Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1981 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1981-03-01 / 1. szám

, , v vrjast ' ’■ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYES, AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA , MKR 31 XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1981. MÁRCIUS ÁRA: 1 FORINT . KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK KISZ-alapszervezetünk feb­ruár 18-án tartotta szokásos évi beszámoló, értékelő és ve­­zetőségválasztó taggyűlését. A taggyűlésen részt vett Vígh Lajos, az iskola pártbizottsá­gának titkára, Borszéki Gyu­la elvtárs, a KISZ XIV. kerü­leti bizottságának titkára, va­lamint az iskola dolgozói párt­­ala­pszervezeteinek képviselői. A taggyűlés a vezetőség be­számolóját úgy értékelte, hogy az szépítések nélkül, a maga valóságában tükrözi a szerve­zet munkáját. Az egyes KISZ- tagok hozzászólásaiból kitűnt, hogy nem elégednek meg az elért eredményekkel, felelős­séget éreznek a szervezet jö­vőjéért. A párt-vb és a pb nevében Vígh Lajos értékelte a szer­vezet tevékenységét és rámu­tatott a továbbfejlődés szem­pontjából legfontosabb fel­adatokra. Borszéki Gyula hoz­zászólásában a kerületi KISZ- bizottság és az alapszervezet kapcsolatát jónak, élőnek mi­nősítette. Köszönetet mondott az iskola dolgozóinak a ke­rületi KISZ-munka támogatá­saiért, különösen a politikai képzésben nyújtott segítségért. Felhívta a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a KISZ KB kongresszusi levelének feldol­gozásában a KISZ-apparátus­­ból jött hallgatók nagy segít­séget nyújtoatnak tapasztala­taik, mozgalmi ismereteik át­adásával. A beszámoló egyhangú sza­vazással történt elfogadása után került sor az alapszer­vezet tagjai éves munkájának értékelésére. Az értékelés magvát a KISZ-megbízatáso­­kon kívül a gazdasági és a más területeken végzett társa­dalmi munka képezte. Az ér­tékelések kiegészítését meg­előzően az alapszervezeti ve­zetőség tagjai elbeszélgettek az illető KISZ-tag munkahe­lyi vezetőivel, illetve párttag esetében a pártalapszervezeti titkárával vagy pártcsoport­­bizalmijával. A taggyűlés úgy ítélte meg, hogy az értékelé­sek jól tükrözik az egyes ta­gok által az év folyamán nyújtott teljesítményt. Ezt követően került sor az új vezetőség megválasztására. A tagság az 1981/1982-es mozgalmi évre a következő fiataloknak: Szántó Pérerné titkárnak, Boda József, Gál Katalin, Ivanov Péterné, Műnk Sándorné vezetőségi tagoknak szavazott bizalmat. Iskolánk KISZ-szervezete ebben az évben is számot adott a párt végrehajtó bizott­ságának az elmúlt mozgalmi évben végzett munkájáról. A beszámoló fejlődő munkáról adott tájékoztatást.­­ Többek között hangsúlyozta: Az elmúlt évben sok fia­tal dolgozót és hallgatót meg­mozdító színes programokon és rendezvényeken keresztül erősödött az iskola KISZ- szervezetének 29 fős kollektí­vája. KISZ-szervezetünk ered­ményesen, fiatalos színt hozva vesz részt iskolánk mozgalmi életében. Az elmúlt mozgalmi évben is a szakszervezettel közösen, illetve önállóan szer­vezett rendezvények sorozatát tudhatja maga mögött így pl. Lenin-ünnepség, Engels­évforduló, hajókirándulás, szüret, névadó stb. — nem is beszélve a már rendszeressé váló klubdélutánokról, ame­lyek a főiskolákon tanuló je­meni hallgatókkal immár nemzetközivé váltak. A KISZ-szervezet minden tagja rendszeres látogatója a különböző képzési és oktatási formának. Az elmúlt időszak­ban több fiatalban érett meg a döntés, hogy a jövőben párttagként vállaljon felada­tokat a főiskola mozgalmi munkájából. Örvendetes, hogy az iskola hallgatói mind nagyobb szám­ban vesznek részt a KISZ- szervezet programjain, segíte­nek a társadalmi munkában, a politikai képzés szervezésé­ben. A KISZ-szervezet beszámo­lóját élénk vita követte. A vita lezárásaként a párt-vég­­rehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a KISZ-szervezet fordítson még nagyobb gon­dot a fiatalok eszmei-politikai arculatának formálására. Szántó Péterné, Port Ferenc GUS HALL FŐISKOLÁNKON Érdekes előadást tartott az USA-ban zajló gazdasági-poli­tikai fejleményekről, a reagani külpolitika imperialista, béke­ellenes tevékenységéről. Hall konzultációt tartott a nemzetközi politika és nemzet­közi munkásmozgalom története tanszék tanárainak is. Március 13-án meglátogatta főiskolánkat Gus Hall, az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának főtitkára. ÜLÉST TARTOTT A PÁRTBIZOTTSÁG 1981. február 17-én a párt­­bizottság megtárgyalta a párt­­bizottság és munkabizottságai, valamint a párt-végrehajtó­bizottság féléves munkájáról szóló beszámolót és a PVB 1981. III. 10.—IX. 15-ig terje­dő munka- és üléstervét. A végrehajtó bizottság mindkét előterjesztést elfogadta, és ha­tározattá emelte. J­I 4. old. LAPUNK TARTALMÁBÓL Nőnapi köszöntő 2. old. Két kabinet bemutatkozik 3. old. Beszélgetés a sportról TO­VÁBB A LENINI ÚTON Gondolatok az SZKP XXVI. kongresszusáról Melyeik az SZKP XXVI. kongresszusának legfőbb jel­lemzői? Melyek azok a té­nyezők, amelyek különösen vonzották a figyelmet? Mindenekelőtt ki kell emel­nünk, hogy a tanácskozás — mély elemzést adva a belső és a nemzetközi helyzetről — megerősítette az SZKP eddig folytatott, bevált, kiegyensú­lyozott és következetesen mar­xista—leninista bel- és kül­politikáját, hitet tett e politi­ka folytonossága és stabilitá­sa mellett, tovább fejlesztve azt az eddig elért eredmé­nyek, gondok és a változott viszonyok alapján. Rendkívül fontos vonása volt a kongresszus munkájá­nak, hogy nagyon őszintén, kritikusan-önkritikusan vizs­gált minden kérdést. Büszke­, kritikus, reális szemlélet mutatkozott meg a nemzetkö­zi viszonyok, a forradalmi vi­lágmozgalom helyzetének elemzésénél is. A kongresszus jelentőségét kiemelte az is, hogy az im­perializmus agresszív erőinek feszültséget fokozó tevékeny­ségével szembeállította a szovjet nép változatlan, el­szánt békeakaratát úgy is, hogy a kongresszus figyelmé­nek középpontjában mindvé­gig a béke, az ember és küz­delmes munkája állt. „Nincs jelenleg fontosabb feladat nemzetközi téren pár­tunk, népünk számára, és bolygónk valamennyi népe számára, mint a béke megvé­dése” — hangsúlyozta a beszá­moló, s annak szellemében újabb kezdeményezésekkel állt a világ elé, így fejlesztve to­vább az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusának következetes békeprogramját. Határozottság és forradalmi osztályálláspont tükröződik a kijelölt feladatokban, ugyan­akkor kellő rugalmasságot is tanúsít az SZKP. Ez a kongresszus is az SZKP, a szovjet kommunis­ták következetes proletár, szocialista internacionalizmu­sának ismételt megnyilvánu­lása volt. Ez jellemezte a szocialista közösség együttműködése kü­lönböző területeinek, vizsgála­séggel és elégedettséggel szólt a szovjet nép és a párt sike­reiről, s reálisan közelítette meg a gondokat, a hibákat. Nem mentegetőzött, nem bújt különböző „objektív” ténye­zők mögé. Jól illusztrálja ezt a KB beszámolójának egy részlete is: „Gigászi munkát végeztünk. Nagy hazánk erő­sebb, gazdagabb, szebb lett... Nem minden célt sikerült el­érni ... Ennek okai különbö­zőek. .. De a legfőbb ok bizo­nyára abban rejlik, hogy még nem sikerült maradéktalanul leküzdeni a tehetetlenség visszatartó erejét, azokat a hagyományokat és szokásokat, amelyek abban az időszakban alakultak ki, amikor nem annyira a minőség, mint in­kább a mennyiség volt előtér­ben." A burzsoá propaganda a fenyegető szovjet „katonai ve­­szély”-ről lármázik, a világ első szocialista államának bé­keakaratára nem kell jobb bi­zonyíték, mint a grandiózus feladatokat tükröző 11. ötéves terv. Ez a békés építés terve, lényege az emberről, a nép­tömegekről, a szovjet nép na­gyobb jólétéről való gondos­kodás. „A konkrét törődés az em­berrel, szükségleteivel, igé­nyeivel — a párt gazdaság­politikájának kiinduló — és végső pontja” — jelentette ki L. I. Brezsnyev. A békés egymás mellett élés politikája alapján a Szovjetunió kész a kapcsola­tok fejlesztésére a fejlett tő­kés országokkal, köztük az Egyesült Államokkal is, de azt, hogy bárki is az erő po­zíciójából beszéljen vele, nem engedi meg. A Szovjetunió nem törek­szik katonai fölényre — emelte ki a kongresszus —, de azt sem engedi meg, hogy vele szemben alakítsanak ki ilyen fölényt, tát, a feladatok kijelölését, az egymás tapasztalatai tanulmá­nyozásának fontosságára való utalást, a lengyelországi hely­zet elemzését. A forradalmi erők egységé­nek további erősítését szol­gálta a felszabadult országok helyzetének vizsgálata is: „Senkinek sem szabad­ kétel­kednie abban, hogy az SZKP ezentúl is következetesen foly­tatja a Szovjetunió és a fel­szabadult országok együttmű­ködése fejlesztésének, a vi­lágszocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom szövet­sége megszilárdításának irányvonalát.” Az SZKP következetesen harcol a nemzetközi kommu­nista mozgalom egységéért. A viták nem akadályozhatják az együttműködés erősítését az osztályellenség elleni harc­ban. A legfelső döntőbíró a felvetődő problémák megol­dásában az idő, a gyakorlat. Más kérdések kezelésénél is megmutatkozott, hogy­­ az SZKP következetesen megva­lósítja­­ Lenin tanítását: „Va­lójában csak egyetlenegy nemzetköziség van: önfeláldo­zó munka a forradalmi moz­galom és a forradalmi harc fejlesztése érdekében saját országunkban, s ugyanennek a harcnak, ugyanennek ,az irányvonalnak és csakis ennek a támogatása (propagandával, együttérzéssel, anyagi eszkö­zökkel) kivétel nélkül min­den országban”. És ezen internacionalista magatartás elismerése, az SZKP nagy tekintélye jut kifejezésre abban, hogy a kongresszuson 109 ország 123 pártjának küldöttsége vett részt. Tükrözi ez a világ an­­tiimperialista erőinek mélyü­lő egységtörekvéseit. Hozzá­szólásaik, véleménycseréik, a sok kétoldalú találkozó az SZKP XXVI. kongresszusát a forradalmi világmozgalom osztagainak csúcstalálkozójává is avatta. A szovjet kommunisták e fórumának előkészítése, majd munkája a kollektivizmus szellemének megtestesítését jelenti. A párt kollektív böl­csességét jelzi,­ hogy a beszá­moló és vezetőségválasztó tag­gyűlésen nagyfokú aktivitás mutatkozott meg: a tagság 96%-a vett azokon részt, és több mint tízmillió kommu­nista mondta el véleményét Az SZKP KB-nak a Szovjet­unió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait tar­talmazó terve­zete vitájában 121 millió ember vett részt. Mindez egyben a szovjet de­mokrácia gyakorlati bizonyí­téka is. A vezetés kollektív jellegé­nek bizonyítékai, hogy a KB 11 alkalommal ülésezett a két kongresszus között, a Politi­kai Bizottság 237-szer és a A munkásosztály vezető sze­repének további erősödését szolgálja az, hogy a szovjet munkások eszmei-politikai érettsége, műveltsége és szak­­képzettsége tovább növeke­dett, s a munkásosztály az osztály nélküli társadalom ki­alakulása folyamatának mind erőteljesebb meghatározójává válik. Ez abban is kifejezés­re jut, hogy a munkásosztály forradalmi ideológiáját és er­kölcsét, közösségi gondolko­dásmódját, érdekeit és esz­ményeit a szovjet társadalom valamennyi rétege magáénak vallja. A kongresszus, a követelmé­nyeknek megfelelően, rendkí­vül nagy figyelmet szentelt­ az eszmei-politikai nevelőmunka, a marxista—leninista elmélet továbbfejlesztése feladatainak. Az elméleti bátorságot, a rea­lizmust tükrözi, hogy az S&KP XXVI. kongresszusa döntött arról, hogy — az el­múlt 20 év hazai és nemzet­közi tapasztalatait összegezve — módosítja és kiegészíti az Titkárság 250-szer­ tanácsko­zott. A történelmileg hosszú idő­szakot igénylő fejlett szocia­lizmus korszerűsítésének, a munka hatékonysága növelé­sének, az aktív külpolitika folytatásának változatlan fel­tétele, hogy tovább erősödjön az SZKP, a szovjet munkás­­osztály vezető szerepe. Az er­re való tudatos törekvés ju­tott kifejezésre, amikor a kongresszus a párttagság ös­­­szetételének alakulását vizs­gálta, amikor az nagyfokú igényességet támasztott a kommunisták munkájával, magatartásával kapcsolatban. — „Semmilyen engedményt sem teszünk senkinek, ha pártunk becsületéről és te­kintélyéről, sorainak tisztasá­gáról van szó” — húzta alá a kongresszusi beszámoló. érvényben levő pártprogra­­­mot. Sok mindenről kellene még szólnom. A fentiek az első, talán legfontosabbnak tűnő benyomásaimat jelzik. Vala­mennyiünk kötelessége a kongresszus anyagainak ta­nulmányozása, hiszen kitűnő fegyvert fog jelenteni az osz­tályharc különböző területein jelentkező feladatok végre­hajtásához. Minden magyar kommunis­ta­ dolgozó népünk vélemé­nyét juttatta kifejezésre Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, amikor a kongresszuson így szólt: „Az SZKP XXVI. kongresszusa igazolja a hala­dó emberiség várakozásait. A szovjet kommunisták, az egész szovjet nép töretlen lendület­tel tovább halad az élet iga­zolta lenini úton: a kommu­nizmus és a béke útján. A szovjet emberek mai nemze­déke méltó örököse a lenini hagyatéknak, a forradalmi hagyomá­nyokna­k". Kohánka András Középpontban a béke és az ember A proletár internacionalizmusért A kollektivizmus szellemében Eszmei, politikai nevelő munka Leonyid Brezsnyev a szónoki emelvényen V

Next