Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1989 (20. évfolyam, 1. szám)

1989-03-01 / 1. szám

AZ MSZMP POLITIKAI FŐISKOLÁJÁNAK LAPJA Az első félév tapasztalatai a vizsgák tükrében Az 1988/89-es tanév az ok­tatási reform bevezetésének éve főiskolánkon, ezért az el­ső félév tapasztalatait, a fél­éves vizsgákat a szokásosnál nagyobb figyelem és várako­zás előzte meg az iskolaveze­tés és a hallgatók részéről egyaránt. Ez a közfigyelem elsősorban a két tagozat első évfolyamára irányult, ahol az új tantárgyak, az új, maga­sabb tantervi követelmények bevezetése, a magasabb óra­számok, a vizsgák számának növekedése, komoly teherpró­­ba elé állította a hallgatókat. Az első reformfélév tanul­mányi tapasztalatai és a vizs­gák eredményei alapján a tel­jesség igénye nélkül a követ­kezőkben foglaljuk össze a tanulmányi osztály által ös­­­szegyűjtött tapasztalatokat. A nappali tagozat elsősei jól állták a teherpróbát. Az első hónapok beilleszkedési nehézségeit leküzdve, fokoza­tosan alkalmazkodtak a velük szemben támasztott magasabb követelményekhez. A féléves vizsgák eredményei is tükrö­zik ezt: egyetemes történe­lemből 3,69, magyar történe­lemből 3,98, szellemi kultúra történetéből 3,76 az évfolyam átlaga. Ezek az átlagok 3-4 tizeddel alacsonyabbak az egy évvel korábbi elsőévesek vizs­gaátlagainál. Az érdemjegyek nagyobb szóródást mutatnak, az alacsonyabb értékű köze­pes és elégséges osztályzatok nagyobb számban fordulnak elő a többi évfolyamokhoz képest. A növekvő követelménye­ket, jelzi, hogy két nehéz tárgyból, filozófiából és poli­tikai gazdaságtanból az évfo­lyam közel 1/3­ a beszámoló megismétlésére kényszerült és csak a második alkalommal érte el a megfelelő szintet. Az évfolyam többsége számára igen nagy tehertétel az orosz nyelv tanulása. 3,72 az évfo­lyam átlaga, amely arra utal, hogy az ismeretszint elfogad­ható. A csoportonkénti színvo­nalkülönbség azonban igen je­lentős. A csoportok vizsgaát­laga: 2,33 és 5,00 között szó­ródnak, úgy, hogy: 4 csoport átlaga 3-as alatt, 4 csoporté 3-as és 4-es között, 4 csoport átlaga 4-es fölött van, két csoport pedig 5-ös átlagot ért el. Egy hallgató az utóvizsgán megbukott. A hallgatók egy részénél a további erőfeszíté­sek mellett is bizonytalan, hogy elérik-e a középfokú nyelvvizsgához szükséges szin­tet a VI. szemeszter végéig. Ezért figyelmet érdemel a hallgatók kérése, hogy a fő­iskola adjon lehetőséget a kö­telező órák mellett fakultatív nyelvórák igénybevételére vagy nyári intenzív tanfolya­mok szervezésével segítse a lemaradók szintre hozását. Az elsősök (gólyák) gyors beilleszkedése, munkafegyel­me, érdeklődése, szorgalma és helytállása elismerést váltott ki a tanulótársak és a taná­rok között egyaránt. Ezt az elismerést erősítette az évfo­lyam fiatalos lendülete, aktív bekapcsolódása a főiskola ön­­kormányzatába, közösségi éle­tébe. Az elsőéves hallgatókkal együtt vizsgázott az új okta­tási rendszer is. A félév ta­pasztalatai alapján hadd idéz­zem az egyik megbeszélésen megfogalmazott igen találó hallgatói minősítést, amely szerint: „az új oktatási rend bevált, eredményei vitathatat­lanok, tanulni lehet és tanul­ni kell, többet mint bármi­kor.” A globális elismerés ter­mészetesen nem jelenti, hogy minden tökéletes, hogy nincs mit javítani. A javító szán­dékú javaslatok közül csak néhányat említünk példaként. Kérik a logika és pszicho­lógia óraszámának emelését, mert a jelenlegi órakeret nem ad elég tartós és megalapo­zott ismeretet. Javasolják a történelmi tárgyak közötti át­fedés csökkentését, az egy­másra épülés erősítését; ké­rik, hogy lehetőleg minden tárgyból legyen jegyzet vagy tankönyv. Kérik, hogy a kö­telező orosz nyelvtanulás he­lyett kapjanak választási le­hetőséget már idegen nyelv tanulására is. A régi tanterv szerint ta­nuló második és harmadik évfolyam­­ tantervei és vizsga­­eredményei nem változtak lé­nyegesen az előző évekhez ké­pest, de a tantárgyak tartal­mi követelményei, irodalma, jegyzetei itt is megújultak és korszerűsödtek. A második évfolyam filo­zófia államvizsgán 4,13, po­litikai gazdaságtan kollokviu­mon 4,19, szociológia kollok­viumon 4,39-es évfolyamátla­got ért el, ezek az eredmé­nyek hasonlóak az előző évek igen jó színvonalához. A harmadik évfolyam vizs­gaeredményei is az előző évek magas átlagaihoz közelítenek, államtudományi ismeretekből 4,46, gazdaságpolitikából 4,57, párt- és társadalmi szervezetek ismeretéből 4,52 az évfolyam félévi átlageredménye. A levelező tagozat első év­folyamán a reformtanév bevezetése a nappali tagozat­hoz hasonlóan mind mennyi­ségi, mind minőségi szem­pontjából megnövelte a kö­vetelményeket. A követel­­ményszint-növekedés, de kü­lönösen a havi egyhetes kö­­telző foglalkozás nehéz fel­adat elé állította a hallgató­kat. A munkahelyek egy ré­sze sem tudta elviselni dolgo­zója ilyen mértékű havonta ismétlődő távollétet — és így — a félév során többen kény­telenek voltak abbahagyni ta­nulmányaikat. Ezért a hallga­tók javaslatai és más intéz­mények tapasztalatai alapján vizsgáljuk a havi 4 napos ok­tatási blokk bevezetésének le­hetőségét. A megnövekedett tananyag­­mennyiség és követelmény­szint további szelekciót ered­ményezett; a félévi vizsgák előtt 12 elsőéves hallgató, mi­után reménytelennek látta, hogy eleget tud tenni a köve­telményeknek, visszalépett és abbahagyta tanulmányait. 28 azoknak a száma, akik kü­lönböző okok miatt évhalasz­tást kértek, összesen az első évfolyam 19%-a (211-ből 40 fő) morzsolódott le az első félévben. Az évfolyam vizsgaeredmé­nyei: filozófiából 3,96, nemzet­közi munkásmozgalom-törté­netből 4,06, egyetemes poli­tikai gondolkodás történetéből 3,88, szociológiából 4,17. Mind­össze 2 bukás volt az évfo­lyamon. Ezek a vizsgaátlagok a megemelt­­ követelmények mellett általában jó teljesít­ményt tükröznek és nem tér­nek el lényegesen az előző évek adataitól. A csoporton­kénti átlagok különbségei né­hány esetben a vizsgáztató tanárok eltérő követelmény­szintjére utalnak, amit a hall­gatók is szóvá tettek. A levelező tagozat második évfolyamának átlageredmé­nye a művelődéspolitikából 4,37, filozófiából 4,05. A har­madik évfolyam politikai gaz­daságtanból­­ 4,25, államtudo­mányi ismeretekből 4,48-as át­lagot ért el. A negyedik év­folyam gazdaságpolitikából 4,13, szociológiából 4,29-es át­lageredménnyel vizsgázott. Mint látható, a régi tanterv szerint tanuló levelező évfo­lyamok lényegesen kisebb ter­heléssel dolgoztak, vizsgákon az előző évekhez hasonló, vi­szonylag magas átlagokat ér­tek el. A levelező tagozat év­közi munkája, megjelenési (Folytatás az 5. oldalon.) (Ne) Tegyük ki az ablakba! A címben jelzett felszólító mondat az MSZMP Poli­tikai Főiskoláján még tavaly december 15-én tartott pártaktíváján hangzott el. A hozzászóló nyilvánvalóan arra utalt, hogy a főiskola négyszáz kommunistája kö­zül a pártaktíván mindössze negyvenen vettek részt. Az aktívan a pártmunka, a pártszervezet helye és sze­repe, a változtatás irányainak, eszközeinek keresése volt a fő téma. A hozzászólók szinte egyöntetűen azt szor­galmazták, hogy az alapszervezeti munka legyen aktí­vabb és hatékonyabb. Emellett számos, az intézmény vezetése számára is tanulságos gondolat hangzott el. Több hozzászóló szerint az utóbbi időben a párt köz­ponti vezető szervei mindinkább bevonják főiskolánk tanárait különböző pártdokumentumok kidolgozásába, megvitatásába. Egyesek szerint azonban e téren még sok az esetlegesség, rendszeresebbé kellene tenni és ki kellene szélesíteni ezt a fajta együttműködést. A tan­székek egy része és a tanárok jelentős hányada ugyanis nem vesz részt ezekben a munkákban. Volt, aki kifej­tette, hogy a főiskolát esetenként testületileg is fel le­hetne kérni egy-egy akcióban, vagy pártvita anyagában való együttműködésre. Többen kívánatosnak tartották, hogy tanáraink, ill. a tanszékeink által készített tanul­mányokról, összeállításokról, azok sorsáról kapjanak visszajelzést. Több hozzászóló megemlítette, hogy a főiskola a párt egyik szellemi műhelye. Volt aki úgy vélte, hogy ez a műhely még meglehetősen gyenge, munkája egyenetlen és beszűkült. Inkább egyes emberek, személyek, mint­sem a kollektívák produktumáról van szó. Az előre­lépéshez több és színvonalasabb belső vitára lenne szük­ség mind pártkeretekben, mind tanszékeken belül és a tanszékek között. A tanárok jelentős részét foglalkoztatja a Politikai Főiskola kettős jellegéből adódó ún. szerepkonfliktus. Mint tudományos kutató és tanár a tantestület tagja­ként köteles a tudomány legújabb eredményeit közve­títeni, másrészt, mint pártoktatót, pártmunkást kötelezi a pártfegyelem, s feladata a párt álláspontjának kép­viselete. Az egyik felszólaló ellentmondásos jelenségnek minősítette, hogy a pártfórumokon nézeteink kifejtésé­ben egyenjogúak vagyunk, véleményünket szabadon ki­fejthetjük, ugyanakkor eltérő álláspontok esetén a fő­nökök különböző retorziókat alkalmazhatnak a beosztot­takkal szemben. Az elmúlt években állítólag többekkel szemben is megtörtént ilyesmi. Többen kifejtették, hogy a főiskola növekvő felada­tain belül rangsorolásra lenne szükség. Nem lebecsülve a párt segítését a területi munkában, a viták szervezé­sében, első helyre mégis az oktatást kell tenni. Voltak akik fontosnak nevezték az alapképzésben és a tovább­képzésben részt vevő hallgatók véleményének, tapaszta­latainak rendszeres gyűjtését, hiszen ők az ország szinte valamennyi területéről érkeznek a főiskolára. Az ő ta­pasztalataik közvetítése a párt vezető szervei felé min­denképp hasznos lehetne. Az egyik felszólaló szerint többet kellene tenni azért, hogy felkeltsék a hallgatók érdeklődését, ill. a jelenlegi­nél magasabb követelményeket kellene támasztani ve­lük szemben. A követelmények emelése — fogalmazott az aktíva egyik résztvevője — a tanárok egy részére is érvényes. Volt, aki azt tette szóvá, hogy gondosabban kell összeállítani az órarendet, főleg ami a pénteki na­pokat illeti. Az első félévben ugyanis a második évfo­lyamon gyakorlatilag négynapos munkahét volt. Mások azt kifogásolták, hogy nem megfelelő a „kul­túra terjesztése”, a közművelődési tevékenység a fő­iskolán, a vidéki hallgatók nem ismerik a főváros kul­turális intézményeit. Az egyik levelező hallgató több törődést várna a diákokkal, és javasolta, hogy a főiskola vezetése szer­vezzen diákparlamentet. A pártaktívan elhangzott az is, hogy az utóbbi idő­ben a főiskolán megnőtt a bürokrácia, a „túlszabályo­zottság”, és példaként említették a fordítások, sokszoro­sítások engedélyezését. Végezetül elhangzott egy olyan vélemény is, hogy a főiskola lapja a Fórum, tartalmaz­zon több vitát és eszmecserét. (pogonyi) XX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1989. MÁRCIUS ________ÁRA: 1.50 FORINT 9 Az 1986-ban indult há­roméves nappali tagozat 1989. júniusban fejezi be tanulmá­nyait, júliusban minden bi­zonnyal átveszi egyetemi vég­zettségét tanúsító diplomáját. Ez az évfolyam némiképp sajátos helyzetben volt e há­rom év alatt. Az MSZMP po­litikai megújulását, a reform­folyamatok felgyorsulását hallgatóként, tanulóként élte, s éli meg, s a Politikai Főiskola belső reformjának is bizonyos értelemben szemlélője maradt. Most, a végzéskor mindez úgy jelentkezik (más egyebek mel­lett), hogy visszatérve munka­helyükre, ott alaposan meg­változott, vagy változóban lé­vő viszonyokat találnak. Más vonatkozásban pedig ők még a korábban kialakított is­kolai képzési rendszerben vé­geznek, bár ez tartalmában igen nagy mértékben fejlődött és kisebb mértékben ugyan, de szervezetében is módosult. Nem feladat itt a tartalmi változások számbavétele — a szervezeti is csak annyiban, mivel érinti a végzős hallgatók kibocsájtásána­k témáját. Régi gyakorlata főiskolánknak az itt töltött hároméves munka olyan értékelése, mely a ké­pesség, készség, irányultság, s más egyéb tartalom értékelé­sével kiegészítette a számsze­rű eredményeket. Ez az úgy­nevezett minősítés a hallgatói pártszervezet és az osztályfő­nök tanár munkája volt. Ebben az évben, mivel az osztályfőnöki rendszer meg­szűnt, e feladatot hallgatói pártszervezetünk végezte el. A pártcsoportok közös munká­val, a legteljesebb demokra­tizmussal, teljes nyíltsággal ol­dották meg ezt. A közösen ki­alakított véleményt együtte­sen megvitatták, s minden hallgatónk elfogadta. Ezek az értékelések színvo­nalasan, hozzáértően fogal­mazták meg a két és fél éves mun­ka olyan vonásait, amit a diploma nem jellemezhet. Ez nagy munka volt, amit az év­folyam sikeresen megoldott, támaszkodva a már­­ korábban továbbélő jó­­ kapcsolatra ta­náraival. A végzős évfolyam számára az utolsó félév már egyre in­kább a leendő munkára való felkészülés, nemcsak tanulmá­nyai, szakdolgozata oldaláról, hanem — sokszor elsősorban — a közvetlen munkahely, munkakör, beosztás vonatko­zásában is. A korábbi gyakorlatnak megfelelően idén is a küldő megyék, szervezetek januárra, februárra igyekeztek a mun­kahelyeket kialakítani, a többségük erről a tanulmányi osztályt is tájékoztatta. E té­ren találkozunk ebben az év­ben is néhány új jelenséggel. Egyrészt néhány megye párt­­értekezlet előtt áll, vagy köz­vetlenül utána, és több szemé­lyi változás van, mint amivel korábban a káderpolitika szá­molt, másrészt a belső átszer­vezések az apparátusokban megváltoztatták a munka tar­talmát, és hatókörét is. Ezért, bár elvileg mindenki számára ajánlanak munkahelyet, még­is sokan úgy érzik, hogy ezek az ajánlások több nyitott kér­dést tartalmaznak, nem bizto­sak. Új vonás ebben az évben, hogy növekszik a gazdasági — nem politikai apparátusi — beosztások száma, ahol a po­litikai feladat társadalmi „be­osztás” lesz. Még talán szokat­lan az a vonás is, hogy néhá­­nyan pályázat útján (a me­gyék egyetértésével) folya­modnak az új munkahelyért. Mai ismereteink szerint 53 végzős hallgatónk elhelyezke­désének terve a következő: Politikai munkatárs lesz (városban, kerületben) húsz elvtárs, titkári (­község, válla­lat, város) funkcióba kerülnek hatan. Gazdasági beosztást kapnak tizennégyen, egy elvtárs pedig szabadfoglalkozású. Hét elvtárs a HM, illetve a­­ BM különböző területeire ke­rül. Végül is öt elvtársról nem tudtunk még információhoz jutni. Vas Gáborné Végzőseink elhelyezkedéséről Bevételeink növeléséért Főiskolánk eddig is töreke­dett a takarékos gazdálkodás­ra, a rendelkezésre álló kapa­citásaink bevételt is hozó ki­használására. Lehetőségeink számbavételé­re hozott létre a rektori ta­nács a mn­úik­ év végén egy bi­zottságot,­­amely javaslatait 1981­. január 16-án terjesztette a tanács elé. Az előterjesztett javaslatok elfogadásra kerül­tek, ennek alapján született meg a rektori tanács állásfog­lalása a költségvetés bevételei­nek gyarapítását szolgáló vál­lalkozói lehetőségekre. A javaslat is, az állásfogla­lás is igen fontosnak tartotta kihangsúlyozni néhány alap­elvet. Mindenekelőtt azt, hogy elsődleges és fő szempontnak kell tekintenünk főiskolánk alapvető feladatainak minél színvonalasabb és korszerűbb, a mai viszonyok megkívánta telje isítését. Más jellegű tevé­­kenységein­k, vállalkozásaink nem gátolják, nem zavarhat­ják az alapvető feladatok el­látását. Fontos szempont a főiskola és a vállalkozásban részt ve­vők anyagi érdekeltségének biztosítása. A bevételt szolgá­ló tevékenységeket megfelelő szabályok keretei között kell végezni, figyelmet fordítva a visszaélések, szabálytalansá­gok kiszűrésére, megelőzésé­re is. A kiküldött bizottság úgy látja, hogy lehetőségeink gaz­daságosabb kihasználására még több területen rendelke­zünk tartalékokkal. Ilyen pl. a kollégiumi szab­ad férőhelyek magasabb díjakért történő ki­adása, az étterem gazdaságo­sabb üzemeltetése, a számítás­­technika adta lehetőségek ki­használása, a könyvtár szol­gáltatásainak díjazása ellené­ben való bővítése, a sportlé­tesítmények eddig még ki nem használt kapacitásainak mobi­lizálása, nyelvtanfolyamok szervezése, az informatikai és oktatás-módszertani osztály szab­ad kapacitásainak szolgál­­tatáskénti hasznosítása külső megrendelők számára és má­sok. A főiskolánkon rendelkezés­re álló szellemi és anyagi le­hetőségek közül több vállalko­zásként is hasznosítható lenne bevételeink növelése érdeké­ben. Az oktatás-kutatás vona­lán pl. komplex posztgraduá­lis képzést szolgáló tanfolya­mok beindítása, rövidebb, szak­mai jellegű tanfolyamok szer­vezése, előadó-iroda működte­tése, kutatások vállalása, ös­­­szekapcsolva kiadói tevékeny­séggel. Mindehhez azonban nagyon fontos az igények fel­mérése, s annak számbavétele, mit tudunk mi nyújtani, mire vagyunk mi képesek. Szó lehet a nyomda, a stú­dió, a számítástechnika szabad kapacitásainak kihasználásáról és másokról. Jelentős, bevételt is biztosító vállalkozás lehet szállás-, étkeztetés- és sport­­lehetőségeink kiadása külföl­diek üdültetésére (az erre vo­natkozó tárgyalások már foly­nak). Bevételt hozhat konferenci­ák szervezésére alkalmas tech­nika beállítása. Ez azonban, hasonlóan a stúdió és a szá­mítástechnika több bevételt hozó üzemeltetése érdekében, előzetesen jelentős beruházá­sokat igényel, amelyhez a szükséges pénzösszeget a lehe­tőségek mértékében ki kell gazdálkodni, elő kell terem­teni. A bizottság úgy látja, na­gyon szükséges, éppen a vál­lalkozási lehetőségek realizá­lása érdekében is a főiskola kapcsolatainak szélesítése, kü­lönböző alapítványokhoz való kapcsolódása. Az állásfoglalásban megfo­galmazott lehetőségek jobb kihasználására, vállalkozások beindítására részletes feladat­terv készül. Annak érdekében, hogy az elgondolások valóság­gá váljanak, a munkákat az intézmény szakapparátusa, a gazdasági osztály gondozza. De valamennyiünk, a főiskola minden dolgozójának állandó feladata, hogy e törekvéseket maximálisan segítse. Amit el­sősorban, minden különösebb intézkedés és beruházás, kü­lön munka nélkül megtehe­tünk, az a fokozott takarékos­ság minden területen. Saabé Gábor

Next