Forum, 1949 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1949-04-15 / 4. szám

A MARXISTA KRITIKA FELADATAI Az itt következő megjegyzések nem vetik fel a kritika legáltaláno­­s­sabb művészetfilozófiai kérdéseit; ezeket más alkalommal részletesen­­ tárgyaltam a Realizmus problémái című könyvemben. Itt kizárólag a kritika aktuális, gyakorlati kérdéseiről lesz szó. Ámde ez a kérdés­­feltevés — marxisták számára — nem zárja ki, sőt egyenesen megköveteli e feladatok gondos elméleti meghatározását. 1. Kiindulási pontunk nem lehet más, mint Marx kettős kérdésfeltevése az Adalékok a közgazdaságtan bírálatához című művének bevezetéséből. Marx itt mindenekelőtt felveti a műalkotások társadalmi genezisének­­ kérdését. Ez minden marxista kritika alapja. Ha nem tudjuk, hogy vala­­­­mely mű mely osztály talaján nőtt, mely osztály ideológiáját fejezi ki, semmit sem tudunk róla. Azonban már ennél a legáltalánosabb kérdés­­­­feltevésnél felmerülnek a dialektikus módszer alkalmazásának összes nehézségei, a dialektika mechanikus eltorzításának összes veszélyei. Ezek külön-külön és együtt minduntalan megnyilvánulnak a mi kritikai irodal­­­­m­unkban is. Az első veszély abban áll, hogy az osztályalapot izolálják a társada­lom egészétől. Nem egy magát marxistának tekintő kritikus van, aki az osztály­analízist úgy képzeli el, hogy felszeleteli a társadalmat osztályokra, az osztályokat rétegekre, és mindegyiket valami metafizikáikig önállónak tekinti. Burzsoáziának, proletariátusnak stb. így teljesen önálló és függet­len lét jut, oly kevéssé függnek össze, mint teszem egy felszeletelt sonka egyes darabjai. Ezzel szemben a társadalmi valóság igazi képe azt mu­tatja, hogy minden osztály szakadatlan kölcsönhatásban áll valamennyi­vel. Valamely osztály gazdasági lényegét, ideológiájának tartalmát és formáját csak akkor ismerhetjük meg, ha a társadalom egészét ebben az e­leven kölcsönhatásban tanulmányozzuk. De ehhez még hozzá kell ten­nünk, hogy ez az egész, ez a totalitás maga sem állandó valami, hanem szakadatlan mozgásban, átalakulásban van. Ez a mozgás pedig meg­változtatja a mennyiséget, a minőséget, az arányokat, a szerkezetet. Nem elég tehát valamely társadalmi jelenségnek — bármilyen jól — a helyét meghatározni, e meghatározás igen könnyen hamissá válik, ha nem tud­juk megállapítani a mozgás irányát, ha nem tudjuk, honnan jön és hová megy. Az irodalom számára itt még egy döntő jelentőségű probléma merül fel: az egyén viszonya az osztályhoz. A történelmi materializmus ezt a viszonyt sohasem fogja fel mechanikusan és fatalisztikusan. Különösen nem, hogyha a kapitalizmusról van szó, amelynek sajátossága Marx szerint: „A különbség személyes egyén és osztályegyén között, az egyén életfeltételeinek véletlen volta..Ennek megfelelően az igazi nagy realista művészek, legelsősorban Gorkij, nem annyira azt ábrázolják, hogy például milyen egy burzsoá vagy egy kispolgár, hanem inkább azt, hogyan válik valaki fejlődése során burzsoává vagy kispolgárrá. Végül a társadalmi alap és a művészi teljesítmény dialektikájának egyik legfontosabb problémája az, amit Engels „a realizmus győzelmé­nek“ nevezett, az a — különösen kiváló realista polgári íróknál —• gyak-

Next