Fotó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1958-10-01 / 10. szám

szerűen érzékelteti az örömteljes fogadta­tást. Igen szép és ritka felvétel St. Gzam­a­­gorski „Varsói galambok” című képe. P. Baracz műve, a „Kutyakiállításon” pedig telítve van humorral és ez adja meg kü­lönleges értékét. Román elvtársaink kollekciója — és ide sorolhatjuk az albán és a bolgár kol­legák képeit is — még sok kívánni valót hagynak maguk után. Mindhárom kollekció a szocialista országépítés nagy munkáját hangsúlyozza, — egybefoglalva, jól és ha­tásosan­­— de hiányzik az anyagból a riportképeknél is elengedhetetlen művészi elem vagy a magával ragadó mozgás, ami például Sturm (NDK) fotoriporter képé­nek értékét megadja. A vietnami képeken ezek a tényezők már erőteljesebben mu­tatkoznak és ezekből nem hiányzik a ki­hangsúlyozott keleti báj sem. (Vu Dinit Hong „Utolsó ölelés elválás előtt”.) Végezetül — némi büszkeséggel­­— meg­állapíthatjuk, hogy az MTI munkatársai­nak kiállítási anyagával az elsők között állunk. Kétségkívül ebben az anyagban dominál a riportképek legfőbb erénye , az ember előtérbe állítása — és ebben az anyagban található a legkevesebb illuszt­ratív jellegű kép is. Megérezni a kollekción az igen gondos válogatást, ami mind a ké­pek minőségén, mind a témák sokoldalú­ságán észlelhető. Papp Jenő „Ellenforra­dalmi kiállításon” kitűnő riportképe sem­mivel sem marad el a legjobbak mögött, s ha képszerű hatásában helyzeti adott­sága miatt szerényebb formákat is mutat, mondanivalójában azokkal egyenrangú. A lefényképezett nő arcán az ellenforradalom borzalma szinte már a testi fájdalommal határosan mutatkozik. Tormai Andor,,Sak­kozó paraszt”-ja a pillanat kitűnő rögzí­tése. Tökéletesen az életet ábrázoló kép: Fényes Tamás vidám „Munkásfej”-e és Bojár Sándor munkája, egy hazatérő disz­­szidens gyermek találkozásáról anyjával. A két kép az öröm két pólusát mutatja elemi erővel — a megelégedett mosolygó munkást és az örömében sirdogáló anyát. A technikát kifogástalanul érzékeltető il­lusztratív jellegű képet Vadas Ernő „Vas­város” című képe képviseli, hazánk ipari fejlődését dokumentálva. A bíráló ezzel befejezte munkáját — és nem tart igényt arra, hogy csalhatatlan­­— hiszen minden egyes kép más és más ér­zelmeket vált ki a szemlélőből. A véle­mények az egyes munkák fölött különböz­hetnek, de egyben mindenképpen ugyanazt az elvet kell, hogy valljuk, mi fotóripor­terek : képeink legyenek mindenekelőtt mozgalmasak, meggyőzőek és igazak! Arra kell ügyelnünk, hogy különösen a fiatalok egyénileg fejlődjenek, keressék meg a saját stílusukat — és ne úgy „tanulják” a fotoriportázs művészetét, hogy a jónevű­­eket kopírozzák. Beléjük kell nevelni, hogy a fotoriporter minden tekintetben egyenrangú újságíró és hogy egy jó riport­képnek lehet annyi értéke, mint teszem azt egy vezércikknek, de a jó fotóriporter­nek sokoldalúan művelt embernek is kell lennie. Képeznie kell magát, hogy ne csak kívülről szemlélje, hanem meg is tanulja, meg is értse az életet, mert csak így tudja azt hiánytalanul ábrázolni. Rózsa László A kiállítás díjazása Az I. díjat Chen Bo (Kínai Népköztársaság) „Minél jobban esik, annál serényebb a munka’' c. képével nyerte. A két II. díjat V. Savoszjanov (Szovjetunió) „Indiai vendég (Dzsavaharlal Nehru a moszkvai Metrón)” és Oh Xi Choon (Korea) „Phenjan környékén parasztgyűlésen követelik az amerikai imperialista agresz­­szív hadsereg azonnali kivonását Dél Koreából” c. kép kapta. A három harmadik díjat Bojár Sándor (Magyar­­ország) „Disszidens gyerek hazatérése”, Sturm ( XI) K­­ „Havemann atomfizikust a nyugat-berlini rendőrség letar­tóztatja, amikor aláírásokat gyűjt az atombomba használata ellen” és A. Batanov (Szovjetunió) „Ejtőernyős” c. képével nyerte meg. A Magyar Fotóművészek Szövetségének tiszteletdíját Jan Tachezy (Csehszlovákia) „Szerelő a szocializmus egy építkezésén” c. képe nyerte. Tiszteletdíjat kaptak még: Mehmed Kalifa (Albánia) „Enver Hodzsa albán frontharcosok között” ; Bacsó Sztojanov (Bulgária) „Munkások ünnepik a szovjet szakértőket” ; A. Rosenthal (Románia) „Műugrás” ; Vu Din Hong (Vietnam) „Utolsó ölelés elválás előtt” ; Tr­. Heilig (NDK) „N. Sz. Hruscsov a schwanebergi vető­magtermelő telepen” ; Zdanek Havelka (Csehszlovákia) „Rekordugrás” ; Heng Hsien-chuan (Kínai Népköztár­saság) „Koreaiak búcsúztatják a kínai önkénteseket” ; Z.. Wdowinski (Lengyelország) „Látogatás a barátoknál” ; Al. Rahmanov (Szovjetunió) „A Csajkovszkij zongoraverseny díjnyertese” és Bürger Gertrud (Magyarország) „Orvosnál”.

Next