Fotó, 1963 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1963-09-01 / 9. szám
tisztították minden hozzá nem értő, visszahúzó erőtől, új programot adtak és meg is valósították. Újraszervezték a tanfolyamokat, kiállításokat rendeztek, egyre nagyobb sikerrel és újra megindították fotólapjukat is. A magyar fényképezés ügye ismét jó kezekbe került, amit az egyre szaporodó nemzetközi sikerek is bizonyítottak. Sikerekben gazdag évek után 1937-ben ismét felvetődött a két egyesület, a MAOSZ és a Photo Club összeolvasztásának gondolata. Október 16-án ünnepélyes keretek között tartották meg a fúziós közgyűlést. Az új egyesület neve Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Egyesülete (EMAOSZ) lett és elnökéül dr. Bencs Zoltánt választották. Sok évi áldatlan háborúskodás után egyesült tehát a két testvérklub és ezzel előbbre került a művészi fotográfia ügye. Az EMAOSZ tagjai sorában már megtalálunk minden nevesebb fényképezőt; tagok voltak többek közt: Balogh Rudolf, Vadas Ernő, Haller F. G., Kerny István, Ramhab Gyula, Rónai Dénes, Retter Henrik, dr. Rehák Tibor, Angela Pál, dr. Kunszt János, Sztály János, Szőllősy Kálmán, Zajky Zoltán, hogy csak a legismertebbeket említsük. A II. világháború és a vele együttjáró embertelen viszonyok nemcsak az EMAOSZ vagyonában tett kárt, hanem tönkretette az egyesületi életet is. A tagok egy része a fotóművészet ápolása helyett fasiszta napi politikával foglalkozott, melynek eredményeképpen a haladó fotósoknak nem volt maradása. Vadas Ernő, Szőllősy Kálmán, Kinszky György, Seiden Gusztáv, dr. Csörgeő Tibor és mások kiváltak az EMAOSZ-ból és a Turisták Inóci Társasága keretében fotószakosztályt alakítottak. Hozzájuk csatlakozott később Langer Klára, Zinner Erzsébet, Krasznai György, Spronz Károly, Reismann Marian, Haár Ferenc és sokan mások. Tevékenységüket azonban hamarosan elfojtották. A fasiszta korszak sötétsége ráborult a magyar amatőrmozgalomra és a művészi fotográfiára is. A fényt a felszabadulás hozta a magyar fényképezésnek. Romok, téglatörmelék, törött ablakok, kétkedő lelkek várták az EMAOSZ-ban azokat a lelkes embereket, akik 1945-ben Haller F. G., Angela Pál, Vásáry János, Sztály János vezetésével, új koncepcióval megkísérelték újraindítani a háborútól szétzilált magyar fotoamatőr életet. Elsősorban Haller F. G. önfeláldozó szerepéről kell szólnunk. Haller pedagógus, esztéta, kritikus, szervező és alkotó művész volt egy személyben. A szó leg- Vadas Ernő (1899—1962): Libák Balogh Rudolf (1879—1944): Libák a jégen