Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1984 (15. évfolyam, 1-5. szám)

1984-03-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1984. MÁRCIUS ÁRA: 1,20 FORINT AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Ünnep és számvetés Országos művelődéspolitikai tanácskozás főiskolánkon Hagyományosnak semmi­képp sem nevezhető témát tű­zött napirendjére az 1983. de­cemberében a Politikai Főis­kolán rendezett kétnapos or­szágos művelődéspolitikai ta­nácskozás: a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt művelődési po­litikájának 1958-ban — tehát épp negyed évszázada — meg­jelent irányelveit. Mert nem szokás, legalábbis ilyen repre­zentatív formában, ilyen szé­les nyilvánosság előtt nem, egy-egy párthatározatról megemlékezni. Még kerek év­fordulók alkalmából sem. A különös témaválasztás — mi­ként ezt végül maga a tanács­kozás, az előadások és a hoz­zászólások sora is egyértel­műen tanúsíthatja — ennek ellenére messzemenően indo­kolt, mégpedig többszörösen. Ez a huszonöt éve kibocsá­tott dokumentum fogalmazza meg ugyanis mindmáig a leg­­átfogóbban és sok tekintetben a legrészletesebben az MSZMP művelődési politikájának alap­elveit, fő céljait és módszereit, a kultúra szerteágazó öveze­teiben végzendő pártmunka mellőzhetetlen sajátosságait, közöttük az eszmei befolyáso­lás, a vitákban való meggyő­zés elsődlegességét. Az egy­­egy részterület elemzésére, feladataira összpontosító, a művelődés ügyével való szám­vetés rendszerességét bizonyí­tó újabb s újabb határozatok, állásfoglalások ezen irányelvek szellemében készültek, s e folytonosság is híven jelzi azt a tényt, hogy az 1958-as do­kumentum számos lényegi megállapítása, szempontja, célkitűzése és módszerbeli kö­vetelménye napjainkig érvé­nyes. Nem csupán egy tehát az idevágó tetemes számú hatá­rozat közül, hanem a művelő­dés területeinek eddigi legje­lentősebb pártdokumentuma: elengedhetetlenül szükséges ezért az intencióival való tu­datos, immár szinte történelmi távlatú szembenézés. Másfelől viszont magától ér­tetődik: az irányelvek nem egy részlete, ideológiai helyzet­­értelmezésének több megálla­pítása az akkori időik szükség­leteihez, a tágabban vett napi politika követeléseihez kötő­dik, ezek a társadalmi valóság, a szellemi-kulturális élet vál­tozásaival párhuzamosan tör­­vényszerűen váltak többé-ke­­vésbé meghaladottabbá. Az ak­tualitás — nem mellőzhető — szempontjai, a konszolidáció első éveinek állásfoglalásra késztető ideológiai vitái tükrö­ződnek — egészen konkrét példákat említve — a „népi írók” nézeteinek túl sommás, azóta már jóval árnyaltabbá vált minősítésben, vagy Lu­kács György tevékenységének végletes, a filozófus magatar­tását, addigi életművének ka­rakterét néhány elhibázott közszereplésen, vitatható gon­dolaton megmérő kritikájá­ban. (Többek között ez utób­bit korrigálja a Művelődéspo­litikai Munkaközösség nemrég nyilvánosságra hozott állásfog­lalása, mely Lukács György születésének közelgő századik évfordulója előtt nyújt tisztázó erejű irányelveket a méltó cen­­tenáris megemlékezésekhez.) Épp a maradandó részletek hitelének védelme igényli a már érvényességüket veszített megjegyzések, értékelésbeli hangsúlyok elvszerű felülbírá­­latát, kiigazítását. S végül időszerűvé avatja a tanácsko­zás témáját az a sok felszóla­ló által kiemelt tény is, hogy a dokumentum megjelenése óta eltelt huszonöt évben je­lentékenyen megváltozott a társadalmi valóság, benne ter­mészetesen a kultúra szférája is. Mindennek megfelelően a tanácskozás előadásait, a hoz­zászólások jelentékeny részét a nézőpont, a közelítésmód tartalmas konklúziókhoz vivő kettőssége, az akkor és a most különféle meghatározottsá­gainak szembesítése jellemez­te. Így a dokumentum immár történelmi léptékű jelentőségé­nek, az ellenforradalom utáni általános konszolidáció, a szö­vetségi politika, a kulturális nyitás átfogó programjában, a későbbi intenzív fejlődésben betöltött komoly szerepének sokoldalú kiemelése mellett a tanácskozáson az újabb tenden­ciák, jelenségek fölvetésére és értelmezésére irányult a fő fi­gyelem. A diplomások számá­nak dinamikus növekedése, kor szerinti összetételének megváltozása, vagyis a magyar értelmiség relatív „fiatalodá­­sa” tette fokozottan időszerű témájúvá azt az előadást, amelyik a szövetségi politika, ezen belül mindenekelőtt az értel­miségpolitika aktuális kérdéseit elemezte — szikár tényekből, adatokból levont lényegbevágó következtetések­ tükrében. Több hozzászólás is­, érintette napjaink kulturális­ életének ellentmondásait, ne­gatív jegyeit, közöttük a könyvkiadásban tapasztalható kommercializálódás veszélyét a némely művészeti ágban — a korábbiaknál gyakrabban — fölbukkanó tartalmatlan kí­sérletezés, a blöff jeleit. Ugyanakkor nagy nyomaték­kal fogalmazódott meg az az igény, hogy a kulturális poli­tikának elsősorban a közmű­velődésre, a széles tömegek műveltségi szintjének emelé­sére kell erőit összpontosíta­nia. A tanácskozás kritikusan­­önkritikusan hívta fel a figyel­met arra, hogy az irányelvek jó néhány célkitűzése még ma sem valósult meg. Változatla­nul időszerű feladat például az ifjúság körében végzett ideoló­giai nevelő munka színvonalá­nak javítása, hatékonyságá­nak fokozása. S jelenleg is csak terv lehet a középfokú oktatás általánossá tétele. A formális­ külsődleges ün­neplés helyett­ tehát a további „hétköznapi” munka szem­pontjai, követelményei, a ten­nivalókra utaló szavak kaptak meghatározó szerepet ezen a tanácskozáson. S végered­ményben így vált igazán mél­tóvá témájához, ezzel igazolta leginkább a megrendezés szükségességét. Balogh Ernő Napirenden a könyvtár A közelmúltban a Főiskola vezető testületeinek napirend­jén szerepelt a könyvtár tevé­kenysége, munkája, a jövő fel­adatainak körvonalazása. A múlt év novemberében a Tu­dományos Tanács tárgyalta a könyvtárral kapcsolatos kér­déseket. Első helyen a tudo­mányos könyvtári tevékenység feltételeit, lehetőségeit, tenni­valóit vizsgálták a tanács tag­jai. Nagyon jó, megvalósításra érdemes, segítőkész vélemé­nyek hangzottak el. Az is ki­derült a vita során, hogy a Főiskola tanárainak jelentős része nem ismeri a könyvtári szolgáltatásokat, a lehetősége­ket, amelyeket a könyvtár je­lenleg is tud nyújtani. A könyvtár szolgáltató tevékeny­sége még nem eléggé közis­mert. Témafigyelés, bibliográfia­készítés, széles körű könyvtár­­közi kölcsönzés, más nagy könyvtárak és intézmények szolgáltatásainak közvetítése, mikrofilm-leolvasási lehetőség, témekutatás, írásos és szóbeli tájékozódás, fordításkészítte­tés, újabban fénymásolási szolgáltatás, a dokumentációs tevékenység különböző formái azok a lehetőségek, amelyek jelenleg is segítik a kutatók, hallgatók munkáját. A Rektori Tanács ülésén megfelelő határozatot hozott a könyvtár munkájának tovább­fejlesztésére, majd a Főiskolai Tanács is állást foglalt néhány, könyvtárat érintő kérdésben. Az állásfoglalások és hatá­rozatok alapján elkezdődött a szakreferensi rendszer beindí­tása. Megszületett a Fordító Iroda létrehozásáról intézke­dő határozat. Társadalmi bi­zottság létesült a könyvtár munkáját segítő, támogató el­képzelések realizálására — tanszékvezetők bevonásával. A tudományos-könyvtári fel­adatok meghatározása, a Fő­iskola által támasztott elvárá­sok teljesítése, a szakreferensi rendszer működésének kitelje­sítése a közeljövő legsürgősebb tennivalói. A szakreferensi rendszer lé­nyege a következő. Minden tanszéknek lesz egy-egy könyvtáros szakreferense, aki tartja a kapcsolatot a tanszék és a könyvtár között. Közvetíti a tanszék igényeit a könyvtár­nak, napirenden tartja az el­várásokat, ugyanakkor ő is tá­jékoztatja a tanszéket a könyvtári szolgáltatásokról, a legfrissebb irodalomról. A könyvbeszerzés, folyóiratren­delés, fordíttatás, tematikák, irodalomjegyzékek behasonlí­­tása, az ezzel kapcsolatos kér­dések megoldásának segítése is feladata lesz a szakreferen­seknek. A könyvtár tudományos munkát támogató tevékenysé­get egyre inkább a politikatu­domány kívánalmainak megfe­lelően, a Főiskola előtt álló ilyen jellegű feladatok segíté­sének kell alárendelni. Ez a munka nem egyik napról a másikra valósulhat meg, ha­nem hosszabb időszak alatt válhat mindennapi gyakor­lattá. A hozott határozatok és ál­lásfoglalások megadták a kere­tét a könyvtári munka további fejlesztésének, a tudományos kutatómunka könyvtári eszkö­zökkel történő támogatásának, egy politikatudományi szak­­könyvtár kiépítése lehetőségei­nek. Vida Sándor Tisztújítás Február 16-án főiskolánk KISZ-szervezetében beszá­moló, értékelő és vezetőség­választó taggyűlést tartottak. Először Fábián Andrea KISZ- titkár ismertette az elmúlt év­ben végzett munkát, majd az egyéni értékelések következ­i­tek. Ezután került sor az új vezetőség megválasztására. Az egyhangúlag megszavazott vezetőségben Fábián Andrea megőrizte korábbi funkcióját, szervező, illetve agit-prop tit­kári feladatok ellátására a tagság Béniné Virág Máriát és Bodolai Tamást jelölte és fogadta el. Egy héttel később már az új akcióprogram kidolgozása ke­rült taggyűlés keretében napi­rendre. Ezek után február 29- én jól sikerült klubdélutánnal indították el az idei mozgalmi évet. I. P. ÉLJEN ÁPRILIS 4.! Világgazdasági speciális kollégium A Politikai Gazdaságtan Tanszék szervezésében har­madszor rendeztük meg „A világgazdaság fejlődésének ál­talános kérdései” című speciá­lis kollégiumot. Beindítását több tényező is motiválta. Egyrészt nyilvánvalóvá vált, hogy napjainkban a világgaz­dasági környezet változásaira való gyors és hatékony reagá­lást, az alkalmazkodást képes­ség szintjére kell emelnünk, s ezt be kell építeni minden­napi gondolkodásunkba. A ka­pitalizmus politikai gazdaság­tana c. tárgy keretében — az óraszámok adta lehetőségekig foglalkozunk a tőkés világ­­gazdasági rendszer legfonto­sabb és legáltalánosabb kérdé­seivel. Ez azonban korántsem ad módot olyan mélységben és annyi témát érintően fog­lalkozni e már-már külön tan­tárgyi tudományos diszcipli­­nává alakuló kérdéskörrel. Az is célunk volt, hogy Fő­iskolánk nappali tagozatos hallgatóinak lehetőségük nyíl­jék személyes kontaktust te­remteni a tudományág jeles képviselőivel, akiket korábban csak olvasmányaik révén, vagy a rádióból, televízióból ismertek. A speciális kollégiumot az előző években Benke Istvánná szervezte, aki szintén a téma­kör elismert hazai kutatói kö­zé tartozik. Az elmúlt évi elő­adássorozatot írásban rögzítet­ték, s a közeljövőben a Főis­kola belső kiadványaként meg­jelenik. Ebben az évben Benke elv­társnő nyugdíjba vonulása miatt a speciális kollé­gium irányítására — tisztelet­­díjas tanárunkat — Palánkai Tibort, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem Világgazdaságtan Tanszéke vezetőjét kértük fel. Az idei 12 előadásból álló sorozat új programmal indult. A kibőví­tett programot és irodalom­­jegyzéket az első előadáson megkapták az érdeklődők. Kiknek is szerveztük ezt az előadássorozatot ? Elsősorban a II. éves nap­pali tagozatos hallgatók részé­re, de csatlakoznak hozzájuk a Tanszék VK. szemeszteresei, a Gazdaságpolitika Tanszék külgazdaság szakosai, s a nemzetközi politika szakosok egy része is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy csak ne­kik szólnak az előadások. Pla­kátjaink alján nem véletle­nül szerepel a „Mindenkit szeretettel várunk” mondat. Ez így is van. Akár a könyv­tárból, akár más részlegek­től bárki részt vehet. Számos előadás oktatói számára is hasznos lehet. Különösen érdekes volt Pál Lénárd előadása a tudomá­nyos-technikai haladás jelen­kori fő irányairól, izgalmas témát érint Bognár József előadása a világgazdaság új követelményei és a magyar népgazdaság alkalmazkodási képessége, vagy Nyers Rezső elvtárs előadása a kelet-nyu­gati gazdasági kapcsolatok perspektíváiról. Ezek kiragadott példák, de lényegében mind a 12 előadás újat ad a hallgatóknak. Álta­lános megítélés szerint az első előadás hasznos, újszerű volt, amelyen több mint 60 résztve­vő volt jelen. Zádor Márta A tartalomból: Helyzetkép Peruból és Bolíviából 2. oldal Tapasztalatcserén, jászsági tájakon 3. oldal A pult túloldalán... 4. oldal

Next