Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1977 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 1. szám

AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA VIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1977. MÁRCIUS ÁRA: 1 FORINT. Mit adott a Politikai Főiskola? Küldők és hallgatók az eltöltött három esztendőről L A megbeszéléseket a Tanulmányi Osztály készítette elő 10 megyei pártbizottságon, a Budapesti Pártbizottságon és a SZOT-nál. A beszélgetéseken részt vett a főiskola rektora, 3 rektorhelyettese, a pártbizottság titkára, 3 tanszékvezető, a tanulmányi osztály vezetője, 3 évfolyamvezető és 5 tanár. Elsősorban rájuk számítanak ' A pártbizottságok örömmel fogadták ezt a kezdeményezést A megbeszélésekre a pártbizottságok párt- és tömegszervezetek osztályai, valamint a SZOT szervezési és káderosztálya hívta össze az elvtársakat, az eddig végzett hallgatók egyharmadát. A megbeszélések első részében az illetékes megyei titkár, elvtársak, a párt- és tömegszervezetek osztályainak vezetői, illetve a SZOT szervezési és káderosztályának vezetője tájékoztatást adott arról, miilyennek ítélik a Politikai Főiskolát végzett volt hallgatók munkáját. Egyértelmű vélemény volt, hogy az elvtársak munkájuk minden területén igényesebbé váltak, gyakorlati tevékenységük elvi tisztánlátással párosul. A káderszükségletek kielégítése során elsősorban rájuk számítanak. A volt hallgatók mintegy 50—60 százaléka a főiskola befejezése után elfoglalt munkakörhöz képest előbbre lépett. A megbeszélések második része a Rektori Tanács által elfogadott kérdések alapján folyt. A kérdéseket a részt vevő elvtársak előre megkapták. A volt hallgatók örömmel vettek részt a megbeszéléseken. Többen hangoztatták: megtisztelő számukra, hogy a főiskola keresi a volt hallgatókkal a kapcsolatot, igényt tart véleményükre. Többen elmondották, hogy életük nagyon szép szakasza volt az iskolán töltött idő. Szívesen és szeretettel gondolnak a főiskola vezetőire, tanáraira, dolgozóira. Elmélet és gyakorlat A részt vevő elvtársak a tanultak felhasználhatóságával kapcsolatban a legnagyobb eredménynek azt tartják, hogy politikailag és elméletileg felkészültebbek, magabiztosabbak lettek, döntéseik megalapozottabbakká váltak. Olyan képzést kaptak, amely alkalmassá tesz a mozgalmi szervek területén végzendő munkára. Fejlesztette a társadalmi, a politikai élet változásaira való reagáló készségüket és igényt támaszt a továbbképzésre, mindenekelőtt az önképzésre. A tárgyak jellegükből adódóan más-más módon járultak ehhez. Az alaptárgyakat a világnézeti nevelés, az összefüggésekelismerése, a logikus gondolkozásra nevelés szempontjából tartják hasznosnak. Külön kitértek e tárgyak magas színvonalára, igényességére. A többi tárgytól a gyakorlati munkához kaptak közvetlen segítséget. A tantárgyak együttesen lehetővé tették számukra, hogy az új jelenségeket megfelelően értékeljék. Néhány tárggyal részletesebben is foglalkoztak, így például a pártépítéssel kapcsolatban kiemelték, hogy a gyakorlati feladatokra készít elő. Elvileg és gyakorlatilag is sok segítséget nyújt a konkrét feladatok ellátásához. A tömegszervezeti területen dolgozók a tematika ilyen irányú bővítését javasolták. Az utóbbi egy-két évben végzett elvtársak különösen dicsérték a különböző pártbizottságokkal folytatott tapasztalatcseréket. Többen javasolták, hogy a tantárgy tanítására fordított időt két félévre emeljék fel. Ezt használják fel a gyakorlati munka bővítésére is. Az elvtársak idevonatkozó javaslatát a főiskola már megvalósította. A művelődéspolitikával kapcsolatban elhangzott, hogy sok téma igen hasznos segítséget ad a kulturális kérdésekben való eligazodáshoz. Ugyanakkor felvetették, hogy a tanszék mielőbb bocsásson jegyzetet a hallgatók rendelkezésére. Sok szó esett az idegen nyelv tanításáról, tanulásáról. Általában elismerték szükségességét, az oktatás színvonalának növekedését, egyben a hatékonyság növekedésének szükségességét vetették fel. Közös „teherviselést” A szemináriumok vezetését, légkörét jónak tartják. A tanárok szabad vitát engednek, ugyanakkor törekednek az elvi tisztaságra. A hallgatók aktivitását nem tartották egyenletesnek. A tanárok sem mindig és nem eléggé követelték meg a rendszeres szereplést. Javasolták, hogy a tanárok a vizsgáknál vegyék jobban figyelembe az évközi erőfeszítéseket, ezzel teremtsenek olyan légkört, hogy mindenki kötelességének érezze a vitában való részvételt, ezzel a közösség segítését. A nevelési kérdések kapcsán elmondották, hogy a tananyag, a tanári kar, a pártszervezet együttesen segíti a nevelést. Az ebben rejlő lehetőséget azonban nem használja ki teljesen a főiskola. A három tényező nincs mindig eléggé összehangolva. A jól összehangolt munkának még nagyobb eredményei lehetnének a kollektíva, az emberi magatartásformálás szempontjából. Az utolsó féléves szakképzést a tananyag nagyon fontos részének tartják. Az itt tanítottak sok segítséget adnak a közvetlen gyakorlati munkához. Ráirányítják a figyelmet a konkrét kérdésekre és azok megoldására. A szakok sokrétegűsége lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálja munkájához a legmegfelelőbbet. Dicsérték a jól szervezett és előkészített tanulmányi utakat. A levelező és a kiegészítő tagozaton végzett elvtársak nagyon hasznosnak tartják az iskolán töltött félévet. Ez idő alatt nekik is elmélyült tanulásra volt lehetőségük. A szakképzéssel kapcsolatban néhány bírálat is elhangzott Például, hogy a főiskola tegye egységesebbé — a sajátosságok figyelembevétele mellett — az oktatási és vizsgamódszereket. Szükségesnek tartják a szak és a szakdolgozat jobb összehangolását. A szakdolgozatokban sok munka van, gondolkodni kellene az eredményesebb felhasználásukról. Rendszeres kapcsolatot A volt hallgatók a tanulmányok befejezése után a jegyzeteket, irodalomjegyzékeket a különböző feladatokra való készülés során felhasználják. A volt hallgatók 60—70 százaléka rendszeres propagandamunkát végez. Sokan megvásárolják a főiskola újabb tankönyveit. Felvetették, hogy a főiskola tegye folyamatosan hozzáférhetővé a tematikákat, irodalomjegyzékeket. A továbbképzés iránti igényt tükrözte, hogy a főiskolával rendszeres kapcsolatot szeretnének kialakítani. Ilyen kapcsolata jelenleg a volt hallgatók csak kis részének van. A megbeszélések légköre őszinte, elvtársi volt. Az elvtársak szívesen találkoztak az iskola képviselőivel, a találkozó mindkét fél részére hasznos volt. Az észrevételek jelentékeny része olyan volt, amelyek megoldásával a főiskola vezető testületei foglalkoznak. Néhányat azok közül már megoldottunk. A főiskola vezető testületei további intézkedéseket tesznek a felvetett problémák megoldására. Vida Sándor koszorúzási ünnepségre került sor február 21-én a Munkásmozgalmi Panteonban, dr. Rudas László — főiskolánk egykori igazgatója — születésének 92. évfordulóján. A kegyeletes megemlékezésen, részt vettek egykori tanítványai, a főiskolai pártbizottság, valamint az 1/1. osztály képviselői. Mi vegyünk • „nulladik” évfolyam Szeptemberben kezdtünk a többi főiskolai hallgatóval együtt, de csak nulladik évfolyamos hallgatók vagyunk — nulladik, mivel első évesek csak jövőre leszünk az SZKP Pártfőiskoláján. Tizenhárman vagyunk a csoportban, de nem félünk ettől a számtól. Öten budapestiek, kettő-kettő Borsodból és Veszprém megyéből, egy-egy pedig Győr megyéből, Hevesből, Somogyból és Vasból jött. A tanulás, a közös színház és mozilátogatás, az ezt követő „hangulatos” esték, kirándulások, futballmérkőzések rövid idő alatt egységes arculatú közösséggé formálták a csoportot, önálló pártalapszervezetünk megalakulása is nagyban hozzájárult a közösség kialakulásához. Az SZKP előkészítő tanfolyam a főiskola egyik rendhagyó tanfolyama. Egyrészt azért, mert — a Magyar Munkásmozgalom Története tankönyvön kívül — a különböző tankönyvek helyett csak orosz tankönyv és szótárak vannak kezünkben. Másrészt azért, mert az oktatók és hallgatók számbeli aránya, és ebből adódóan a tanfolyamon folyó oktató munka is eltér a főiskolán ismertektől. A 13 hallgatóra 11 orosz tanár „esik”. A hallgatókat 3 tanuló csoportra osztotta a tanszék, így egy csoportra 4—5 hallgató jutott. Ilyen kis csoportban bizony nincs lehetőség a lazításra. Ráadásul a tanárok két három óránként váltják egymást — de mi maradunk! Egy héten 22 orosz óránk van, ezt egészíti ki a magyar nyelvtan, a magyar munkásmozgalom története ill. a testnevelési órák. A nappali hallgatók közül így talán mi vagyunk a „leghűségesebbek” a főiskolához, mivel, szerdán és csütörtökön délután is óráink vannak. Fél esztendő elteltével kezdjük próbálgatni szárnyainkat, magunknak is valamit bizonyítana. Így például ünnepélyes taggyűlésünkön orosz nyelven emlékeztünk meg november 7-ről, és itt mindenkinek jutott szerep, felhasználjuk ezt az időt arra is, hogy még jobban megismerkedjünk az SZKP politikájával, a szovjet nép életével. Több alkalommal látogatást teszünk az SZKTH- ban is. A főiskola adta körülmények, a nappali hallgatókkal kialakuló jó kapcsolatok, a közös programok elősegítették beilleszkedésünket, segítik felkészülésünket. Több hónap van már mögöttünk, de még több van előttünk. Ennek tudatában szervezzük meg itteni életünket a főiskolai pártbizottság, az idegen nyelvi tsrra a KB illetékesei segítségével, hogy eleget tudjunk tenni küldő szerveink bizalmának. Ezeket a napokat próbáljuk különféle módon mindannyiunk számára hasznossá és színessé tenni, a közösséget tovább erősíteni. Kovács József Számunk tartalmából: Mit válasszak? Hogyan írjam meg? Gondolatok félúton (2. oldal) (3. oldal) A múltról — jövő időben (4. oldal) Húszezer milliméter (4. oldal) Példaadó életút 1926. Nekünk már történelem, sőt egy kicsit talán az emlékezés ködébe is vesző esztendő, hiszen alig-alig tudjuk, mi fontos történt akkor, fordult-e lényegesen a világ sora. Mert bizony mi már így mérjük a félszázados időt: a történelmi fordulatokkal. Századunk eléggé elkápráztatta, s olykor porig sújtotta az emberiséget jeles és pusztító évek örömével és terhével; olyannyira, hogy hajlamossá tett bennünket „csak” a nagy dolgokra emlékezni. Pedig volna mit végiggondolni az 1926-os esztendő történetében is, hiszen akkor már rettentő jövendőre készülődik a fasizmus a nyugati világban, itthon pedig a nép válságos történelmi fájdalmait kisajátítva és megmásítva új hódításokról álmodik a nemzetvesztő hivatalos politika. Bányászok éhségfelvonulásáról ír, vagy hallgat az újság, és vezető kommunisták — köztük Rákosi — perére figyelnek határon innen és túl. S ekkor írja keserű reménykedőn a 21 esztendős József Attila egyik legszebb versét. Egy egész osztály szava szól benne: Kazánt súroltam; vágtam sarjal; elnyúltam rothadt szalmazsákon; bíró elítélt, hülye csúfolt; pincéből tódult ragyogásom... ... Két naponként csak egyszer ettem és gyomorbajos lett belőlem ... S mert savanykás csönd tölti szánkat, szívembe rúgtam, ordítson már!... ... Villogó szívű, győzni bíró vagyok, kinek kell legyen kedve igazat tenni, pártot állni, ím, e szigorú emlékekre. De emlékekhez mi közöm nékem? Rongy ceruzámat inkább leteszem s köszörülöm a kasza élit, mert földünkön az idő érik, zajtalanul és félelmesen. Érlelődik az idő. Minden bizonnyal valami ilyesmit érezhetett az a fiatal kárpitos is, aki ebben a pörökkel terhes esztendőben lépett be a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Nem sejthette még, merre kanyarodik majd az életút; a vállalás szükségét érezte, a gerinc egyenesedését. Honnan tudhatta volna, hogy két év után már a KIMSZ Központi Bizottságának titkára lesz, s hogy hamarost meg kell kóstolnia az emigráció kenyerét, távol a hazától kell elgondolnia népe jövendő sorsát. Mert, ahogy erre az új pályára lépett, a politikusira, alig-alig adatott meg neki, hogy beleszippantson a hazai levegőbe. Ám az emigrációban a világpolitika áramába került. A Kommunista Internacionálé munkatársaként más népek gondját-baját is vállalnia kellett. Aztán 45-től újra itthon: politikus, lapszerkesztő, közéleti ember, szervező és tudományos kutató, mikor éppen, hol volt reá szükség. Kárpitos és akadémikus. Milyen messzinek látszik ez a két pont! Pedig miért volna az? Aki sohasem feledte és feledi, honnan jött, kiket képviselt, melyik osztály igazságát hirdeti, annak a számára nagyon is közeli lehet ez a két pont. Ha példát keresünk, egyebek között ebben találhatjuk meg, ebben az emberi tartásban. Mert számunkra valóban példaadó életút lehet az övék közéleti, politikai, ideológiai, emberi elkötelezettségben, a kemény csaták vállalásában, s a megingathatatlan hitben, hogy ha elindult az ember, nincs joga megállni. 1926, tehát történelem a mi számunkra, de nem csupán azért, mert könyvek lapjain olvashatunk róla, hanem mert élnek közöttünk olyanok, akiknek a példája ide nyúlik vissza. (A n/2. alapszervezet ünnepi tagkönyvkiosztó taggyűlésén 5« éves párttagsága alkalmából köszöntötték Nemes Dezső elvtársat.)