Fotó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-10-01 / 10. szám
szerűen érzékelteti az örömteljes fogadtatást. Igen szép és ritka felvétel St. Gzamagorski „Varsói galambok” című képe. P. Baracz műve, a „Kutyakiállításon” pedig telítve van humorral és ez adja meg különleges értékét. Román elvtársaink kollekciója — és ide sorolhatjuk az albán és a bolgár kollegák képeit is — még sok kívánni valót hagynak maguk után. Mindhárom kollekció a szocialista országépítés nagy munkáját hangsúlyozza, — egybefoglalva, jól és hatásosan— de hiányzik az anyagból a riportképeknél is elengedhetetlen művészi elem vagy a magával ragadó mozgás, ami például Sturm (NDK) fotoriporter képének értékét megadja. A vietnami képeken ezek a tényezők már erőteljesebben mutatkoznak és ezekből nem hiányzik a kihangsúlyozott keleti báj sem. (Vu Dinit Hong „Utolsó ölelés elválás előtt”.) Végezetül — némi büszkeséggel— megállapíthatjuk, hogy az MTI munkatársainak kiállítási anyagával az elsők között állunk. Kétségkívül ebben az anyagban dominál a riportképek legfőbb erénye , az ember előtérbe állítása — és ebben az anyagban található a legkevesebb illusztratív jellegű kép is. Megérezni a kollekción az igen gondos válogatást, ami mind a képek minőségén, mind a témák sokoldalúságán észlelhető. Papp Jenő „Ellenforradalmi kiállításon” kitűnő riportképe semmivel sem marad el a legjobbak mögött, s ha képszerű hatásában helyzeti adottsága miatt szerényebb formákat is mutat, mondanivalójában azokkal egyenrangú. A lefényképezett nő arcán az ellenforradalom borzalma szinte már a testi fájdalommal határosan mutatkozik. Tormai Andor,,Sakkozó paraszt”-ja a pillanat kitűnő rögzítése. Tökéletesen az életet ábrázoló kép: Fényes Tamás vidám „Munkásfej”-e és Bojár Sándor munkája, egy hazatérő diszszidens gyermek találkozásáról anyjával. A két kép az öröm két pólusát mutatja elemi erővel — a megelégedett mosolygó munkást és az örömében sirdogáló anyát. A technikát kifogástalanul érzékeltető illusztratív jellegű képet Vadas Ernő „Vasváros” című képe képviseli, hazánk ipari fejlődését dokumentálva. A bíráló ezzel befejezte munkáját — és nem tart igényt arra, hogy csalhatatlan— hiszen minden egyes kép más és más érzelmeket vált ki a szemlélőből. A vélemények az egyes munkák fölött különbözhetnek, de egyben mindenképpen ugyanazt az elvet kell, hogy valljuk, mi fotóriporterek : képeink legyenek mindenekelőtt mozgalmasak, meggyőzőek és igazak! Arra kell ügyelnünk, hogy különösen a fiatalok egyénileg fejlődjenek, keressék meg a saját stílusukat — és ne úgy „tanulják” a fotoriportázs művészetét, hogy a jónevűeket kopírozzák. Beléjük kell nevelni, hogy a fotoriporter minden tekintetben egyenrangú újságíró és hogy egy jó riportképnek lehet annyi értéke, mint teszem azt egy vezércikknek, de a jó fotóriporternek sokoldalúan művelt embernek is kell lennie. Képeznie kell magát, hogy ne csak kívülről szemlélje, hanem meg is tanulja, meg is értse az életet, mert csak így tudja azt hiánytalanul ábrázolni. Rózsa László A kiállítás díjazása Az I. díjat Chen Bo (Kínai Népköztársaság) „Minél jobban esik, annál serényebb a munka’' c. képével nyerte. A két II. díjat V. Savoszjanov (Szovjetunió) „Indiai vendég (Dzsavaharlal Nehru a moszkvai Metrón)” és Oh Xi Choon (Korea) „Phenjan környékén parasztgyűlésen követelik az amerikai imperialista agreszszív hadsereg azonnali kivonását Dél Koreából” c. kép kapta. A három harmadik díjat Bojár Sándor (Magyarország) „Disszidens gyerek hazatérése”, Sturm ( XI) K „Havemann atomfizikust a nyugat-berlini rendőrség letartóztatja, amikor aláírásokat gyűjt az atombomba használata ellen” és A. Batanov (Szovjetunió) „Ejtőernyős” c. képével nyerte meg. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletdíját Jan Tachezy (Csehszlovákia) „Szerelő a szocializmus egy építkezésén” c. képe nyerte. Tiszteletdíjat kaptak még: Mehmed Kalifa (Albánia) „Enver Hodzsa albán frontharcosok között” ; Bacsó Sztojanov (Bulgária) „Munkások ünnepik a szovjet szakértőket” ; A. Rosenthal (Románia) „Műugrás” ; Vu Din Hong (Vietnam) „Utolsó ölelés elválás előtt” ; Tr. Heilig (NDK) „N. Sz. Hruscsov a schwanebergi vetőmagtermelő telepen” ; Zdanek Havelka (Csehszlovákia) „Rekordugrás” ; Heng Hsien-chuan (Kínai Népköztársaság) „Koreaiak búcsúztatják a kínai önkénteseket” ; Z.. Wdowinski (Lengyelország) „Látogatás a barátoknál” ; Al. Rahmanov (Szovjetunió) „A Csajkovszkij zongoraverseny díjnyertese” és Bürger Gertrud (Magyarország) „Orvosnál”.