Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1986 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1986-02-01 / 1. szám

AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA NONSTOP Túl az első körön, az első féléven, átmenetileg nyug­díjba vonultak az indexek. A fiók mélyére, vagy kézre eső, jól látható helyre — attól füg­gően, mit rejtenek lapjai. Ám amit nem rejtettünk véka alá, az a megkönnyebbülésünk. Már persze azoké, akiknek ép­pen speckollból nem írtak a tanulmányi lapra valami olyasmit, elégtelen felkészült­sége miatt ismétel. Hát igen, tudom, tudjuk, az ismétlés a tudás anyja, csakhogy az ilyen szülőt az ember messze elke­rüli. Ha engedik. De nem en­gedik! Mint ahogy meddő az a pró­bálkozás is, melynek célja a lazítás. Nyakunkon az osz­tályfoglalkozások véget nem érő órái , mert nem akar az a csengő megszólalni, s ép­pen akkor nem, amikor ké­születlenül ér bennünket két­­három kérdés. A kötelező ol­vasmányok felsorolását tar­talmazó árkuspapírok hossza is hovatovább a végtelenbe nyúlik. Mindez persze még most, időben arra int: non stop. Miközben a tanulmányi munkában nincs megállás, a viták még az első félév, a vizsgák körül igazán nem ül­tek el. Mert tapasztalatot a saját bőrünkön bőven szerez­tünk, szerezhettünk. Ezek bir­tokában, s nem utolsósorban a jobb, az alaposabb felké­szülés jegyében máris noszo­gathatjuk magunkat a követ­kező izzasztó túrára, az év végi vizsgákra. Am­ikor, mint a hosszútávfutókra az első kör végén, figyelmeztetésként újra ránk csengetnek. Mert mint minden, ami nem­­ túl kelle­mes, ez is hamarosan a nya­kunkon van. Készülni, felké­szülni, jól vizsgázni — ezért vagyunk itt. Ám ahhoz, hogy ez a felké­szülési maradéktalan legyen, az sem árt, ha nem kell a bőség zavarával küszködnünk. Ha pontosan tudjuk, mik a kö­vetelmények, ha a bizonyta­lansági tényezőkkel nem szük­séges szembenéznünk. Ha az oktatás korszerűsítéséhez, a kabinetrendszerhez kapcsoló­dó, ahhoz hasonló reformok sora a követelményrendszerrel, a magasra tett mércével össz­hangban van. Ez sem árt, ez sem haszontalan, mindkét fél hasznára válik. Varga Edit Februári meglepetés Február 3-án délután min­denki meglepődve vette kézbe az alábbi levelet: Kedves ......... Elvtárs! „A főiskola könyvtára által 1985 májusában megkezdett állományellenőrzés (leltár) so­rán az általad visszahozott és leltározott könyveken kívül a mellékelt­­ listán szereplő könyvtartozásaid vannak. Kérlek, hogy 1986. március 31-ig szíveskedj rendezni a könyvtárral a tartozásodat. Amennyiben ez nem történik meg, a könyvek árát kényte­lenek leszünk kifizettetni.” Néhányan bizony savanyú képpel fogadtuk a 2—3000 Ft-os számlákat, s­­ mint meg­tudtuk, a végzősök diplomá­hoz jutásának is feltétele a könyvtári tartozások rendezé­se. Ez az intézkedés — bár vá­ratlan volt és sok esetben nem is megalapozott — alapvetően jogos. Remélhetőleg a jövőben a váratlan meglepetések elma­radnak, ha életbe lép a most kidolgozás alatt lévő új könyvtári működési szabály­zat, amelyre mindenkinek megítélése szerint nagy szük­ség van. — Szerk. Biz. — Megméretett, és... Mire e sorok megjelennek, már remélhetőleg sikeresen túl vagyunk a félévi vizsgá­kon. Az utóbbi hetekben a leggyakrabban emlegetett té­mák egyike a megmérettetés volt. Tudjuk valamennyien, akik idejárunk, hogy az itt szerzett tudásról számot kell adni, s a kihúzott tételekre adott válaszokért jegyeket ka­punk. Vajon sikerült mindenkinek alaposan felkészülnie a szám­adásra? Ha igen, milyen ins­pirációval indultunk a vizs­gáknak? Csak a jeles számít eredménynek? Egységesek a tanszékek eredményei? Ezek­re a kérdésekre már feleletet kaptunk, a kedélyek meg­nyugodtak, az indexekben jól megférnek egymással a kü­lönböző osztályzatok. S rá­jövünk arra is, az elvárás nem egyforma —­­mint ahogy az élet számos területén sem. De alapvetően saját képessé­geink befolyásolták tanulmá­nyi eredményeinket. Többéves pedagógiai mun­kám alapján hiszem és val­lóim, hogy nem mindig a je­les eredmény mögött húzódik meg a legtöbb tudás. Hogy nem mindig az a jó diák, aki a leghangosabban érvel a fog­lalkozáson, akinek mindenről van véleménye. Értékelni le­het a megfontoltságot, a hig­­gadságot, a stabil „jó” érdem­jegyű tudást is. A vizsgákat bevezető fog­lalkozásokon jelentős segít­séget kaptunk, bíztatást. Kü­lönösen szimpatikus volt, hogy több oktatónk is megfogal­mazta: arra vagyok kíváncsi, mit tudnak a hallgatók! S mi diákok bíztunk bennük, hiszen a több ezer oldalnyi tan­anyag elsajátítása legtöbbünk­nek gondot okozott. Voltak, akik most találkoztak először ilyen jellegű tanulmányokkal, s akik már sikeresen vizsgáz­tak belőle, azoknak is szük­ség volt az újraolvasásra,­­ér­telmezésre. A felsőbb évesek bátorító­lag hangoztatták: csak az első vizsga nehéz, aztán már kön­­­nyebben mennek a dolgok. Mi elhisszük, hogy így van ez, bár a meggyötört, gondok­kal teli arcok azért mást mutatnak. „Megméretett és ...” vajon milyennek találtattunk? Úgy gondolom, olyanok voltunk, mint elődeink. Tisztességgel és becsülettel felkészült, jó­kedvű diákok. Málnási Gábor ... akkor ez hogyan is van? ... talán próbálja onnan, hogy ... ... szeretne már kint lenni ugye? VILÁG PROLETÁRJAI. XVII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1986. FEBRUÁR ÁRA: 1,50 FORINT Hogyan tanuljunk nyelveket? Kétéves szünet után — a fejlesztési program részeként — január óta ismét működik a nyelvi laboratórium főisko­lánkon. Reméljük, az új be­rendezés beváltja az Idegen Nyelvi Lektorátus hozzáfűzött reményeit. S ha plusz óraszá­mot nem is jelent léte, talán A hetvenes évek elején vi­lágszerte elterjedt az az el­mélet, mely szerint egy nyel­vet úgy lehet jól megtanulni, ha nyelvtani tudnivalóit va­riációs gyakorlatokba, úgyne­vezett „strukturális drillek”­­be helyezzük és sulykolva be­gyakoroljuk. Kiderült, hogy erre a célra a nyelvi labora­tóriumok a legalkalmasabbak, mivel a fülkékben ülők telje­sen elkülönülnek egymástól és jól tudnak koncentrálni az adott feladatra. A kezdeti si­kerek után gomba módra sza­porodtak mindenfelé a nyelvi laboratóriumok. A várva várt eredmény azonban elmaradt. Némi haladás mutatkozott ugyan a nyelvtani ismeretek­nél, de ez nem volt arányban a befektetett munkával, idő­vel és pénzzel. Mindez a mi Tesla berendezésünk haszná­latát elemezve is elmondható. A tanulás folyamatát kuta­tó nyelvész-pszichológusok megfejtették a rejtélyt: az emberi agy a „drilleket” egy­szerűen azért nem hajlandó befogadni a „tartós emléke­zetbe”, mivel valóságtartal­muk csekély, a rögzítésre vá­ró ismeretek távol esnek az élettől, az ismételgetés pedig szinte félálomba ringatja a nyelvi labor fülkéiben ülőket. Automatikusan megoldják ugyan a sztereotip feladato­kat, de az ismeretek nem rak­tározódnak el. Ez volt a nyel­vi laboratóriumokból való ki­ábrándulás legfőbb oka. A la­boratóriumok nem valók me­chanikus ismeretrögzítésre. A nyelvi laboratóriumok megújulása ismét egy új, de ezúttal már a gyakorlatban kipróbált elmélettel függ ös­­­sze, a „kognitív”, tehát meg­ismerésre vonatkozó, társal­gáscentrikus nyelvtanítási el­mélettel. Ennek lényege az, hogy főleg a kezdeti szakasz­ban, az idegen nyelvet hasz­nos, az életből vett úgyneve­zett szituációkban szemléltet­ve tanítjuk. A régi nyelvtanítás kudar­cának klasszikussá vált pél­dája : a pohár vizet kérni segít majd intenzívebben ki­használni a meglévőt. Az alábbiakban szeretnék néhány gondolatot felvetni a régi labor használatának ta­pasztalatairól, valamint az új berendezés hasznosításának lehetőségeiről, nem tudó, de nehéz irodalmi műveket biflázó diákkal — arra a koncepcióváltásra ve­zeti, hogy azonnal felhasznál­ható, gyakorlatban is kipró­bálható nyelvi ismereteket adjunk kezdettől fogva. Nemcsak egy pohár vizet kérni tanítjuk meg a ma diákját, hanem ebédet ren­delni, vásárolni, jegyet válta­ni. A személyünkről, csalá­dunkról, lakásunkról, étkezé­­sünkről, az igénybe vehető szolgáltatásokról, közlekedé­sünkről, utazásunkról, szóra­kozásainkról szóló alapvető társalgási témák nagyon sok begyakorolható, lejátszható szituációra bonthatók. Ha eze­ket a helyzeteket alakítjuk át kognitív laborgyakorlatokká, mint az kiderült, nagyon tar­tósan megmaradnak az emlé­kezetben. Az utóbbi években tan­könyvek sora segíti ennek az új módszernek az elterjeszté­sét és használatát. E könyvek jellemzője: a színes szemlél­ő laboratóriumok csak ak­kor működnek jól, ha bizto­sítják működésük alapvető feltételeit. Ha nincs hozzá a berendezést gondozó techni­kus, kabinetvezető tanár, aki gondoskodik kazetták vásár­lásáról, új hanganyagok be­szerzéséről, a kazettatár ki­alakításáról, a nyelvtanárok szakmai továbbképzéséről, ha a nyelvtanárok nem sajátítják el a programkészítés legalap­vetőbb fogásait, egy ilyen vi­szonylag bonyolult, drága gé­pezet, mint a nyelvi laborató­rium, nem hozhatja azt, ami­re készült. A labor nagy többletmunkát jelent a tanárnak. A vezérlő­asztal működtetése néhány óra gyakorlás után elsajátítható, a programok készítésére azon­ban mindig egy kicsit több időt kell fordítani, mint egy átlagos órára való felkészülés­re. Nem beszélve a program­­készítés elemeinek elsajátítá­tetés, a célnyelv országával kapcsolatos meglepő, érdekes információk, a szituációk megelevenítése, izgalmas, hu­moros szövegek, beszéltető tartalom. Legtöbbjükhöz szí­nészek által szalagra játszott hanganyag is kapható. A laboratórium kiválóan al­kalmas társalgás, párbeszéd gyakorlására. A fülkék páro­sával összekapcsolhatók és a partnerek csak egymás beszé­dét hallják. Az egyre hosszabb monológok tanítására, gyakor­lására a labor megint sokkal ideálisabb, mint a csoport ha­gyományos terme, ahol a hosszabb lélegzetű, idegen­nyelvű egyéni megnyilatkozá­sok meghallgatása, javítása unalmassá teheti az órát. A nyelvi laborban mindenki sa­ját magnójára beszél, a neki megfelelő tempóban. A vezér­lőasztalnál ülő tanár időn­ként belehallgat, de hívójellel a diák bármikor hívható és megkérdezhető. Kiválóan vizs­gázik a labor tematikus is­métlések, összefoglalások al­kalmával. Érdekesen megírt nyelvtani gyakorlatok is el­engedhetetlenül fontosak a nyelvi laborban. Nem használható a labor az új ismeretek, magyarázatok, az elsődleges bevésés alkal­mával, továbbá 20-25 percnél hosszabb ideig, mivel nagy­fokú figyelemösszpontosítást igényel. A fát biztosító továbbképző szakmai tanfolyamról, ami több hetes plusz elfoglaltságot jelent. Ott, ahol nem gondos­kodtak a laborok működésé­nek személyi és tárgyi felté­teleiről, ott, hogy egy közis­mert példával éljek, a gom­bok nélküli öltöny addig vár­ta, hogy gazdája még azt a kis pénzt is rááldozza, amíg szétrágta a moly. A laborral eleinte játszogattak, majd mo­ziteremnek, diavetítő helyiség­nek kezdték használni, végül is selejtezték ... Szerencsére a mi első laborunk nem ilyen bánásmódban részesült. Az öreg Tesla tizenkét évig szol­gált, mielőtt a végelgyengülés jelei mutatkozni nem kezd­tek rajta. Utódja, a még kön­­­nyebben kezelhető kazettás, 12 fülkés magyar BTO 81 ugyancsak gondos kezekbe ke­rül. (Folytatás a 2. oldalon.) Mire jó egy nyelvi labor és mire nem? Miért sok a kihasználatlan nyelvi labor? Megkezdődött az oktatás az új nyelvi laborban

Next