teljesíteni, de jelentősen túlteljesíteni. A gazdasági fejlődés fontos új vonása volt, hogy a lengyel nemzetgazdaságban hosszú idő óta először sikerült összhangot teremteni a rendkívül magas beruházások és a lakosság igen jelentős jövedelememelkedése között. Ez a termelékenység gyors növekedésével (évi átlagban 8,4 százalék), a beruházási ciklusok jelentős lerövidítésével és az intenzív gazdálkodás egyéb tényezőinek kihasználásával magyarázható. Nemzetközileg is nagy érdeklődést váltott ki a lengyel közigazgatási reform. A többlépcsős intézkedés (közlési és vajdasági szinten a tanácsok és közigazgatási szervek kettéválasztása, a járások megszüntetése és 49 új vajdaság kialakítása) az államigazgatás korszerűsítését szolgálta. S bár a LEMP VII. kongresszusa a tapasztalatokat még nem összegezhette, a dokumentumokból egyértelműen következik, hogy a reformnak két fő célja volt: 1. Olyan áttekinthető struktúra kialakítása, amelyben a pártés az állami vezetés, valamint a fokozódó helyi aktivitás, társadalmi ellenőrzés és kezdeményezés jobban egybeötvözhetők. 2. A mezőgazdaság szocialista átalakítása érdekében az egyes vajdaságok erősen agrárjellegének a megszüntetése és az egyes területi egrségekben a munkásosztály megerősítése. S ezzel eljutottunk a lengyel kommunisták kongresszusának egyik legfontosabb — mondhatni stratégiai jelentőségű — célkitűzéséhez. A LEMP agrárpolitikájában a VI. kongresszus időszakában is az az alapelv volt az uralkodó, hogy a lengyel mezőgazdaság szocialista átalakítását szükségképpen össze kell kapcsolni az agrártermelés fokozásával. Hangsúlyozták a mezőgazdasági termelés gyors növelésének és vele párhuzamosan az agrárstruktúra fokozatos átalakításának a szükségességét. A VII. kongresszust megelőzően létrejött és kongresszusra benyújtott dokumentumok új szempontot, a koncepció terén végbement változást tükrözik, ami a következőképpen fogalmazható meg: a mezőgazdaság termelésének fokozása már nem lehetséges a falu szocialista átalakítása nélkül. Lengyelország agrárstruktúrájában az utolsó 3—4 évben jelentős változások mentek végbe, illetve új folyamatok bontakoztak ki. Jelentősen megnőtt a társadalmi tulajdonban levő mezőgazdasági egységek földtulajdona. Az állam lehetővé teszi az idős földtulajdonosoknak, hogy öregségi nyugdíj fejében lemondjanak földjükről az állam javára. Igen sokan éltek, és kívánnak élni ezzel a lehetőséggel. Az egyéni gazdák gazdálkodásában is nagy szerepe van már a kollektív formáknak, különösen a mezőgazdasági köröknek. Ezenkívül termelési közösségek is alakultak, de az egyéni gazdák és állami gazdaságok kooperációjának is számos formája jött létre. Az állam különösen a szerződéses gazdálkodást ösztönzi, hogy tervszerűbbé tegye a mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági körök közel 47 százaléka már közösen gazdálkodik, a falvak nagy részében eltűnőben vannak a „nadrágszíjparcellák”. A LEMP VII. kongresszusa elé beterjesztett dokumentumok megállapították, hogy Lengyelországban megértek a feltételek a falu szocialista átalakításának megvalósításához, hogy a lengyel mezőgazdasági termelési problémáinak a megoldása, a föld maximális kihasználása egyedül a szocialista társadalmi átalakulás feltételei között lehetséges. Az új ötéves terv célkitűzései nagyon impozánsak: a nemzeti jövedelem 40—42, az ipari termelés 48—50, a mezőgazdasági termelés 15—16, az élelmiszerellátás 35—37, a reálbér 16—18 százalékos növelése. A gazdasági, társadalmi fejlődés Lengyelországban is napirendre tűzte annak tisztázását, hogy a fejlődés melyik periódusában vannak, s milyen irányban kell tovább haladniuk. Gierek elvtárs beszámolójában részletesen foglalkozott e kérdéssel, s többek között a következőket mondta: „Hazánk, a népi Lengyelország a szocialista fejlődés új szakaszába, a fejlett szocialista társadalom felépítésének szakaszába lép ... Az elmúlt három évtizedben a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet feladatainak túlnyomó többségét megvalósítottuk... Jogosan állapíthatjuk meg, hogy alapjában véve leraktuk a szocializmus alapjait országunkban és megszilárdítottuk társadalmi, gazdasági és politikai struktúráját... Nem jelenti azt, hogy az új rendszer fejlődése és kialakulása már befejeződött... Ha hozzákezdünk a fejlett szocialista társadalom felépítéséhez, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az országunk a társadalomgazdasági élet egyes területein előrehaladt a szocializmus építésében, a fejlődés nem egyforma... a mezőgazdaságban még a megelőző korszak problémáit oldjuk meg... A fejlett szocializmus építése nemzedékek programja.” Mindennek eléréséhez olyan társadalom kialakítására van szükség — húzta többszörösen alá a kongresszus —, „amely mind jobban integrálja munkáját a testvéri szocialista országok erőfeszítéseivel és a haladás elveivel összhangban veszi ki részét a modern világ problémáinak megoldásából”. , Szokolay Katalin Számvetés a KISZben Főiskolánk 22 fős KISZ- szervezete január 17-én tartotta az elmúlt mozgalmi év munkáját értékelő és a vezetőséget újjáválasztó taggyűlését. A taggyűlés vendégei voltak: Szegner László elvtárs főiskolánk pártbizottságának szervező titkára, Podolák György elvtárs a pártbizottság tagja, valamint Gerle Ferenc elvtárs a XIV. kerületi KISZ-bizottság képviselője. A múlt évben 2 új fiatal került a főiskolára, s kérte felvételét a KISZ soraiba. A vezetőség véleménye az volt, hogy kapjanak feladatokat, kapcsolódjanak be a KISZ-szervezet életébe, s munkájuk alapján döntsünk felvételükről. Pintér Ferenc és Mészáros Sándor példásan dolgozott, segítette a KISZ-szervezet munkáját, s ezzel a taggyűlés egyhangú döntése alapján kiérdemelték azt, hogy ezen a taggyűlésen élhessenek először szavazati jogukkal. Tóth Bence elvtárs titkári beszámolója teljes és világos képet adott a KISZ-szervezet életéről, munkájáról és gondjairól. Részletesen szólt a KISZ-szervezet leglényegesebb feladatáról: a politikai-eszmei nevelőmunkáról Nagy volt a fejlődés ezen a téren is, nőtt a tagság aktivitása, világnézete pozitívan formálódott. KISZ az úttörőkért — akcióprogramunknak ezt a pontját példásan teljesítettük: 2 ezer kötetes könyvtárat adtunk át a csemői Általános Iskolának (az akció egyetlen szépséghibája: a 2 ezer kötet kis töredéke származik az iskola dolgozóitól, hallgatóitól). Tóth elvtárs beszélt a művelődésben és a sportban elért eredményekről, s az utóbbi kapcsán még meglevő hiányosságokról. Nem használtuk ki kellőképpen a ragyogó sportlétesítmények adta lehetőségeket. A titkári beszámolót több hozzászólás követte. Ezek közül Szegner elvtárs hozzászólásából idézek néhány érdekes észrevételt. „A KISZ-munka elengedhetetlen része, sajátossága a színes, mozgalmas, kulturális, sportolási, szórakozási program. Nincs minden KISZ- szervezet abban a helyzetben, hogy olyan adottságokkal rendelkezzen, mint a főiskola KISZ-szervezete. Ezen a téren van még sok tennivaló. A főiskola hallgatói között is sok a fiatal. Velük is kialakíthatna a KISZ-szervezet kapcsolatokat, s a tapasztalatokat fel lehetne használni a KISZ- szervezet munkájában. A kerületi KISZ-bizottsággal is szorosabb együttműködést kellene kialakítani, hogy jobban megismerje a főiskola KISZ- szervezetében folyó munkát.” Régebben a KISZ-szervezetet a befelé fordulás jellemezte, munkája nem volt ismert, most lényegesen nyíltabbá vált. A KISZ-szervezet vezetősége maximális önállóságot kapott a pártbizottságtól, de egyben ösztönözte is a programok kialakítására és végrehajtására. A Télapó- és névadó ünnepség igen pozitív visszhangot váltott ki, növelte a KISZ-szervezet tekintélyét a főiskolán. A titkári beszámolót a tagság elfogadta, s ezt követően az egyéni értékelésekre került sor. A tagság és vezetőség véleménye megegyezett: egyetlen elvtárs KISZ-tagságát sem kellett felfüggeszteni, illetve megszüntetni. A taggyűlés legizgalmasabb részéről, a választásról talán elég a végeredmény. Titkár: Tóth Bence, szervező titkár: Závori Szilvia, agit.-prop.-titkár: Szántó Péterné. Küldött: Balogh Sándor. Március 9-ével az új akcióprogram elfogadásával elkezdődik az 1976—1977-es mozgalmi év, amelyben szeretnénk maradéktalanul teljesíteni a KISZ KB 1974. áprilisi határozatának következő gondolatát: „Legelemibb követelmény, amit egy fiatal a KISZ-tagsággal vállal, hogy a közösség és a saját érdekében tisztességgel elvégzi mindennapi munkáját, legjobb képességei szerint tanul, dolgozik és felkészül a haza védelmére.” Závori Szilvia