Fotó, 1962 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-01 / 3. szám

i­állít­ás­ ­ában — az adott helyzetnek megfelelően el­foglalt nézőpontból spontán származik. A nagy bajuszú öreg énekes arcáról nemcsak az álla­pítható meg, hogy énekel, hanem az is, hogy gyakorlott ebben, tudatos és fegyelmezett. KOTROCZÓ JÓZSEF a Magyar Ifjúság munkatársa. „Hanság” című képe emelkedik ki leginkább ebből a kis gyűjteményből. A lapátoló, kubikoló fiúk erőteljes, lendületes munkája ragadja meg a szemlélőt. Nagyon jól kihasználta a kompozíciós lehetőségeket, a kedvező fényviszonyt ahhoz, hogy mondani­valóját vonzóan és lelkesítő hatással adja elő. Általában jellemző képeire a gondos komponálás, a kép formai, konstruktív ele­meinek felhasználása. Ennél azonban egy pillanatra meg kell állni. Mégpedig azért, mert­­—bár tudjuk, hogy sok jó képe van — a kiállításon látott képein a mondanivaló rovására teszi első helyre a formalista jellegű komponálást. NOVOTTA FERENC a Magyar Hírek munkatársa. Feladata különleges. Lapját a külföldre szakadt magyarok olvassák. Olya­nok, akik több évtizede, és akik csupán néhány éve élnek külföldön. A képek sokrétűsége mellett és azonkívül, hogy gazdagodó, fejlődő életünket mutatják be, még valami különös romantikát is kell nyújtaniok. Novotta lágyhangú fotoriporter. Sok lírai­­ság van a képeiben. Az élet nagy tettei mellett, mint például az Inotai Alumíniumkohó, az apróságokat is összegyűjti. Ez utóbbiakat több érzékkel. Jobban megtalálja bennük az emberi mondanivalót. Egyik fotójában egy felnőtt ember a sorbanálló vásárlók mellett leguggolva próbálja ki a villannyal működő kisautót. A kép leleplezi milyen nagy örömét leli a felnőtt is a gyermek számára vásárolandó játékban. A diszkrét strandjelenet, vagy a „Libák” című képek mutatják Novotta erős­ségét és humorát. Pár szót a kiállítás szervezéséről. A szak-

Next