Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1983 (14. évfolyam, 1-5. szám)
1983-03-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I jp pintért! Ímét AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1983. MÁRCIUS ÁRA: 1,20 FORINT NŐNAPI PÁRBESZÉD _ Tízvalahány éve nem találkoztam egykori kolléganőmmel. Nemrég, amikor véletlenül összefutottunk az utcán, feltettem neki a szokványkérdést: „Hogy vagy...?” Kissé meglepődtem az egyáltalán nem szokvány válaszán. Ugyanis azt mondta, ha tényleg kíváncsi vagyok rá, s van egy szabad órám, üljünk le valahová és elmondja, hogy van. Leültünk egy presszóban, koccintottunk a nőnap alkalmából és ... Elmondta, hogy évekkel ezelőtt férjhez ment, albérletbe költöztek, megszületett az első gyerekük, élték a fiatal házasok megszokott életét. A főbérlővel nem volt különösebb problémájuk, de ha kora reggel kezdett el mosni, főzni, a tulajdonosnak az nem tetszett, ha ugyanezt este csinálta, akkor az volt a baj. A gyerek nőtt, egyre elevenebb lett, szóval nekik is áldás volt, amikor kezükbe kapták a kétszobás lakás kulcsát. Még egy gyerekük született. A férje 6-kor elmegy dolgozni, ő meg a két gyerekkel elindul reggeli körútjára. Előbb a lakótelep bölcsődéjébe viszi a kisebbet, a nagyobbat pedig a város másik végében levő iskolába kíséri el. Oda vették fel a gyereket. A kétórás reggeli séta után elmegy a munkahelyére. Délután mindez megismétlődik, illetve kiegészül a bevásárlással. Este van, mire kezében a megtömött szatyrokkal, a gyerekekkel hazaér. Vacsorakészítés, fürdetés — és vége a napnak. Reggel kezdődik minden elölről... Marad a hét vége a kikapcsolódásra, pihenésre — vagy rendszerint a takarításra, a lakás rendbehozatalára. Sokat segít otthon a férje neki, különösen mióta az egyik egyetem esti tagozatára jár. A férje nemrég végzett szintén esti tagozaton, gondolta, ő is megpróbálja. — Nem sok, amit vállalsz? — kérdeztem. — Két gyerek, munka, tanulás ... — Sok, de hidd el, nemcsak én vállalok ennyit — válaszolta. S ennek bizonyítására elmondta, hogy egyik kolléganője legalább annyit lót-fut egész nap mint ő, pedig neki még nincs gyereke. Szintén tanul, külön munkát vállal, idős szüleit gondozza — és sorolta tovább kolléganője mindennapos teendőit. — Mindezt nem panaszként mondtam — folytatta. — Nincs ebben semmi különleges, hiszen több százezren csináljuk ugyanezt. Csak a szerepkörök módosulnak valamelyest az évek múltával. Anyámra gondolok, aki gyerekeink nagymamájaként nagyon sokat segít nekünk ... Az órájára nézett, aztán gyorsan elköszönt. Rohant az iskolába, a bölcsődébe a gyerekeiért. Milyen érdekes női tulajdonság — gondoltam vissza szavaira —, hogy beszélgetésünk végén úgy tűnt, mintha engem — tehát egy kívülállót — akarna vigasztalni, megnyugtatni: nincs abban semmi különleges amit mindennap tesz, szinte minden percet kihasználva, hasznosítva. Tehát nemcsak szorgalmuk, kitartásuk, munkabírásuk, s nem utolsósorban kedvességük a tiszteletre méltó a nőkben, hanem az is, hogy mindazt, amit tesznek, őszintén, szívvel-lélekkel, önsajnálkozás és önsajnáltatás nélkül teszik. Megbecsülés járjon mindannyiuknak. Tarnai László 5%' i FORRADALMI TAVASZOK ÜZENETE Az idei tavaszon is 1848-ra, 1919-re és 1945-re emlékezünk. Nem a „régi dicsőségünk” nosztalgiával és nem csupán az ..emlékezzünk régiekről’’ kegyeletével. Múltba tekintésünk a mának szól: a számvetés, az összehasonlítás és — mindenekelőtt — a követelménytámasztás igényével. Forradalom, forradalmár, forradalmiság. Gyakran használjuk ezeket a szavakat, amikor a történelem nevezetes esményeit idézzük. Tudatunk láthatatlan belső vetítővásznán feltűnhet a márciusi eső verte 1848-beli pesti Múzeumkert, az 1871-es év Párizsának barikádja, az 1919-es év Visegrádi utcai pártközpontja — de a fasiszta hordáktól megtisztított, újat ígérő, újat kezdő 1945-ös magyar föld is. Gondolhatunk Petőfire, Kossuthra, Kun Bélára, Szamuely Tiborra vagy Osztapenko kapitányra — egyképpen forradalmat, forradalmárokat idézünk. Amikor sorsfordító, hősi időkre, forradalmakra, forradalmárokra emlékezünk — szinte elkerülhetetlenül megkísért bennünket a hősi, halált megvető tettek vágya. Pedig hát példaképeinknek tekintett elődeinkre korunk és harcaik, küzdelmeik körülményei kényszerítették rá a harc életveszélyes izgalmát, vagy adott esetben a mártír sorsát. Ebben az értelemben voltak azok az idők romantikusak is. Ám nem feledhetjük: Petőfi, Korvin Ottó, Ságvári Endre, Steinmetz Miklós és a többiek élni szerettek volna, olyan napokért küzdöttek, amelyeken a fiatal ember önmaga megvalósításáért, a tudással birkózik. Amikor „okosan lehet munkálkodni okos feladatokon”. Amikor az élet a maga szépségében teljesedik ki. Amíg tehették, ők is teljesen élték életüket. Aztán engedelmeskedtek a kor parancsának, követték a harc szabályait. Ebben kell követnie őket. Napjaink emberének — szocializmust építő hazánkban — nem barikádokon kell forradalmiságát bizonyítania, nem a gyárosok és földbirtokosok osztályával kell szembeszállnia. A magunk országát építjük, a saját jövőnket alapozzuk — de a forradalmárok közös jellemzőinek: az állhatatosság, a bátorság és a közönségért cselekvés követelménfiének a mi mai békés körülményeink között éppúgy mm kell felelnünk, mint elődein Lnek. Ránk is érvényes a Dzerzsinszkij által megfogalmazott hármas elvárás: láng,goló szív, hideg fej, tiszta kéz.&l. Persze a szó szoros értelmében vett bátorság is jelen van hétköznapjainkban. Megkülönböztetett tiszteletet és megbecsülést érdemelnek a repülők, a határőrök, a tűzszerészek és a jeges áradatban hidat verő utászok, de a bányászok, kohászok is — mindazok, akik nap mint nap veszélyeket vállalnak társadalmunk érdekében. De elvekért, eszmékért kiállni — ez is bátorságot követel. Örökösei és folytatói a nagy elődök harcainak csak egyféleképpen lehetünk: ha mások számára is példát adóan tesszük a dolgunkat; ha jó egyenleget vonva a jogok és a kötelességek közt — az utóbbiakból vállalunk fel és teljesítünk többet. A munka önmagában nem hősi tett. Egyszerűen csak kötelesség. De az önzetlen többetnyújtás, a köz ügyeiből való fokozott részválallás — már a forradalmi örökség teljesítését jelenti. Mint ahogy a cselekvő szolidaritásunk is, amellyel a nemzeti függetlenségükért, és a társadalmi felemelkedésükért harcoló népeket segítjük. Forradalmár elődeinkre, példaképeinkre azzal emlékezünk legméltóbban, ha kommunista szellemben dolgozunk, tanulunk, élünk. Minden tettünkkel stratégiai célunkat, a szocialista társadalom felépítését kell szolgálnunk úgy, hogy közben a leghatásosabb taktikát alkalmazzuk. Ez pedig nem más, mint a hétköznapok szorgalma, cselekvése és felelős bátorsága. Az aktivitás, a kezdeményezés bátorsága. Marx Károly születésének 185. és halálának 100. évfordulójával kapcsolatban világszerte megemlékezéseket tartottak. Marx Károly 1818. május 5- én, tehetséges és liberális politikai nézeteket valló jogász apa családjában született Trierben, a Mosel partján fekvő ódon német városban, és 1883. március 14-én hunyt el Angliában. A két dátum közötti életművet Engels, a barát és a harcostárs a következő tömörséggel méltatta a temetésen: „Március 14- én délután háromnegyed háromkor, korunk legnagyobb gondolkodója megszűnt gondolkodni. ... Fel sem mérhető, mit vesztett ebben a férfiúban az európai és amerikai harcos proletariátus, mit vesztett benne a történelem tudománya. Nagyon is hamar érezhetővé lesz az űr, amelyet ennek az óriásnak a halála hátrahagyott. Darwin a szerves természet fejlődési törvényét fedezte fel — Marx az emberi történelem fejlődési törvényét: azt az eddig ideológiai burjántól ellepett egyszerű tényt, hogy az embereknek előbb enniük, inniuk, lakniuk és ruházkodniok kell, mielőtt politikával, tudománnyal, művészettel, vallással stb. foglalkozhatnak; hogy tehát a közvetlen anyagi létfenntartási eszközök termelése, s ezzel a korszak mindenkori gazdasági fejlődési foka az az alap, amelyből az illető emberek állami berendezéseit, jogi nézetei, művészete, sőt vallási képzetei kifejlődtek, és így ebből az alapból kell ezeket magyarázni is — nem pedig ahogy eddig történt, megfordítva. Marx felfedezte a mai tőkés termelési mód, s az általa létrehívott polgári társadalom sajátos mozgástörvényét is. Az értéktöbblet felfedése itt egyszerre világosságot teremtett, míg minden előbbi vizsgálat, a polgári közgazdászoké csakúgy, mint a szocialista kritikusoké, a sötétben tévelygett. Két ilyen tudományos tett elég volna egy életre! Szerencsés már az is, akinek megadatott, hogy csak egy ilyen felfedezést tegyen. De Marx minden területen, ahol kutatott , s nagyon sok ilyen terület volt, és egyiket sem érintette pusztán felületesen —, minden területen, még a matematikában is, kiemelkedő jelentőségű eredményekre jutott. Ilyen volt Marx, a tudomány embere. De ez még a fele sem volt az egész embernek. A tudományban Marx történelmet mozgató, forradalmi erőt látott. Bármilyen nagy öröme telt is valamely elméleti munkálkodásban, amelynek gyakorlati alkalmazhatóságát talán még nem is lehetett előre látni — még nagyobb örömet érzett, ha olyan felfedezésről volt szó, amely azonnal forradalmasítóan hatott az iparra, a történelmi fejlődésre egyáltalában ... Mert Marx mindenekelőtt forradalmár volt. Igazi élethivatása az volt, hogy valamilyen módon közreműködjék a tőkés társadalom és az e társadalom által létrehozott állami berendezkedések megdöntésében, hogy közreműködjék a modern proletariátus felszabadításában, amelyet elsőként ő ébresztett helyzetének és szükségleteinek tudatára, felszabadulása feltételeinek tudatára. A harc volt az eleme. S harcolt olyan szenvedéllyel, olyan kitartással, olyan sikerrel, mint kevesen. Az első „Rheinische Zeitung” 1842-ben jelent meg, a párizsi „Vor Wärts” 1844-ben, a „Deutsche Brüsselxe Zeitung” 1847-ben, a „Neue Rheinische Zeitung” 1848—1849-ben, a „New York Tribune” 1852—1861-ben — ezenkívül harcos brosúrák tömege fűződik a nevéhez. Tevékenyen részt vett a párizsi, brüsszeli és londoni munkásszervezetekben, míg végül az egészet megkoronázta a nagy Nemzetközi Munkásszövetség. Ez megint olyan eredmény volt, amelyre megalkotója büszke lehetett, még ha semmi egyebet sem tett volna. S ezért volt Marx kora leggyűlöltebb és legtöbbet rágalmazott embere. Kormányok — önkényuralmiak és köztársaságiak — kiutasították, burzsoákonzervatívok és szélső demokraták is versenyeztek abban, hogy megrágalmazzák. Mindezt könnyedén félretolta, nem is hederített rá, s csak végső kényszer esetén felelt. És halálakor a szibériai bányáktól egész Európán és Amerikán át Kaliforniáig a forradalmár munkatársak milliói tisztelik, szeretik, gyászolják, és bátran mondhatjuk: lehetett még sok ellenfele, de aligha volt személyes ellensége.” ★ Marx, a forradalmár, a tudós, a tőkés társadalmi-gazdasági rendszer valóságának kritikus elemzője, mozgástörvényeinek felfedezője, egy máig ható, történelmet formáló tudományos gondolkodási rendszer megalkotója. Hogyan él és hat ma Marx szelleme? A marxizmus ellenfelei úgy érvelnek, hogy a XIX. század terméke, a marxista elmélet nem adhat semmit változó világunknak. A marxizmust meghaladott elméletnek minősítők tudatosan megfeledkeznek századunk marxizmusáról, a leninizmusról, arról, hogy a marxizmus nem lejárt elmélet, mert belső igénye és lényegi tendenciája a megújulás — természetesen saját elméleti alapjain és saját módszereinek bázisán. Mint a Budavári Palotában megnyílt Marx-emlékkiállítás megnyitóján elhangzott: az a kérdés, hogy megtartja-e életerejét és jelentőségét korunkban a marxizmus—leninizmus, nem elvont kérdés. Nem csupán elméleti viták folynak körülötte, hanem közvetlen kapcsolatban van a munkásmozgalom, a kommunista mozgalom és a nemzeti felszabadító mozgalom gyakorlatával, a munkásosztály, a dolgozók érdekeinek védelmével, a békéért és a szocializmusért folyó harccal. Egyetlen burzsoá vagy kispolgári elmélet sem adott választ és nem tud választ adni napjaink égető és fontos kérdéseire. Csak a kommunista testvérpártok által kollektívan fejlesztett és gazdagított marxista—leninista tanítás ad megalapozott válaszokat. A marxizmus nemcsak a világ megértésének tudománya. A világ megértése Marxnál kezdettől fogva együtt jár azzal a felismeréssel, meggyőződéssel és elhatározással, hogy ezt a világot, amelyben az emberek többsége emberhez nem méltó körülmények között éltudomásul venni nem lehet. „A filozófusok — írta 1845-ben — a világot csak különbözőképpen értelmezték, de a feladat az, hogy megváltoztassuk.” .A szocialista társadalom ellentmondásait, a szocializmus építése során jelentkező nehézségeket egyébként gyakran a marxizmus elleni érvként próbálják még felhasználni napjainkban is. Valójában ezeket a jelenségeket is, csak a marxizmus következetes alkalmazásával lehet helyesen értelmezni és gyakorlatilag megoldani. Csak a tudományosan, kellően megalapozott politika és a politikus tudomány együttesen tud megfelelni ennek az igénynek; az a politika és az a tudomány, amely a valóság kritikus elemzését vállalja, és számot vet a ma meglevő, tömeges érdekekkel és szükségletekkel. Ma még szélesebben és mélyebben tárul fel tehát a marxi tanítások gazdag tartalma, mint azok megszületése idején. Más dolog ugyanis megérteni és elfogadni a szocializmus történelmi szükségszerűségének eszméjét annak elméleti megfogalmazásában, és más dolog részvevőnek lenni ezen eszmék megvalósításában. Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának a Kommunyisztban megjelent cikkében szemléletesen igazolja az előbbi érvelés helyességét, amikor a többi között kiemeli, hogy a szocializmus létrejöttének történelmi útja nem mindenben úgy alakult, ahogyan azt forradalmi elméletünk megalapozói feltételezték. A szocializmus kezdetben csak egy, s ráadásul a gazdaságilag nem is legfejlettebb országban győzött. A burzsoázia és a reformizmus ideológusai még napjainkban is elméleteket gyártanak megpróbálva bebizonyítani, hogy a Szovjetunióban és más testvéri országokban létrehozott új társadalom nem felel meg annak a szocializmusképnek, amelyet Marx látott maga előtt. Arról értekeznek, hogy a valóság eltért az eszmétől, s eközben tudatosan vagy akaratlanul szem elől tévesztik, hogy tanítását kidolgozva Marxot a legkevésbé sem valamiféle letisztult, problémamentes szocializmus elvont eszméi vezették. Néha hallani olyan véleményt, hogy a társadalmi élet új jelenségei nem illeszthetők be pontosan a marxizmus—leninizmus koncepciójába, hogy a marxizmus—leninizmus válságot él át, s a nyugati szciológiából, filozófiából vagy politikatudományból merített eszmékkel kell új életre kelteni. Nyilvánvalóan szó sincs a marxizmus válságáról, csupán arról, hogy némely, magukat marxistának nevező teoretikusok nem képesek felemelkedni Marx, Engels és Lenin elméletének szintjére, nem képesek tanításukat alkalmazni a konkrét kérdések vizsgálata során! A világ társadalmi megújításának, a munkásosztály forradalmi céljai és eszméi megvalósításának útján nagy utat tettünk meg. Újjáalakult a föld politikai térképe. A tudomány hatalmas eredményeket szült, lélegzetelállítóak a technika vívmányai. Az emberiség ezzel együtt sok új, köztük igen bonyolult gonddal találta magát szemben. Reálisak azok a gondok, amelyek a globális nyersanyag-energetikai, élelmezési és ökológiai problémákhoz fűződnek. A népeket ma leginkább az nyugtalanítja, hogyan őrizhető meg a béke, miként hárítható el a termonukleáris katasztrófa. Eligazodni e bonyolult mai világban, megszervezni és irányítani a munkásosztály és minden dolgozó forradalmi jellegű társadalmi-történelmi alkotó munkáiét — ez az a hatalmas feladat, amelynek megoldásán a marxista-leninista elmélet dolgozik, s amelynek megoldásáért az emberiség haladását szolgáló harc folyik. Marx-évfordulók