Fotó, 1963 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1963-09-01 / 9. szám

tisztították minden hozzá nem értő, visszahúzó erőtől, új programot adtak és meg is valósították. Újraszer­vezték a tanfolyamokat, kiállításokat rendeztek, egyre nagyobb sikerrel és újra megindították fotólapjukat is. A magyar fényképezés ügye ismét jó kezekbe került, amit az egyre szaporodó nemzetközi sikerek is bizonyítottak. Sikerekben gazdag évek után 1937-ben ismét fel­vetődött a két egyesület, a MAOSZ és a Photo Club összeolvasztásának gondolata. Október 16-án ünnepé­lyes keretek között tartották meg a fúziós közgyűlést. Az új egyesület neve Egyesült Magyar Amatőrfényké­­pezők Országos Egyesülete (EMAOSZ) lett és elnökéül dr. Bencs Zoltánt választották. Sok évi áldatlan háborúskodás után egyesült tehát a két testvérklub és ezzel előbbre került a művészi fotográfia ügye. Az EMAOSZ tagjai sorában már megtalálunk min­den nevesebb fényképezőt; tagok voltak többek közt: Balogh Rudolf, Vadas Ernő, Haller F. G., Kerny István, Ramhab Gyula, Rónai Dénes, Retter Henrik, dr. Rehák Tibor, Angela Pál, dr. Kunszt János, Sztály János, Szőllősy Kálmán, Zajky Zol­tán, hogy csak a legismertebbeket említsük. A II. világháború és a vele együttjáró embertelen viszonyok nemcsak az EMAOSZ vagyonában tett kárt, hanem tönkretette az egyesületi életet is. A tagok egy része a fotóművészet ápolása helyett fasiszta napi politikával foglalkozott, melynek eredménye­képpen a haladó fotósoknak nem volt maradása. Vadas Ernő, Szőllősy Kálmán, Kinszky György, Seiden Gusztáv, dr. Csörgeő Tibor és mások kiváltak az EMAOSZ-ból és a Turisták Inóci Társasága kereté­ben fotószakosztályt alakítottak. Hozzájuk csatlakozott később Langer Klára, Zinner Erzsébet, Krasznai György, Spronz Károly, Reismann Marian, Haár Ferenc és sokan mások. Tevékenységüket azonban hamarosan elfojtották. A fasiszta korszak sötétsége ráborult a magyar amatőrmozgalomra és a művészi fotográfiára is. A fényt a felszabadulás hozta a magyar fényképezésnek. Romok, téglatörmelék, törött ablakok, kétkedő lelkek várták az EMAOSZ-ban azokat a lelkes embere­ket, akik 1945-ben Haller F. G., Angela Pál, Vásáry János, Sztály János vezetésével, új koncepcióval meg­kísérelték újraindítani a háborútól szétzilált magyar fotoamatőr életet. Elsősorban Haller F. G. önfeláldozó szerepéről kell szólnunk. Haller pedagógus, esztéta, kritikus, szervező és alkotó művész volt egy személyben. A szó leg- Vadas Ernő (1899—1962): Libák Balogh Rudolf (1879—1944): Libák a jégen

Next